Nemzetközi pénzügyi piacok
Nemzetközi pénzügyi piacok
A nemzetgazdaságok összefonódása természetszerűen vezetett oda, hogy a pénzügyek nemzetközivé lettek. A nemzetközi pénzügyi piacokon – a piac sajátosságaiból fakadóan – jelentős szerepet töltenek be a tőzsdék, amelyek a kereslet és kínálat koncentrálói. A tömeges adásvétel, a forgalom összpontosítása reális árak, árfolyamok kialakulását támogatja. Nem véletlen tehát, hogy a tőzsdék, ill. a bankok egymás közötti tőzsdeszerű kereskedelme a nemzetközi pénzügyi piacok szembeötlő sajátossága. Ennek másik magyarázata, hogy a tőzsdei kereskedelem tárgyául szolgáló árucikkek egyik legfontosabb jellemzője, hogy pénzzel, ill. értékpapírokkal helyettesíteni lehet őket.
A nemzetközi pénzügyi piacokon végül is (jelenbeni vagy jövőbeni) pénzt cserélnek pénzért. A pénzáru sajátosságaiból kiindulva e piacok többféle kategóriára bonthatók:
Tőkepiacnak nevezik az 1 évnél hosszabb lejáratú hitelek és részvények piacát. A tőkepiac mechanizmusa a megtakarításokat alakítja át befektetésekké. Főbb eszközei a részvények, kötvények, záloglevelek, hosszú lejáratú bankbetétek és bankhitelek. Ezek az értékpapírok fedezetként fontos szerepet játszhatnak a pénzpiaci hiteleknél (pl. lombardhitel).
Pénzpiacokon a néhány napos (vagy csak néhány órás) kölcsönöktől az 1 éves lejáratig terjedő hitetek mozognak. E kölcsönök forrása nemcsak a megtakarítás lehet, hanem a fogyasztásra még fel nem használt jövedelem is. Eszközei a pénzpiaci hitelek főbb formái: a kereskedelmi és kincstári váltók, rövid lejáratú bankbetétek, a vállalatoknak, fogyasztóknak nyújtott rövid lejáratú bankhiteleket megtestesítő értékpapírok, tőzsdei kontraktusok.
A devizapiac sajátos pénzügyi piac, ahol az előző kettőtől eltérően nem különböző időpontbeli, hanem különböző országbeli pénzek cserélnek gazdát. Mozgatórugója az a konverziós (átváltási) szükséglet, amely a kereskedelem, a turizmus, a nemzetközi tőkeáramlás miatt keletkezik.
Egy másfajta felosztás kategóriája az europiac: az europénzpiacot eurodollár-piacnak, az eurotőke-piacot eurokötvény-piacnak nevezik. Lényege, hogy nem a hitel valutanemének országában zajlik le az ügylet (felszabadul az adott belföldi kötelezettségek alól). Központja London, fő valutaneme az USD, de az eurodollár elnevezés nem tapad szorosan sem Európához, sem az USD-hez (eurokölcsön pl. Szingapúrban vagy New Yorkban nyújtott font- vagy márkakölcsön is). Az elnevezés angolos hagyomány: azért „euro”, mert a piac kialakulásakor a nem-amerikai bankoknál (vagy amerikai bankok külföldi leányvállalatainál) elhelyezett kamatozó, határidős dollárletétek zömmel Európára jutottak, s azért „dollár”, mert az eurodeviza-letétek több mint kétharmada még ma is dollár.
Megint másféle felosztás az, amely az értékpapírpiacokat pl. az adásvétel tárgya szerint (részvénypiacok, hosszú lejáratú kötvények piaca stb.) vagy a kibocsátók szerint (állampapírok piaca, lakásépítési záloglevelek piaca stb.) csoportosítja. Ismét más az indoka az értékpapírok elsődleges és másodlagos piaca megkülönböztetésének. Az elsődleges piacon jelenik meg egy új értékpapír (ezzel alakul át a megtakarítás tőkévé), a másodlagos piacon csak a befektető (hitelnyújtó) személye változik, ami nem érinti a kibocsátót (hitelfelvevőt). E másodlagos adásvétel azonban lehetővé teszi, hogy több, külön-külön egyébként rövid lejáratú megtakarítás is egyetlen hosszú lejáratú forrást biztosítson az értékpapír kibocsátójának.
Típusuk szerint az értékpapírpiacok két fajtára oszthatók: ún. over-the-counter piacra (amely földrajzilag egymástól távol eső helyeken működő résztvevőket – főleg bankokat, brókereket – köt össze, koncentrál a távközlési hálózaton keresztül), ill. a tőzsdékre.
