Pénzrendszerek jelene
Pénzrendszerek jelene
Az IMF 1976-ra valutareformot dolgozott ki, amelynek sarkköve, hogy a valutaparitás meghatározásának a továbbiakban nem lehet alapja az arany, s a már kialakult gyakorlatot szentesítve a kötelező rögzített árfolyamok helyébe a szabad választás lehetősége lépett azzal a kötelezettséggel, hogy a tagországoknak be kell jelenteniük, milyen árfolyamtípust alkalmaznak. Ilyen lehet a valutaárfolyam szabad lebegtetése „egyénileg” vagy úgy, hogy ezt több ország közösen teszi; az árfolyamok rögzítése más valutához (többnyire az USD-hez és az FRF-hez) vagy egy valutakosárhoz (azaz a valuták egy csoportjához), melynek speciális esete az SDR-hez való kötés.
A nemzetközi pénzügyi rendszerben bekövetkezett változások része az EGK által kialakított közös Európai Monetáris Rendszer (EMS), amelynek célja, hogy a tagállamok fizetési eszközeinek egymáshoz viszonyított árfolyama szűk sávon belül ingadozzon. Az árfolyam-ingadozások kimutatására valamennyi tagállam valutájának árfolyamát az EGK 1974-ben létrehozott közös számlapénzében és tartalékeszközében, az ECU-ban (európai devizaegység) rögzítették, majd ennek alapján kétoldalúan is megállapították a kiinduló árfolyamokat. Az ECU- az SDR-hez hasonlóan szintén valutakosár. Az EMS-hez tartozó országok valutáinak árfolyamát a megállapodás tagjai a piaci árfolyamok alapulvételével naponta kifejezik CU-ban, valamint egymás valutáihoz viszonyítva, s az így kapott árfolyamokat összevetik a kiinduló árfolyamokkal. Meghatározott ingadozási sáv elérésekor nyíltpiaci műveletekkel avatkoznak be, hogy az ingadozás ne növekedjen.
