Történeti visszapillantás
Történeti visszapillantás
Amikor az Egyesült Államok Járványügyi Központjának (Center for Disease Control, CDC) hivatalos kiadványában, a Morbidity and Mortality Weekly Reportban 1981 júliusában egy rövid közlemény beszámolt arról, hogy 1980. okt. és 1981. máj. között 5 fiatal Los Angeles-i homoszexuális férfinál hasonló klinikai lefolyású tüdőgyulladás lépett fel – amelyet mindegyiküknél egy parazita, a Pneumocystis carinii okozott –, még senki nem gondolhatta, hogy e megbetegedések egy, az egész világra kiterjedő járvány, az AIDS-pandémia első felismert esetei. (A megbetegedéseket dr. Michael S. Gottlieb diagnosztizálta.) Ilyen tüdőgyulladás addig igen ritkán, csak olyan embereknél fordult elő, akiknek immunrendszere legyengült. Ilyenek voltak pl. a veseátültetések recipiensei, akiknek az átültetett vese kilökődésének megelőzése érdekében az immunrendszert blokkoló gyógyszereket kellett szedniük. A szakértők eleinte kétkedve fogadták, hogy ez a parazita lett volna e tüdőgyulladások kórokozója, mivel ép immunrendszerű egyéneknél addig sosem okozott ilyen megbetegedéseket.
Körülbelül egy hónappal később, ugyancsak a Morbidity and Mortality Weekly Reportban, egy másik közlemény arról számolt be, hogy 26 kaliforniai és New York-i fiatal homoszexuális férfinál egy, már régóta ismert rosszindulatú bőrdaganatnak (a Kaposi-szarkómának) szokatlanul agresszív, nemcsak a bőrre, hanem a belső szervekre is ráterjedő formáit észlelték. Dr. Alvin Friedmann-Kien, aki a New York-i Egyetem Orvosi Központjában dolgozott, gyűjtötte össze ezeket az eseteket, amelyek abban is eltértek a megszokottól, hogy nem idős férfiak, hanem fiatalok között fordultak elő. Ő és Gottlieb dr. informálták a CDC-t a szokatlan esetekről. Az elkövetkezendő egy év alatt a CDC már több mint 350 esetben regisztrált Pneumocystis carinii okozta vagy különböző egyéb, ún. opportunista kórokozók által okozott tüdőgyulladásokat, ill. észlelt olyan fiatal Kaposi-szarkómás betegeket is, akiknél csak az volt a közös, hogy vagy homoszexuálisok voltak, vagy Haitiből érkeztek az Egyesült Államokba. (Opportunista kórokozóknak egyébként az emberi szervezettel kapcsolatba kerülő olyan külső vagy belső kórokozókat nevezzük, amelyek ép immunrendszerű egyéneknél sohasem tudnak fertőzést kiváltani. Ezek: baktériumok, vírusok, gombák és paraziták.)
1982. júliusában, miután néhány vérzékeny betegnél is észleltek Pneumocystis carinii okozta tüdőgyulladást, a CDC szakértői megállapították az összefüggést a homoszexuális férfiak és a haiti bevándoroltak, valamint az említett vérzékeny betegek megbetegedései között.
1982. szeptemberében a CDC először használja az AIDS elnevezést, s ami még igen fontos: definiálja is e megbetegedést. Az AIDS betűszó az angol orvosi kifejezés, az acquired immunodeficiency syndrome (szerzett immunhiányos tünetegyüttes) kezdőbetűiből alakult ki és vált az egész világon ismertté.
Az elkövetkezendő években az Egyesült Államokban 5–6 hónaponként megduplázódott az AID-megbetegedések száma. Európában 1982-ben diagnosztizálták az első eseteket. A vizsgálatok alapján rövid idő alatt kiderült, hogy az említett betegek immunrendszere súlyosan károsodott (amit a szervezet sejtes védekezésben fontos szerepet játszó meghatározott fehérvérsejtek fokozatos károsodása okozott.)
A definíció közzététele egyben elősegítette azt is, hogy az Egyesült Államokban folyamatosan nyomon követhessék e tünetegyüttes előfordulási gyakoriságát. Miután feltételezték, hogy a megbetegedések okozója fertőző ágens, szerte a világon intenzíven kutatták a kórokozót. Alig 2 évvel az első esetek megjelenése után felfedezése meg is történt.
1983-ban a francia Pasteur Intézetből Montagnier és munkatársai, 1984-ben pedig az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézetből Gallo és munkatársai közölték, hogy izolálták a kórokozó vírust. A franciák a kórokozót „limfadenopátiával asszociált vírus”-nak (LAV), az amerikaiak „humán T-limfotrop vírus III. típus”-nak (HTLV–III) nevezték. A két kutatócsoport között mind a prioritás, mind az elnevezés miatt heves vita bontakozott ki. Az elnevezéssel kapcsolatos vitára 1986-ban a Taxonómiai Bizottság tett pontot, amely az AIDS kórokozójának a Human Immunodeficiency Virus (HIV): emberi immunelégtelenséget okozó vírus nevet adta, és ma már általánosan ez a név használatos.
A kórokozó alig 2 év alatti felfedezése mikrobiológiai bravúrnak tekinthető, s megvetette az alapját mind az AIDS-szel kapcsolatos gyógyszer, mind a megelőzéshez szükséges oltóanyag kutatásának.
1986-ban amerikai és francia kutatók nyugat-afrikai betegekből újabb vírust izoláltak, amely a HIV–2 nevet kapta.
A HIV–2 a HIV-hez hasonlóan terjed, s ugyanúgy AIDS-betegséget okoz, mint HIV. 1988 első negyedévéig a Földön megközelítőleg mindössze 100 olyan fertőzött személyről tudtak, akiknek a fertőzöttségét a HIV–2 okozta. Valamennyi eset Nyugat-Afrikával hozható összefüggésbe, mert vagy a fertőzött, vagy a szexuális partner származott onnan. Elterjedésének és jelentőségének felmérése a jelen és a jövő feladata.
A HIV-fertőzés terjedése, egy exponenciális görbének megfelelően, rohamos mértékű, annak ellenére, hogy a megbetegedettek számának ún. duplázódási ideje az Egyesült Államokban a korábbi 5-6 hónapos időtartamról 1986-ra 11 hónapra, 1988-ra 13-14 hónapra lassult.
Bár a bejelentett megbetegedettek száma szakértői vélemények szerint világszerte jelentősen kevesebb a ténylegesnél, 1988. júl. 31-ig már több mint 108000 megbetegedettről értesült az EVSZ (Egészségügyi Világszervezet). Eddig 140 országban észleltek megbetegedéseket, s mindössze 37 ország jelezte, hogy az AIDS szempontjából még érintetlen.
1988 júniusában az EVSZ az AIDS-betegek valódi számát a Földön 200000-re becsülte. A bejelentett betegek csak a jéghegy látható csúcsának tekinthetők, és legalább 300–500000 azoknak a száma, akik még nem AIDS-betegek ugyan, de bizonyos bevezető tünetek már észlelhetők náluk, s egy részüknél valószínűsíthető a megbetegedés kialakulása. Elnevezésük AIDS-related complex (ARC), amit magyarul AIDS-hez kapcsolódó tünetcsoportnak nevezhetünk.
A jéghegy valódi tömegét a Föld már legalább 5–10 millió HIV-fertőzöttje jelenti. Tudomásul kell venni azt a tényt is, hogy a feltételezett 200000 AIDS-megbetegedés, miután a lappangási idő hosszabb, mint 15 év, nem a mai állapotot, hanem az 5 évvel ezelőtti járványügyi helyzetet tükrözi.
Riasztó az AIDS-szel, a HIV-fertőzéssel kapcsolatos prognózis: 1991-re, ha a fertőződés üteme nem lassul, legalább 100 millió HIV-fertőzöttel kell számolni a Földön, s a betegek várható száma 500000–3 millió lehet. Csak az Egyesült Államokban ugyanerre az időre legalább 270000 megbetegedettre számítanak.
Dr. Jonathan Mann, az EVSZ genfi AIDS-programjának igazgatója szerint az AIDS-szel kapcsolatban 3 járványról beszélhetünk. Az első a 70-es évek során alakult ki s terjedt el a világon észrevétlenül. Ez volt az emberi immunelégtelenséget okozó vírussal való fertőződés járványa. A második járvány több évvel követte az elsőt; ezt már „észrevette” az emberiség, s az AIDS-betegség járványaként, sőt ma már az egész világra kiterjedő járványként (pandémia) ismerjük. A harmadik járvány napjainkban zajlik, s gyakorlatilag az első két járvány által kiváltott társadalmi-kulturális-gazdasági és politikai reakciókból állt.
Az első járvány, a HIV-fertőzés elterjedése valószínűleg a 70-es évek derekán kezdődött, s terjedését befolyásolta a kórokozónak, a HIV-nek néhány jellemző sajátossága. Elsősorban pl. az, hogy amikor a fertőzés létrejön, a kórokozó beépül a gazdasejt örökítőanyagába, s ezt követően a gazdasejt szaporodása természetesen együtt jár a vírus átörökítésével. Gyakorlatilag ez okozza azt, hogy az érintett személy fertőzöttsége életre szóló.
A vírus terjedése szempontjából azonban az sem elhanyagolható, hogy az egész életre szóló fertőzöttség mellé egész életre szóló fertőzőképesség is társul. Szemben a legtöbb fertőző betegséggel, amelyeknél a terjedés szempontjából a tünetekkel jelentkező megbetegedettek játsszák a fő szerepet, a HIV-járványnál a terjesztésben minden fertőzött szerepet játszhat, függetlenül attól, hogy van-e vagy nincs klinikai tünete.
A járványellenes munkában komoly gondot jelent a szakértők számára az a tény, hogy a fertőződés és AIDS-megbetegedés kialakulása között igen hosszú idő telik el. Ennek az ún. lappangási időnek a megállapításában csak az eltelt időszak tapasztalataira lehetett támaszkodni, biztos meghatározására csak egy emberöltő elteltével lesz mód. (Az eddigi tapasztalatok szerint a leggyakoribb lappangási idő 5-6 év, vagy ennél is több.)
Az EVSZ szakértői szerint a fertőzöttek 10–30%-ánál alakul ki az AIDS, további 20–50%-ánál a már említett ARC, de ezek az arányok nem tekinthetők véglegesnek.
Az AIDS-betegség gyakorlatilag egy életveszélyes állapot, amelyben a szervezet sejtes védekezési rendszerét a vírus fokozatosan tönkreteszi, tehát a szervezet egyre kevésbé tud védekezni az őt érő külső, belső fertőzések és a speciális daganatos burjánzások kialakulása ellen.
