Tények az AIDS-ről
Tények az AIDS-ről
Az AIDS egyértelműen:
– járványos fertőző betegség;
– vírusfertőzés következménye;
– a kifejlődött AIDS-megbetegedés eddig minden esetben halálos kimenetelűnek bizonyult. A betegek nagy része nem éri meg a diagnózis felállításától számított 3. év befejezését.
– A nemzetközi erőfeszítések ellenére ma még nem áll rendelkezésre – és 5–10 éven belül nem is valószínű, hogy kereskedelmi forgalomba kerülhet – a fertőzés megelőzésére szolgáló hatékony oltóanyag, s bár nagyszámú gyógyszer áll kipróbálás alatt, egyelőre nem sikerült még olyat találni, amely az AIDS-betegeket meggyógyítaná.
Az AIDS kórokozóját, a HIV-et kimutatták csaknem valamennyi emberi váladékból és testnedvből is, így az ondóból, a vérből, a hüvelyváladékból, az anyatejből, a nyálból, a könnyből, a vizeletből, a gerincvelő-folyadékból, az izzadmányból stb.
Fontos tapasztalati tény: a fertőzés terjesztésében gyakorlatilag csak az ondó, a vér, a hüvelyváladék játszik szerepet. Egy-két esetben bizonyítani tudták az anyatej fertőzésközvetítő szerepét is. A vérrel kapcsolatban az is tapasztalati tény, hogy a fertőzés létrejöttéhez jelentős fertőzött vérmennyiség bejutása szükséges (pl. vérátömlesztés révén). Valószínűleg ezért nem gyakori – bár előfordul – vérrel szennyezett tűkkel történt tűszúrásokat követő fertőzés. Nem fordult elő az elmúlt 7 év alatt olyan fertőzés a világon, amely vérrel szennyezett borotvával okozott sérülést követett volna. Természetesen ez a tapasztalati tény nem teszi szükségtelenné a fodrászati eszközök fertőtlenítését, hisz a vérben nemcsak HIV, hanem egyéb vírusok is lehetnek (pl. hepatitis B), melyekkel a fertőződés jóval valószínűbb. Fertőzött vérrel szennyezett eszközzel történő sérülést követően a HIV-fertőzés 1%-os valószínűséggel, míg a hepatitis B-fertőződés 6–30%-os valószínűséggel alakulhat ki.
A HIV terjedésének három fő útja van:
1. A leggyakoribb terjedési út a szexuális kapcsolat (közösülés) révén történik. Ezen az úton a vírus fertőzött ondóval vagy hüvelyváladékkal jut át a szexuális partnerbe, férfiról férfira, férfiról nőre, nőről férfira. A szexuális úton történő terjedésben eltérés van a Föld egyes területei között. Míg pl. Nyugat-Európában és az amerikai földrészen a terjedés döntően homoszexuális, ill. biszexuális érintkezés révén történik, s a heteroszexuális kapcsolat révén történő terjedés, bár az utóbbi években emelkedő arányú, viszonylag még elenyésző, addig az afrikai földrészen s a karib-tengeri szigetvilágban a terjedés elsősorban heteroszexuális nemi érintkezés révén történik. E különbség következménye, hogy míg az amerikai földrészen és Nyugat-Európában a fertőzött férfiak aránya a fertőzött nőkhöz 10:1, az afrikai földrészen közel 1:1. A szexuális úton való terjedésben döntő szerepük van a prostituáltaknak és a promiszkuus szexuális életet élő férfiaknak és nőknek.
2. A fertőzés fertőzött vér révén is terjedhet. A járvány kezdetén jelentős riadalmat okozott, mikor kiderült, hogy egyes országokban a vérzékenyek jelentős arányban fertőződtek fertőzött vérkészítményekkel. A fejlett országok a vérrel való terjedés meggátlása érdekében viszonylag gyors intézkedéseket tettek, bevezetve a transzfúziós vérek felhasználása előtti kötelező AIDS-szűrését. Biztonsági feltételeket szabtak meg és vezettek be a vérkészítmények felhasználásánál is, kötelezve a gyártókat az AIDS-vírusmentesség biztosítására s ennek deklarálására. Ehhez a terjedési módhoz tartoznak az intravénás kábítószeresek, sterilizálás nélkül, közösen használt, vérrel szennyezett fecskendőikkel és tűikkel. A fejletlen országokban az egészségügyi ellátás során a vérrel szennyezett különböző orvosi eszközök, fecskendők és tűk sterilizálás nélküli használata révén számtalan kezelt személy véletlenül fertőződött. Rituális műveletekhez (pl. tetoválás) felhasznált, vérrel szennyezett, nem steril tűk is terjeszthetik a fertőzést.
3. A fertőzés terjedésének harmadik lehetősége a fertőzött anyáról a magzatra történő terjedés: a terhesség alatt, a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után. Fertőzött anya esetén az újszülött fertőződése mintegy 50%-os valószínűséggel következik be.
A HIV terjedésével kapcsolatos eddigi járványtani tapasztalatok alapján a fertőződés rizikója különböző fokú. Különösen nagy a kockázata:
– a homoszexuális vagy biszexuális férfiak közül azoknak, akik partnereiket gyakran váltogatják;
– az intravénáskábítószer-élvezők közül azoknak, akik nem sterilizált fecskendőket és tűket közösen használnak;
– a haemophiliások(vérzékeny betegek) közül azoknak, akik még olyan vérkészítményeket kapnak, amelyek előállítása során a vírusmentességet a gyártó nem szavatolja (Magyarországon 1985. dec. óta csak szavatolt készítmény használható fel);
– AIDS-fertőzésben szenvedő férfiak szexuális partnereinek;
– a prostituáltaknak, különösen azoknak, akik egyben intravénáskábítószer-élvezők is;
– olyan személyenek, akik tartós kiküldetésen olyan területeken tartózkodnak és létesítenek szexuális kapcsolatot, ahol a HIV-fertőzöttség gyakori (pl. egyes amerikai és nyugat-európai nagyvárosok és közép-afrikai országok);
– olyan csecsemőknek, akik AIDS-beteg vagy HIV-fertőzött anyától születtek.
Az AIDS-fertőzéssel kapcsolatban igen sok tévhit is kialakult. Az AIDS kórokozójáról, a HIV-ről bizonyított, hogy a sejtből, a szervezetből kikerülő vírus (virion) igen sérülékeny, környezeti hatásokra könnyen elpusztul (pl. 65 oC-on már 30 perc alatt, s fertőtlenítőszereknek – pl. Neomagnol, háztartási Hypo – sem tud ellenállni).
A fertőzés terjesztése eddigi ismereteink szerint csak a felsorolt módokon történhet; és a vírus nem terjed cseppfertőzéssel (köhögéssel, tüsszentéssel), kézfogással, használati tárgyak érintése révén (pl. ajtókilincsek, WC-ülőkék stb.), élelmiszerek fogyasztásával, úszómedencék vizével, és nem tudják terjeszteni a különböző rovarok, így a szúnyog sem. Érdemes felhívni a figyelmet arra a tapasztalatra, hogy az AIDS vírusa nem terjed a fodrász- és kozmetikustevékenység (pl. borotválás) révén sem.
