Fegyveres erők Európában
Fegyveres erők Európában
1990-ben lesz 45 éve, hogy befejeződött az utolsó európai háború, a II. világháború, mely egyben az emberiség történetének legpusztítóbb háborúja volt.
A mai európai katonai helyzet mégsem tekinthető egyértelműen kedvezőnek, hiszen a kontinensen békeidőben példátlanul magas a fegyveres erők létszáma, hihetetlen mennyiségű hagyományos és tömegpusztító fegyvert tartanak szolgálatban, miközben az európai államok, ill. katonai-politikai szövetségi rendszerek közötti fegyveres konfrontációnak nincs realitása.
E felismerés vezetett el másfél évtizeddel ezelőtt az európai államok (és a kontinensen katonailag jelen lévő két észak-amerikai állam) Helsinkiben megtartott konferenciájához, melynek nyomán a kezdeti – sajnos kisebb-nagyobb megtorpanásokkal tarkított – politikai enyhülést, a 80-as évtized utolsó éveitől a katonai enyhülés is követi.
Az európai katonai enyhülés első bizonyítékai: a stockholmi biztonság- és bizalomerősítő konferencia záróokmánya, amelyet az európai országok 1986-ban írtak alá, ill. az 1987-ben megkötött szovjet–amerikai megállapodás a közepes és a rövidebb hatótávolságú atomtöltetű rakéták felszámolásáról. Ez utóbbi azért is különösen fontos, mert ezeknek az atomfegyvereknek a döntően nagyobb hányadát éppen Európában telepítették.
Épp e megállapodások nyomán javuló nemzetközi politikai légkörben kezdődhetett meg 1989. márc.-ban Bécsben az a tárgyalássorozat, amelynek célkitűzése az Európában állomásozó hagyományos haderők és fegyverzet radikális csökkentése. E tárgyalásokon részt vesz a két európai katonai-politikai szövetség, a NATO és a Varsói Szerződés összes tagállama, valamint a semleges és el nem kötelezett európai államok is – Albánia kivételével.
Az igen kedvező feltételek között megkezdődött, a hagyományos leszereléssel foglalkozó összeurópai bécsi konferenciától viszonylag rövid időn belül reálisan várhatók jelentős eredmények, hiszen az atomkorszak ötödik évtizedének közepére kialakult helyzetben Európában tulajdonképpen semmiféle háborúnak nincs realitása.
