A monofiziták
A monofiziták
A nyugati szír (jakobita) egyház. Szíriában az 1. sz.-tól élnek keresztények; Damaszkusz és Antiochia kiemelkedő szerepet töltött be az ősegyház életében. A monofizita tanítás annyira elterjedt Szíriában, hogy I. Justinianus császárnak (6. sz.) szinte valamennyi szír püspököt meg kellett fosztania hivatalától, mert nem voltak hajlandók elfogadni a kalkedoni zsinat tanítását. A szír monofizita egyház – Jakab nevű, 6. sz.-i legfáradhatatlanabb apostolukról „jakobitáknak” is nevezett – követői a bizánci birodalomtól elszenvedett sok üldöztetés miatt felszabadítóként fogadták az arab hódítókat, ám egyházukat az iszlám környezet az évszázadok során egyre összébb zsugorította, s ma már mindössze 15 000 tagot számlálnak, Szíriában, Törökországban, Libanon és Irak területén. Pátriárkájukat az I. világháború végén elüldözték Törökországból, ma a szíriai Homsban van a székhelye.
Kopt egyház. Az egyiptomi kopt egyház Szent Márk apostolt tartja alapítójának, s kiváló teológusai révén fontos szerepet töltött be az első keresztény évszázadokban. Később azonban monofizita tanai és a mohamedán hódítás miatt elszigetelődött, s máig igen nehéz körülmények között működik. Hívei hivatalos becslés szerint az ország népességének 6%-át, a koptok szerint ennek kétszeresét alkotják. Liturgiájuk háromnyelvű: egyes részeket görögül, más részeket koptul és arabul mondanak. A szerzetesség szülőföldjén ma is rendkívül jelentős a szerzetesek szerepe, A kopt egyház a legnagyobb és legegységesebb keresztény közösség az arab világban. Vezetője, az alexandriai pátriárka, csak névben alexandriai: székhelye a 11. sz. óta Kairóban van.
Az etióp egyház. Etiópiában 2 Szíriából érkezett laikus keresztény honosította meg az evangéliumot, 320 körül. Egyiküket később Alexandriában püspökké szentelték, ettől fogva egészen a 20. sz.-ig a kopt egyház jelölte ki az etióp egyház vezetőit. Szintén Szíriából érkeztek 480 táján a monofizita tanok is. Egyiptom arab meghódítása (640) óta az etióp egyház is elszigetelődött a keresztény világtól. A 7-13. sz. közötti történetükről szinte semmit sem tudni. A 16. sz.-tól a portugálokon keresztül ismét kapcsolatba kerültek a nyugati civilizációval. A 20. sz.-ban az etióp egyház lépésről lépésre függetlenedett a kopt egyháztól, s 1959-ben elnyerte teljes önállóságát. Hailé Szelasszié császár államvallássá tette a monofizita kereszténységet, s ez a császárság évei alatt igen megerősödött. Az azt követő s máig hatalmon lévő rendszer igyekszik ugyan elnyomni az egyházat, de az ország népességének 52%-a (több mint 20 millió fő) így is hívőnek számít. Az általuk használt Szentírás számos olyan szöveget is tartalmaz, amelyeket más keresztény egyházak nem ismernek el hitelesnek. Az etióp egyház egyébként számos zsidó szokást őriz, pl. a körülmetélést, az étkezési előírásokat, a szombat megünneplését; szoros a kapcsolata a helyi afrikai kultúrákkal is. A szerzetesség szerepe itt is igen jelentős.
Az örmény egyház. Világosító Szent Gergely térítette meg az örményeket 295 körül, s a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység. A kezdetben a kappadókiai egyháztól függő örmény egyház 374-ben lett autonóm. A monofizita tanokhoz ragaszkodva csatlakozott a kalkedoni zsinat ellenzékéhez. Jeruzsálemi eredetű liturgiájuk az idők folyamán bizánci és latin elemekkel, is gazdagodott. Az egyház élén a katholikosz pátriárka áll. Az örmény állam 1375-ben bekövetkezett megszűnése után perzsa, török és orosz uralom váltotta egymást. Ennek következtében az örmények nagy tömege vándorolt el, s ma jelentős örmény diaszpóra él szerte a világon. Az örmény egyháznak jelenleg 3 millió híve van. Egyházkormányzatilag 2 nagy patriarkátus, a szovjetunióbeli és a libanoni alá tartoznak. A jeruzsálemi és az isztambuli patriarkátusok kisebb rangúak. Az örmény egyház 1962 óta tagja az Egyházak Világtanácsának, s megfigyelője részt vett a II. vatikáni zsinaton.
Az indiai szír ortodox egyház (Tamás-keresztények). 1664-ben csatlakozott a nyugati szír (jakobita) egyházhoz. E nesztoriánus, szír keleti hagyományú közösség azért csatlakozott a monofizita jakobitákhoz, mert így tudta magát megvédeni a portugál gyarmatosítók latinizáló nyomásától. Később egyházuk 2 ágra szakadt: az egyik a malankári jakobita szír ortodox egyház (1 millió hívő), amely teljes kommunióban maradt a homsi pártiárkával, a másik a malankári ortodox szír egyház (15 000 hívő), amely elszakadt Homstól.
Az 5 monofizita egyház újabban szoros kapcsolatot tart fenn egymással; egy állandó titkárság fogja össze őket. A II. világháború után az ortodox és a katolikus egyházakkal is megindult a párbeszéd. Megfigyelőik ott voltak a II. vatikáni zsinaton, s vezetőik már többször találkoztak a pápával.
A keleti szír vagy nesztoriánus egyház
A nesztoriánus egyház sok évszázadon át virágzott Perzsiában. Misszionáriusai sikerrel térítettek egész Kelet- és Dél-Ázsiában. Bejutottak Kínába, Japánba és Indiába is. 1400 táján 27 metropolitai székből és 200 püspökségből álló hatalmas nesztoriánus egyház működött Ciprus szigetétől Mandzsúriáig, Turkesztántól Malabárig és Japánig. A 15. sz.-tól azonban Kína elzárkózása s az iszlám előretörés következtében a nesztoriánus egyház lassan visszaszorult a mai Irak és Irán területére, a kurd hegyvidékre. Érdekes, hogy ez a nagy múltú egyház történelme folyamán soha nem támaszkodhatott egy állam segítő erejére sem. Legutóbbi évtizedei is igen viszontagságosak voltak. Híveit az I. világháború pusztításai megtizedelték. Az 1933-as iraki üldözések elől sokan külföldre menekültek. Híveinek száma ma már nem haladja meg a 100 000 főt. Alig van teológusa, s el van zárva a többi prekalkedoniánus, ill. ortodox egyháztól. E gondokon az sem segít, hogy tagja az Egyházak Világtanácsának, és jó viszonyt tart fenn Rómával.
