Műholdas távközlés (űrtávközlés)
Műholdas távközlés (űrtávközlés)
Az utolsó két évtizedben a mesterséges holdak segítségével lebonyolított távközlés, az űrtávközlés a polgári, közhasználatú távközlésben – mind nemzetközi, mind regionális és nemzeti síkon – egyre jelentősebb szerephez jutott, egyes területeken meghatározó fontosságú lett. A műholdas távközlés fogalma azonban tágabb, mint az űrtávközlésen általánosan értett, a Föld két pontja között műholdakkal létesített összeköttetés fogalma.
A Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) meghatározása szerint az űrtávközlés olyan rádiótávközlés, amelyet egy vagy több űrállomással, műholddal vagy más űrbeli tárggyal valósítanak meg. Ebben az általános értelemben az űrtávközlés egyidős az űrkutatással. A világűr kutatása, az űrbeli eszközökkel való kísérletek kezdettől fogva szükségessé tették a kétirányú információátvitelt: űr–Föld irányban a távmérést és távellenőrzést, a fedélzeti műszerek mérési eredményeinek, az űrhajókon lévő állatok, majd emberek élettani adatainak átvitelét, az űrhajósok űrrepülései során a folyamatos kép- és hangátvitelt; Föld–űr irányban pedig a távvezérlést, az eszközök üzemeltetését és az űrhajósokkal való kapcsolattartást. Ezek a távközlési igények és rendszerek az adott kutatási-üzemeltetési alapfunkciónak ugyan nélkülözhetetlen, de tulajdonképpen csak kiegészítő elemei, ahol az űrtávközlés csak eszköz, nem cél.
A szűkebb értelemben vett űrtávközlésben az űreszköz alapvető – bár esetleg nem kizárólagos – célja a földfelszín pontjai között különböző információk (hang, kép, adat) átvitele. E funkciójában az űreszköz (űrállomás) lényegében olyan rádiótávközlési ismétlőállomás, amely a földfelszín felett nagy magasságban van, és így a földfelszín sokkal távolabbi pontjai között képes összeköttetést (átlátást) biztosítani, mint a bármilyen magas hegyekre vagy tornyokra telepített földfelszíni állomások.
