Világkereskedelem
Világkereskedelem
A világkereskedelem a Nemzetközi Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) kimutatásai szerint 1987-ben tovább élénkült, értékben 15,5%-kal, volumenben pedig 4%-kal haladta meg az előző évit. Az értékben számított növekmény feltűnő nagysága azonban a dollár árfolyamcsökkenésének következménye a világkereskedelem 60–70%-át ugyanis az amerikai valutában bonyolítják le.
Az egyes régiók szerepét tekintve a legjellemzőbb fejlemény hogy az amerikai kivitel volumene tavaly mintegy 30%-kal emelkedett A belgazdaság ösztönzésére hozott intézkedések megmutatkoznak a japán kereslet növekedésében: a szigetország importja 7%-kal nőtt, ugyanakkor az export 1,5%-kal csökkent, szemben az USA-val, ahol az import 2,5%-kal visszaesett. A világkereskedelem leglátványosabban fejlődött országcsoportja a 4 délkelet-ázsiai „tigris”: Tajvan, Dél-Korea. Hongkong és Szingapúr. Ezek exportja 22,5%-kal emelkedett 1987-ben, és ugyanilyen mértékben nőtt a bevitelük is.
A világkereskedelem dinamikáját – csakúgy, mint a korábbi években – továbbra is az iparcikkek hordozzák. Az irodai, elektronikai és távközlési berendezések exportja 1985–86 között évi átlagban 12,5%-kal emelkedett, és a világexportban való részesedésük tavaly elérte az 5,9%-ot. A háztartási gépek esetében az évi növekedési ütem 6% volt, a gépeké és közlekedési eszközöké 4%, a különféle fogyasztási cikkeké 5,5%. Ugyanakkor a nyersanyagok világkereskedelmében stagnálás és erős visszaesés mutatkozott: az élelmiszerek világexportja pl. 1980 óta stagnál, az ásványoké és fémeké értékben évi 4%-kal. a fűtőanyagoké pedig 9%-kal csökkent.
A fejlett tőkés országok részesedése az iparcikkek kereskedelmében magasabb, mint a teljes világexportban; a szocialista országok kivitelében viszont olyan cikkek dominálnak, amelyek részesedése egyébként zsugorodik a nemzetközi kereskedelemben
Az említett 4 délkelet-ázsiai gazdaság tavaly már 8,2%-kal részesedett a világ iparcikkexportjában, és különösen figyelemreméltó, hogy ezen belül a magas technológiai szintet képviselő termékek részesedése megközelítette a 18%-ot azaz alig maradt el a fejlett tőkés országokban kimutatott 21,3%-os részaránytól. Összevetésül: az ún. „hitec” cikkek részaránya a teljes világexportból 12% körül mozog. Az élelmiszerek részesedése ugyanakkor nem éri el a 11%-ot, a vas- és acéláruké a 3,5%-ot, az ásványoké, fémeké és színesfémeké pedig együttesen a 3,5%-ot. Erős súlyponteltolódás figyelhető meg a fejlett technológiát hordozó iparcikkek kereskedelmében a vezető ipari országok között is. A Közös Piac viszonylagos visszaszorulását jelzi, hogy a csúcstechnológiájú termékek kivitele az összexportban 18% körül mozog, míg ugyanez az adat az Egyesült Államokban 33. Japánban pedig 30% körül van. Az Európai Közösség relatív versenyképességének csökkenésére utal az is, hogy a Közös Piac csúcstechnológiai exportjának csupán mintegy felét veszik fel a fejlett ipari országok, ezen belül az USA mintegy 15%-ot, Japán pedig 4–5%-ot, s a kivitel csaknem fele a fejlődő, ill. a szocialista országokban talál piacra, amelyek kevésbé igényesek. Ezzel szemben az Egyesült Államok csúcstechnológia-exportjának több mint 60%-a a fejlett ipari országokba kerül, és hasonló a részesedésaránya a japán kivitelben is.
Kiváltképp látványos a világkereskedelem bővülése az elektronikai cikkek terén. Ezek összexportja 1987-ben 190 milliárd USD körül mozgott (1986 164 milliárd USD). Az elektronikai cikkek világkereskedelmének növekedési üteme 1980 és 85 között évi 9,5% volt, 1986-ban pedig már elérte a 20,6%-ot. 1986-os adatok szerint Japán elektronikai exportja 45,3 milliárd USD, Észak-Amerikáé 31,4 milliárd USD, a vezető ázsiai exportőröké 21,9 milliárd USD, Nyugat-Európáé pedig 54,7 milliárd USD volt. Az elektronikai cikkek exportjának növekedési üteme a 4 vezető ázsiai exportőr országban 33,1% volt, Japánban 24,8%, Nyugat-Európában 28,5%, míg Észak-Amerikában csupán 4,9%.
A világkereskedelemben a szorosan vett termékcserét követi, de arányában egyre inkább túlhaladja a szolgáltatások kereskedelme, amely tavaly a teljes világexport 32%-át tette ki (1980: 25%). A szolgáltatások korábban gyakorlatilag stabil aránya az áruexporthoz képest a 80-as években indult növekedésnek, a telekommunikációs és információs forradalom eredményeképpen.
1987-ben a szocialista országok részesedése a világ 2450 milliárd USD-s összexportjából 232 milliárd USD volt (1986: 2219 ill. 221 milliárd USD). Összevetésül: a fejlett tőkés országok exportja 1987-ben 1744 milliárd USD, a fejlődő országoké pedig 474 milliárd USD volt. A fejlett tőkés országok exportja tavaly az előző évihez képest 18%-kal, a fejlődő országoké 12,8%-kal, a szocialista országoké pedig 5%-kal emelkedett.
A kelet-nyugati kereskedelem értéke dollárban számolva mintegy 10%-kal emelkedett az 1986. év 12,2%-kal szemben (A növekedés mögött árfolyammozgás, a dollár leértékelődése rejlik; volumenben a kelet-nyugati kereskedelem némileg csökkent.) A KGST-országok importja értékben 7%-kal emelkedett, reálértékben azonban, az árfolyammozgásokat kiszűrve 4,5%-kal csökkent. Mindennek eredményeképp a kelet-nyugati kereskedelem tovább vesztett a világkereskedelemben betöltött szerepéből. Míg 1980-ban a 24 fejlett ipari országot tömörítő OECD importjából 3,2%-kal részesedett a KGST, 1987-re az arány 2,3%-ra csökkent. (Ugyanakkor a délkelet-ázsiai államok részesedése 6,9%-ról 9,6%-ra szökött fel).
Hasonló a kép az export oldaláról nézve is: 1980-ban az OECD-export 3,4%-át vette fel a KGST, 1987-ben már csak 2,3%-át.
E rendkívül kedvezőtlen folyamat mögött a KGST-országok elavult exportszerkezete húzódik meg. 1980 óta a KGST-országok exportjában lényegesen nőtt a nyersanyagok és az energiahordozók aránya, ezzel szemben csökkent a magas feldolgozottságú termékeké. A KGST-országok teljes gépexportjának értéke 1987-ben mintegy 3,2 milliárd USD volt, gyakorlatilag az 1980. évi szinten maradt. Az alapvető tendenciát nem fedheti el, hogy az olajárak 1987. évi emelkedése kedvezően hatott a KGST-exportra, és így összességében 1,35 milliárd USD aktívumot mutattak fel konvertibilis elszámolású külkereskedelmükben, az előző évi 861 millió USD-s passzívum után.
Az árustruktúra elmaradott voltát jelzi, hogy a Szovjetunió exportjában a fűtőanyagok részaránya 1986-ban 66,5%-ra emelkedett a 10 évvel ezelőtti 56,5%-ról, míg a gépeké és szállítóeszközöké 3,1%-ról csupán 4,5%-ra nőtt. A kisebb KGST-országok exportjában a fűtőanyagok részaránya 1986-ban 17,2% volt, gyakorlatilag ugyanannyi, mint 10 évvel korábban.
A KGST térvesztésében nagy szerepe van a külgazdasági kényszernek. A szocialista országok több mint egy évtizede az export, nem utolsósorban a gazdaságtalan export erőltetésével és az import csökkentésével igyekeznek javítani konvertibilis fizetési mérlegükön. A restriktív importpolitika elsősorban a technológia behozatalát sújtotta, s ezért a szocialista gazdaságok eleve nem tudták végrehajtani azokat a beruházásokat, amelyek révén exportstruktúrájuk lényegesen javulhatott volna. Jellemző, hogy a szocialista országok átlagában az egységnyi termékre jutó energia- és anyagköltség egy évtized alatt alig 10%-kal csökkent, míg a fejlett ipari országokban 30%-kal.
Néhány árucsoportot tekintve bizonyos konjunktúra mutatkozott a mezőgazdasági eredetű nyersanyagok világpiacán, mindamellett az élelmiszerek dollárára átlagban 15%-kal alacsonyabb volt az 1986. évinél. A hosszabb ideig nyomott árak miatt a mezőgazdasági termelés csökkent, a készletek leapadtak, s így a kereskedelem volumene tavaly 4%-kal emelkedett. Ezzel együtt az élelmiszerek és mezőgazdasági eredetű nyersanyagok részesedése a világexportban csupán 13% körül volt tavaly, szemben az ipari termékek több mint 60%-os részesedésével. Az ipari nyersanyagok árszintje stagnál. Összességében a késztermékek árszintje az előző évhez képest mintegy 13%-kal emelkedett, és ez azt jelenti, hogy a nyersanyagok együttes árszintje a késztermékárak szintjéhez viszonyítva tovább csökkent, egyes becslések szerint az árfolyammozgásokat kiszűrve a nyersanyagárak reálértékben tavaly 5%-kal estek.
Ami a KGST-n belüli kereskedelmet illeti, jelentős irányzatváltozás figyelhető meg. A nyersanyagok és az energiahordozók áremelkedése következtében a kelet-európai szocialista országok a 70-es évek közepe óta jelentős deficitet halmoztak fel a Szovjetunióval való kereskedelmükben; 1986 óta a folyamat megfordult. A KGST-ország ok által eszközölt szovjet vásárlások csökkennek, és 1987-ben a kelet-európai KGST-országok már mintegy 1 milliárd rubeles aktívumot könyveltek el a Szovjetunióval szemben. Ennek fő oka, hogy a cserearányok – az energiahordozók árának a KGST-árelv alapján bekövetkező csökkenése miatt – a Szovjetunió kárára változtak. Ez önmagában előnyös lehetne a kis KGST-országok számára. Mégsem így van, sőt jelenleg ebben a tényben rejlik a KGST-n belüli kereskedelem legnagyobb feszültségforrása. Ez pedig az, hogy a KGST-országok iparának döntő része a KGST által megkívánt minőségi igények kielégítésére képes csak, s ezért ezeknek az iparágaknak az életben maradása nagymértékben függ a rubelexporttól. (Egyes számítások szerint például a magyar iparnak csupán 3%-a képes a világpiacon élenjáró termékek szállítására, és csak 10–15%-a követi a nemzetközi színvonalat.) Minthogy azonban a KGST-nek nincs konvertibilis valutája, az egymás közti kereskedelemben nyomasztó nehézséget jelent a megfelelő importellentétel felkutatása.
A világkereskedelem alakulása, 1970–87 között (Mrd USD)
A világkereskedelemben vezető országok az export sorrendjében, 1986 (Mrd USD)
Néhány fejlett tőkés ország kereskedelmimérleg-egyenlege (Mrd USD)
Az Egyesült Államok és a Közös Piac* kereskedelme (Mrd USD)
A Közös Piac* tagállamainak egymás közötti kereskedelme (Mrd USD)
Az Egyesült Államok és Délkelet-Ázsia* kereskedelme (Mrd USD)
Az Egyesült Államok és Japán kereskedelme (Mrd USD)
A KGST exportja az OECD-országokba
A cserearányok alakulása néhány fejlett tőkés országban (évi %-os változás)
A Közös Piac és Délkelet-Ázsia* kereskedelme (Mrd USD)
A Japán export, 1976–1987 (Mrd USD)
A KGST importja az OECD-országokból
Egyes országok és országcsoportok gépimportja az OECD tagállamaiból (Mrd USD)
A világbank-árindex alakulása (USD-ben számított index, 1980=100)
