A kvékerek
A kvékerek
A 17. sz.-i Angliában új lelki mozgalom született. George Fox 1647 táján – mély belső indíttatására hivatkozva – olyan kereszténységet hirdetett meg, amely nem a szent könyvek és nem az emberek tekintélyére; hanem a mindenkiben jelen lévő „belső fényre” épül. E mozgalom magát „barátok vallásos társaságának” nevezte, mivel közösségük hitvallás, liturgia és szentségek nélkül, kizárólag e belső fényre hagyatkozva működött. Elnevezésük, a kvéker (az angol quake reszket igéből) eredetileg csúfnév volt, s arra utalt, hogy ima-összejöveteleiken igen szenvedélyesen imádkoznak. Számuk az üldöztetések ellenére gyorsan nőtt, Fox halálakor (1691) már 50 000-en voltak Angliában. Amerikában William Penn (Pennsylvania állam alapítója) honosította meg a felekezetet, amely jelentős tettekkel írta be magát Amerika történelmébe. Élharcosai voltak az emberi és vallási jogoknak, a nők egyenjogúsításának, s nagy szerepet játszottak az amerikai területek benépesítésében, meghódításában. Sajátos viseletük, az eskü és a katonai szolgálat elutasítása, ill. a bevett udvariassági formák elveikből fakadó mellőzése azonban sok rosszakarót is szerzett nekik.
Ma kb. 200 000 kvéker él a világon. Az európaiak (21 000; ebből 18 000 Angliában) megőrizték az eredeti, pap nélküli istentiszteleti formát. Az egyesült államokbeli 108 000 kvéker több felekezetre osztódott, s némelyikben létezik lelkipásztori tevékenység; szertartásaik is összetettebbek, mint az eredeti, csak imádkozásból álló forma. Missziós tevékenységük eredményeként Afrikában is vannak közösségeik (a legnépesebb Kenyában: 40 000 hívő). A kvékerek aktívan dolgoznak a nemzetközi együttműködés érdekében, a harmadik világ elmaradott országainak megsegítéséért, kiterjedt oktatási hálózatuk van, s világszerte támogatják a katonai szolgálatot megtagadókat.
