Salgótarjáni Kohászati Üzemek
Salgótarjáni Kohászati Üzemek
Címe: 3100 Salgótarján. Márkanév: Dexion-Salgó, DS-RECK, Rapistan-Salgó. Fontosabb termelési ágak, termékek: Kovácsolt, sajtolt termékek, hidegen húzott rúdacélok és alacsony szilárdságú bevont és bevonatlan acélhuzalok és -szegek, hegesztőhuzalok, hidegen hengerelt szalagacélok, ill. a belőlük készülő hosszvarratos hegesztett csövek, raktári állványrendszerek és görgőspályák, szalagfűrészek, drótfonatok.
Vetetői: dr. Szabó István (vezérigazgató); Hopka László (műszaki vezérigazgató-helyettes): dr. Mészáros Ottó (gazdasági vezérigazgató-helyettes). Vezetési struktúra: 1986. jan. 1-jétől 34 tagú vállalati tanács irányítja. Ennek tagjai: a vezérigazgató, valamint 17 vállalati küldött, ill. 16 delegált képviselő.
Fontosabb gazdasági mutatók (1988): vagyon 1866,9 M Ft; értékesítés nettó árbevétele: 4677,0 M Ft; konvertibilis export árbevétel: 902,7 M Ft; rubelexport árbevétel: 68,8 M Ft; tiszta eredmény: 25,8 M Ft; teljes munkaidőben foglalkoztatott átlagos létszám: 3096 fő; évi átlagos összes kereset 109 980 Ft/fő; évi átlagos összes kereset az ágazat átlagához képest: 86,8%.
A vállalat rövid története: A Rimamurányi Vasmű Rt. 1868-ban alakult, a gömöri kohóban termelt faszenes nyersvasak finomítására épült kavaróművével, a meleghengermű finom-, közép- és durvasorával kezdte meg a termelést. Magyarországon itt épült meg az első Siemens-Martin regeneratív széngáztüzelésű acélgyártó kemence, majd a Thomas konverteres acélmű. A fejlesztés során létesült a meleghengerműben az a gyorssor, amelyben drótot és abroncsot (szalagacélt) hengereltek; ez vált a gyár fő profiljává. A gyár átépítése során az 1910-es években új technológiák jelentek meg: a galvanikus és a tűzi fémbevonás. 1933-ban kezdődött a hegesztőanyagokkal való foglalkozás, RIMAGIL márkanévvel hegesztőpálcát 1954-ig termelt és forgalmazott a vállalat. 1947. jan. 1-jén Salgótarjáni Acélárugyár néven államosították. 1973-ban a Mezőgép bátonyterenyei telepét is ide csatolták, azóta önálló gyáregységként működik. 1988-ban a termékek zömét belföldön értékesítették; az árbevétel közel egyötöde származott tőkés exportból, a szocialista kivitel nem érte el a 2%-ot sem. 1988-ban fejeződött be a hengermű-rekonstrukció első lépcsője.
