Hitek és szertartások
Hitek és szertartások
Bár a történelem során sokszor külön utakon járt a protestantizmus két tradicionális ága, manapság szoros, testvéri kapcsolatban vannak egymással. Európában a legtöbb evangélikus és református egyház aláírta az 1973-as leunenbergi egyezményt, melyben – az Evangélium közös értelmezése talaján – megfogalmazták a két hitvallás teológiai és egyháztani közösségét.
A protestáns egyházak az egyetemes keresztény örökségből elfogadják az első századok egyetemes zsinatainak tanítását, különösen a niceai-konstantinápolyi (325–381 ) hitvallást s annak szentháromságtanát. Elvetik viszont a keresztény hagyományt, s a hit, ill. a vallásgyakorlás kérdéseiben kizárólag a Szentírást tekintik mérvadónak. A Szentírásra hivatkozva valamennyi protestáns egyház elveti a katolicizmus 3 alábbi elemét: a Mária-tiszteletet (s általában a szentek kultuszát), a szentmise áldozatot és a pap áldozó szerepét (Krisztus áldozata egyszeri esemény volt, tehát a misében sem megismételhető), ill. a pápai primátust (a római tanítóhivatalt). A lutheri-kálvini egyházak legfőbb feladata az igehirdetés és az általuk elismert két szentség (a keresztség és az úrvacsora) kiszolgáltatása. Sem az egyházi hierarchia, sem a papi hivatal nem tartozik az egyház lényegéhez, feladatuk csak funkcionális jellegű. Az egyház az evangéliumi üzenet hirdetéséhez képest csak másodlagos; a hit következménye, s nem pedig annak lényegi eleme, letéteményese. Nem fogadják el, hogy a hívőknek az üdvösség elnyeréséhez feltétlenül szükségük van a papság közvetítésére. Szerintük a Szentlélek által minden ember részesülhet a bibliai üzenetben és a hit teljességében. Az egyetemes papság elv következményeként lelkészeiket is tulajdonképpen laikusoknak tartják, akik csak abban különböznek a többi embertől, hogy speciális képzésben részesültek az egyház szolgálatára. A két egyház gyakorlatában a szentségek és az igehirdetés viszonya nem azonos. A lutheránusok a szentségeket és az igehirdetést hasonlóan fontosnak tartják, míg a reformátusoknál nagyobb hangsúly esik az igehirdetésre.
