Tatabányai Bányák Vállalat
Tatabányai Bányák Vállalat
Címe: 2803 Tatabánya I., Vértanúk tere 1. Gyárak (telepek): Nagyegyházi Bányaüzem; Mányi Bányaüzem; Vértessomlói külfejtés. Csordakúti akna; szénelőkészítő és brikett-termelő üzem; Fővállalkozás és Gépgyár. Leányvállalatok, alapítások, érdekeltségek: Jelentős tulajdoni hányad a Gallakarbon Szállítási Rt. (1988) és más kisebb vállalkozásokban. Fontosabb termékek, termelési ágak: tatai brikett, bauxit, komplettvíz- és szennyvízkezelő, ásvány-előkészítő és iszapvíztelenítő berendezések, szivattyúk, szűrők, hajtóművek, egyedi acélszerkezetek, bányabiztosító berendezések, komplett széntüzelésű kazántelepek, szénmosók, Warman zagyszivattyú, TABSZ típusú szennyvíztisztító kisberendezés.
Vezetői: Vas László (vezérigazgató); Szikrai Miklós (műszaki vezérigazgató-helyettes); dr. Csiszár István (gazdasági vezérigazgató-helyettes). Vezetési struktúra: Az államigazgatási felügyeletű vállalatnál a vezérigazgató mellett 14 (8 kinevezett, 6 választott) tagból álló, döntési jogú igazgatótanács működik.
Fontosabb gazdasági mutatók (1988): vagyon 10 073,3 M Ft; értékesítés nettó árbevétele 6627,0 M Ft; konvertibilis export árbevétele 342,4 M Ft; rubelexport árbevétele 176,5 M Ft; tiszta eredmény –116,2 M Ft; teljes munkaidőben foglalkoztatott átlagos létszám 8114 fő; évi átlagos összes kereset 176 038 Ft/fő; évi átlagos összes kereset az ágazat átlagához képest 104,1%.
A vállalat rövid története: Az 1891-ben alakult Magyar Általános Kőszénbánya Rt. 1894-ben megvásárolta az Esterházy család tatai uradalmának szénkiaknázási jogát, s a sikeres kutatások után 1896-ban megkezdte a szénkitermelést. A kezdeti pénzügyi nehézségek miatt csak külföldi tőke bevonásával lendült fel a kedvező adottságú és fekvésű medencében a szén bányászata. Erre alapozva jöttek létre az önmagukban is jelentős nagyüzemek: a tatabányai erőmű (1898); a brikettgyár (1901); a cementgyár (1912); a karbidgyár (1921); a bauxitcementgyár (1928); a szénlepárló (1929); a ferroszilíciumgyár (1938); az alumíniumkohó (1940). 1914-ben a MÁK Rt. – amelynek gerincét akkor már a tatabányai gyárak, bányák alkották – Európa 50 legnagyobb ipari vállalkozása közé tartozott. Magyarországon először a tatabányai bányászatban alkalmaztak villamos energiát, az iszaptömedékeléses fejtési technológiát, a lejtős aknán történő végtelen köteles szállítást s több más bányászati technológiai újdonságot. Az 1946-os államosítás után a szénbányászathoz közvetlenül nem kapcsolódó nagyüzemek önálló nemzeti vállalattá alakultak; 11 bányaüzem és ezek közvetlen kisegítő üzemei (sűrítettlevegő-ellátás, gépüzem stb.) a bányavállalatnál maradtak. 1957. jan. 1-jén a Tatabányai Szénbányászati Trösztből kivált és önállósult az Oroszlányi Szénbányászati Tröszt. 1958-ban megkezdte működését a Palahányó Üzem (a Haldex lengyel–magyar közös vállalat bázisüzeme). Az 1950-es évek extenzív fejlesztésének időszakát több kisebb, rövid életű és kockázatos bányanyitás jellemezte, ezek közül a megalapozott beruházások is csak az 1950-es évek második felében hoztak eredményt. A medence 1964-ben – immár a korszerűbb bányászati technológia alkalmazásával – érte el a termelési csúcsot 3455 kilotonnával. A tisztán széntermelési profil diverzifikálása 1957-ben kezdődött a szenes meddőhányók feldolgozására alkalmas Haldex eljárás ipari bevezetésével. A tevékenységi kör 1968 után bővült lényegesen. Újabb profilok – víz- és szennyvízkezelés, ásvány-előkészítés, iszapvíztelenítés, szivattyúk, szűrők, egyedi acélszerkezetek; bányabiztosító berendezések, komplett kazántelepek gyártása – felvételével, ami – a bánya már meglévő gépgyártási, építési és szállítási tevékenységével együtt – már komoly ipari kapacitást eredményezett. Az 1960–1970-es években az öreg medencében a bányákat összevonták, rekonstruálták, korszerűsítették. 1973-ban lépett túl a vállalat a medence határain a Csordakúti Bányaüzem megépítésével; ezt 1981-ben a Nagyegyházi Bányaüzem, 1985-ben pedig a Mányi Bányaüzem átadása követte. Ekkor kezdődött a bauxit külszíni bányászata is Nagyegyházán. Miközben a hagyományos tatabányai medence szénkészlete 1987-ben kimerült, a megváltozott gazdasági környezet és a környezetvédelmi előírások szigorodása miatt az új bányák üzemeltetésénél is komoly gondok merültek fel, a mányi bányában pl. beszüntették a termelést. 1987 végén a vállalatot szanálni kellett, majd a szanálási egyezmény módosítása a nagyegyházi bánya termelésének 1989 végi leállításával járt. A kieső termelési lehetőségek pótlására a vállalat Mány I/a néven és Vértessomlón létesített bányát. A szanálási megállapodásnak megfelelően a vállalat szervezetéből kivált és önálló állami vállalatként működik a Haldex Vállalat. A vállalat építészeti üzeméből, gépkocsiüzeméből, adatfeldolgozó irodájából külső tőke bevonásával önálló gazdasági egységek alakultak (Építőipari Rt., Gallakarbon Szállítási Rt., Alfadat GT). Új jogosítvány: 1968-tól önálló külkereskedelmi jog a szénen kívüli tevékenység termékeire.
