Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP)
Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP)
Az MSZMP Központi Bizottsága 1987. július 2-i ülésén megvitatta és elfogadta a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját. A program megtárgyalására annak nyomán került sor, hogy a testület 1986. novemberi ülésén elemezte a gazdaságban végbemenő kedvezőtlen folyamatokat, s úgy döntött, hogy átfogó változásokra van szükség. A KB határozata hosszabb időszakra szóló program kereteit jelölte ki. Célja, hogy olyan modern szocialista gazdaság jöjjön létre, amely megteremti az anyagi-társadalmi feltételeket az ország, az életszínvonal és az életkörülmények fejlődéséhez. A távlati feladatok megvalósításához kijelölt két szakasz:
– a stabilizáció szakasza (3–4 év): ez idő alatt kell megállítani a kedvezőtlen, fenyegető tendenciákat, javítani a külső és belső egyensúlyt, megállítani az adósságállomány növekedését, elkezdeni a szerkezetváltás és a műszaki fejlődés elodázhatatlan feladatait a gazdaságban;
– az ezt követőszakaszban, amennyiben sikerül a tervezett feladatok megvalósítása, már kibontakozhat a gazdaság szerkezetének radikális átalakulása, élénkülhet a gazdasági növekedés, lehetővé válik az életszínvonal megalapozott emelkedése.
A stabilizáció feltételeit a Központi Bizottság a reform újabb szakaszának kibontakozásában látja. Ennek a keretében a következő feladatokat határozta el:
– a teljesítmények valós értékét kifejező árrendszer kidolgozása;
– olyan bérrendszer kimunkálása, amely alapot teremt arra, hogy a munkajövedelmek a teljesítménnyel arányban legyenek;
– a vállalati formák sokféleségének megteremtése, a vállalati és szövetkezeti méretek ésszerű átalakulása szolgálja a versenyképesség erősödését;
– a költségvetés deficitjének csökkentése;
– a pénzügyi és jövedelmi folyamatok szerepének erősítése a tervezésben;
– a gazdaság szelektív fejlesztése és ennek támogatása politikai eszközökkel is (számolni kell az átmenetileg fellépő munkanélküliséggel; ennek kezelésére és megszüntetésére foglalkoztatás-politikai intézkedésekre és ezt szolgáló pénzügyi alap létrehozására van szükség);
–a gazdasági kibontakozáshoz a hazai erőforrások mellett a külföldi tőke igénybevétele;
–a gazdasági egyensúlyt a termelés növelésével és a fogyasztás visszafogásával együtt lehet megteremteni;
– a gazdasági növekedés nem érhető el csupán a belső piac bővítésével – rugalmasabb és korszerűbb külgazdasági mechanizmusra van szükség a nemzetközi gazdasági kapcsolatok Magyarország számára is hasznos fejlesztéséhez.
A Központi Bizottság foglalkozott az adó- és a nyugdíjreform irányelveivel, és egyetértett azzal, hogy a személyi jövedelem- és az általános forgalmi adó bevezetésére 1988. január 1-jén kerüljön sor. Számba vette azokat a társadalmi, szociálpolitikai hatásokat, amelyek az új adórendszer bevezetése után jelentkeznek. A nyugdíjrendszer módosításának fő kérdéseit áttekintve a testület további előkészítő munkát javasolt.
1987. november 11-i ülésén a KB – húsz év után először –önálló napirend keretében foglalkozott a párt ideológiai munkájával. Szükségesnek ítélte, hogy a párt újrafogalmazza és kialakítsa eszmei álláspontját a szocializmus jelenlegi és a következő évtizedekre jellemző ideológiai alapelveiről, értékeiről.
A társadalom jelenségei láthatóvá tették az ideológiai tevékenység hiányosságait. A társadalmi-gazdasági kibontakozást és az ideológiai megújulást egyaránt terhelik a szocializmus építésének kezdeti időszakában kialakult és tovább élő dogmatikus torzulások, a marxizmus–leninizmusra hivatkozó vulgáris értelmezések. Túlhaladott felfogás, hogy a szocializmus lényegéhez tartozó tudatosság a gazdaságirányítás tervutasításos rendszerében fejeződik ki. Illúzió, hogy az állami gondoskodásban megvalósul a valódi társadalmi egyenlőség. A társadalmi rétegződés eltérő érdekeket hoz létre, s a fejlődés velejárójaként érdekellentétek is keletkeznek. Az érdektagoltság együtt van jelen a társadalom politikai egységének lehetőségével. Az alulról jövő kezdeményezéseket össze kell kapcsolni az intézményesült politikai döntési rendszerekkel. A nyilvánosságnak ki kell terjednie a társadalmi élet minden területére, minden lényeges kérdésére, magában foglalva a kormányzati, politikai tevékenység kritikáját is.
A párt fejlődésének, vezető szerepe érvényesítésének elengedhetetlen feltétele a párton belüli viszonyok demokratizálása. Ehhez a párt ideológiai egységén keletkezett repedések megszüntetése szükséges. Ez csak úgy lehetséges, ha a pártban kibontakozik a demokratikus, élénk vitaszellem, ha a vitákban felszínre kerül a párttagság kollektív tapasztalata és cselekvőképessége. A KB úgy döntött, hogy vitát kezdeményez a párton belül ideológiai kérdésekről, s annak tapasztalatai alapján foglal állást a legfontosabb feladatokról.
A KB 1987. december 8-i ülésén jóváhagyta az 1988. évi népgazdasági terv irányelveit. Határozatot hozott arról, hogy 1988-ban összehívja a párt országos értekezletét, ahol megtárgyalják a társadalom és a párt előtt álló feladatokat.
1988. januárjában és februárjában széles körű pártvita folyt az ideológiai élet problémáiról, valamint – a Politikai Bizottság által közreadott tézisek alapján –a párt belső életének és a politikai intézményrendszer fejlesztésének időszerű feladatiról. A viták tapasztalatait a KB 1988. március 23–24-i ülésén összegezte. Úgy döntött, hogy határozatát az1988. május 20-ára összehívott országos pártértekezlet után hozza nyilvánosságra. a KB döntése alapján az értekezletre minden 1000 párttag után választanak 1 küldöttet; a megyei és megyei jogú pártbizottságok, ill. az 1000 párttagnál nagyobb taglétszámú szervezetek közvetlenül képviseltetik magukat. A KB úgy döntött, hogy a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetét vitassák meg az alapszervezetek és a pártbizottságok.
A Népszabadság 1988. április 9-i számában közlemény jelent meg az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának határozatáról. Eszerint a testület úgy döntött, hogy kizárja a pártból Bihari Mihályt, Bíró Zoltánt, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót. A kizárás okairól a lap április 16-i száma közölt részletesebb indokokat.
A KB 1988. május 10-i ülésén összegezte az állásfoglalás-tervezet pártvitáit. Elfogadta az értekezlet ügyrendjét, és a jelölést előkészítő bizottságot küldött ki soraiból, miután a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság úgy döntött, hogy az értekezlet válassza újjá a párt e két vezető testületét. A KB megtárgyalta a társulásit törvény tervezetének irányelveit, és javasolta, hogy az Országgyűlés még 1988 folyamán alkosson törvényt a gazdasági társulásokról.
Az MSZMP 1988. május 20–22. között országos pártértekezletet tartott. Ilyen eseményre harmadszor került sor a párt történetében. Az elsőt 1945. május 20–21-én rendezte a Magyar Kommunista Párt. A „pünkösdi konferencia” az ország újjáépítésével, a soron levő politikai feladatokkal, közöttük a baloldali politikai pártokkal való együttműködés kérdéseivel foglalkozott. A második pártértekezlet 1957 júniusában ülésezett; az 1956-os válság felszámolásának teendőit és az új politikai irányvonal fő elemeit határozta meg. A harmadik pártértekezlet a XIII. kongresszus után kibontakozott kedvezőtlen gazdasági folyamatok s a nyomukban a politikai bizalmon és a közmegegyezésen támadt repedések miatt vált szükségessé. A KB 1986. novemberi ülésén kimondta, hogy az előző évben megtartott kongresszus gazdasági célkitűzései reálisan nem valósíthatók meg, a végrehajtásban jelentkező elmaradásért elsősorban a párt vezetőszerveit és a kormányzatot terheli a felelősség. A gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának elfogadását követően a pártban folyó viták kifejezték azt a határozott igényt, hogy a párt őszintén nézzen szembe az egyre nehezebbé váló helyzet okaival. A párttagkönyvek cseréjével összefüggő beszélgetéseken, az ideológiai kérdésekről, a párt vezető szerepéről és a politikai intézményrendszer fejlesztéséről folytatott vitákban világossá vált, hogy a párttagság nagy része nem fogadja el a kialakult gyakorlat egyes elemeire korlátozódó kiigazítások szándékát, hanem határozott változást és ezt megvalósító új vezetést igényel. Széles körben megfogalmazták, hogy a párt nem vállalhatja az ügyintézést az ország életének minden kérdésében, mert ezzel a felelősséget is teljes egészében magára vállalja. A párt működésében és káderpolitikájában pedig garanciákra van szükség, hogy a vezetők és a vezető testületek a tagság bizalmából és ellenőrzése alatt végezzék feladataikat, ne lehessen kisajátítani feladatköröket és elmosni a felelősséget.
A pártértekezlet napirendjére tűzött állásfoglalás-tervezetet 1988 áprilisában bocsátották vitára. A párt minden fórumán kifejezésre jutott az a vélemény, hogy a tervezet nem tükrözi elég pontosan sem a korábbi vitákban adott helyzetértékelést és javasolt elmozdulási irányokat, sem a társadalomban érzékelhető feszültségeket. Bírálták a központi pártvezetést amiatt, hogy éveken keresztül nem hallgatta meg a tagság véleményét, nem vette figyelembe jelzéseit s nem adott választ kérdéseikre. A korábbi időszakban elkövetett hibákért felelős vezetőkkel szemben hangot kapott a bizalmatlanság, és az igény, hogy mentsék fel őket funkcióikból. Ennek nyomán született a javaslat, amit a KB elfogadott, hogy a pártértekezlet ne kiegészítse és részben „felfrissítse” a vezető testületeket, hanem válasszon új vezető szerveket. Markáns véleményként fogalmazódott meg az az igény, hogy őszintén és alaposan tárják fel az okokat, amelyek e nehéz helyzethez vezettek.
A pártértekezlet megelőző pártbizottsági tanácskozások nem elégedtek meg a vélemények elmondásával, hanem egyrészt ragaszkodtak ahhoz, hogy álláspontjuk eljusson a Központi Bizottsághoz, másrészt a megválasztott küldötteket kötelezték, hogy a pártbizottsági ülés határozatának megfelelő véleményt kell elmondaniuk a pártértekezleten.
A május 20-án összeült pártértekezleten a kibontakozó vita jellegében és tartalmában különbözött a korábbi évtizedek pártfórumaitól. A felszólalók többsége kritikusan értékelte az elmúlt 2 évtized folyamatait, kifejezésre juttatta a párttagság véleményét. A küldöttek támogatták a politikai rendszer korszerűsítésére vonatkozó javaslatokat, ugyanakkor kevesebb figyelmet fordítottak a gazdasági kérdésekre; a kifejtett vélemények nem ütköztek egymással, inkább követték, kiegészítették egymást.
Az országos pártértekezlet a végleges Állásfoglalást 4 ellenszavazat és 9 tartózkodás mellett fogadta el. A párt feladatait és a politikai intézményrendszer fejlesztésének teendőit összefoglaló dokumentum bevezetőben megállapítja, hogy a magyar gazdaság csak akkor érhet el tartós eredményeket, ha a megkezdett reformfolyamat folytatódik, s kialakul a szocialista árutermelő gazdaság működési és irányítási rendszere. A pártértekezlet szükségesnek tartja, hogy a KB munkabizottságot hozzon létre, amely elemezi a helyeztet kiváltó okokat, felvázolja a szocialista építés programját s megvizsgálja az 1985-ben elfogadott programnyilatkozat időszerűségét.
Az első fejezetben az Állásfoglalás a párt belső életének megújításával foglalkozik. Szükséges a párt politikai jellegének erősítése: a jövőben nem vállalhatja, hogy az állami és társadalmi szervezetek feladatkörében jár el. A párt tagjain keresztül, politikai eszközökkel, befolyásának szélesítésével és erősítésével érvényesíti vezető szerepét. A továbbra is a demokratikus centralizmus elve alapján működő párt nagyobb szerepet szán a Központi Bizottságnak a két kongresszus közötti időszak politikájának meghatározásában, s rendszeressé kívánja tenni, hogy a jelentős politikai döntéseket az egész párttagságra kiterjedő vita előzi meg. Módosítani kell a párt választási rendszerét, ki kell alakítani a közvetlen választás és visszahívás szervezeti feltételeit. Az új eljárási szabályokat 1988-tól folyamatosan be kell vezetni. A párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységét folyamatosan újra kell teremteni. A párt tagjai kötelesek a többségi álláspontot, ezek között a testületi határozatokat nyilvánosan képviselni. A vitákban kisebbségben maradt párttagoknak azonban joguk van a párt fórumain álláspontjukat kifejteni s a vitatott kérdés újbóli megtárgyalását kérni. A párt tagjait állandóan tájékoztatni kell a vezető testületek munkájáról, határozatairól.
Csökkenteni kell a felettes pártfórumok hatáskörébe tartozó tisztségek számát. A párt vezető testületeinek tagjait, mindenekelőtt a PB tagjait, a KB titkárait, a KEB elnökét és titkárát, a megyei és megyei jogú, valamint a városi és kerületi pártbizottságok titkárait egy alkalommal lehet újraválasztani, ugyanígy a KB osztályvezetőinek megbízatása is csak egyszer hosszabbítható meg.
Az Állásfoglalás leszögezi: a néphatalom feltétele és gyakorlásának eszköze a szocialista pluralizmus, amely a párt vezető szerepére épül. A társadalmi-politikai fejlődés szükségessé teszi az alkotmány felülvizsgálatát. Létre kell hozni az Alkotmánybíróság és a közigazgatási bíróság intézményeit. Törvényben kell szabályozni az öntevékeny szerződések, a gyülekezés, a lelkiismereti és vallásszabadság jogát, az egyéni és közösségi jogok védelmét. Erősíteni kell a társadalmi szervezetek, tömegmozgalmak önállóságát. A szocialista demokrácia fontos része a társadalmi nyilvánosság.
A gazdasági kibontakozás feladatairól az Állásfoglalás második fejezete szól. A párt támogatja azoknak a gazdasági eszközöknek az alkalmazását, amelyek a társadalmi tőke és a munkaerő átáramlását mozdítják elő olyan területekre, ahol nagyobb lehetőség van új érték teremtésére. A külföldi működő tőke és a hazai lakossági megtakarítások bevonása érdekében támogatja a vegyes tulajdonú vállalatok létesítését, a magántevékenység élénkítését, hogy gyarapodjon a nemzeti jövedelem, javuljanak a lakosság életviszonyai. Átfogó megújításra van szükség a bérpolitikában és a bérrendszerben. A gazdasági szerkezet-átalakítás nagyobb arányú munkaerőmozgást eredményez, átmeneti elhelyezkedési nehézségekkel kell számolni. A munkahely nélkül maradókat intézményes segítségben kell részesíteni. Nagyobb figyelmet kell fordítani a pályakezdő fiatalok foglalkoztatási problémáinak megoldására.
A pártértekezlet új Központi Bizottságot és Központi Ellenőrző Bizottságot választott. A választás során nem határozták meg a testületek felső létszámát, de nem is bővítették azt jelentősen. Így végül is 108 tagú KB-t és 29 tagú KEB-et választottak. A jelöltlistára felvettek közül öten nem kapták meg a megválasztáshoz szükséges szavazatot. Korábban mind az öten tagjai voltak a Központi Bizottságnak és a Politikai Bizottságnak is.
1988. jún. 23-án összeült az MSZMP Központi Bizottsága. Megtárgyalta a pártértekezlet állásfoglalása megvalósítását szolgáló feladattervet. A XIV. kongresszusig terjedő időszakban elvégzendő teendőket 3 munkabizottság keretében dolgozza ki a párt vezető testülete.
Az első munkabizottság az 1956 utáni folyamatok elemzésével, a párt 1975-ben elfogadott Programnyilatkozatának időszerűségével foglalkozik. Vezetője: Pozsgai Imre. A második bizottság a prát szervezeti szabályzatát, belső működésének kérdéseit tekinti át és tesz javaslatot a korszerűsítésre. Vezetője: Lukács János. A harmadik a párt központi szervei mellett működő tanácsadói testületek létrehozásának, működésének elveit dolgozza ki. Vezetője: Nyers Rezső. A Központi Bizottság saját feladattervét nem tette kötelezővé az alsóbb pártszervek számára.
A munkaprogram tartalmazza a párton belüli kisebbségi vélemények képviseletének működéséhez szükséges előkészítő javaslatok kidolgozását, a párt belső választási rendszerének korszerűsítését, gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, valamint tudomány- és művelődéspolitikai elvek kidolgozásának szükségességét.
Megvitatta a KB a pártnyilvánosság feladataira beterjesztett javaslatot. Úgy döntött, hogy a KB elé kerülő fontosabb előterjesztéseket előzetesen véleményezzék a különböző szintű testületek, szüksége esetén a párttagság egésze is. A párt döntéseiről haladéktalanul tájékoztatni kell a pártszerveket, -szervezeteket és a tagságot.
Jelentősebb napirendeket előzetesen a Népszabadságban kell ismertetni a párttagsággal. Ugyanitt részletesen be kell számolni a KB ülésén történtekről. A rádió és a televízió is tudósítást ad a testület munkájáról. A KB létrehozta a szóvivői funkciót, ezen keresztül folyamatosan kívánja biztosítani a tájékoztatást a központi Bizottság és a Politikai Bizottság tevékenységéről. A KB véleménye: a területi és a helyi, intézményi pártszervek, -szervezetek maguk döntsenek munkájuk nyilvánosságának formájáról.
A KB elemezte a választási rendszer tapasztalatait, és szükségesnek tartja mind a helyi és az országos választások szétválasztását, mind a jelölés eddigi gyakorlatának megváltoztatását. Ajánlja a választási törvény módosítását.
Személyi kérdés: Lakatos Ernőt felmentették, és helyette Andics Jenőt nevezték ki az agitációs és propaganda osztály vezetőjének.
