Észak-atlanti Szerződés Szervezete
Észak-atlanti Szerződés Szervezete
(North Atlantic Treaty Organization, NATO)
Székhely: Brüsszel (Belgium)
Főtitkár: Lord Peter Alexander R. Carrington (Nagy-Britannia)
A legjelentősebb nyugati katonai szervezet. Az állítólagos szovjet veszély elhárítására 1949. április 4-én hozták létre Washingtonban, eredetileg húszéves időtartamra.
A szerződést 12 európai és észak-amerikai állam írta alá: Belgium, az Egyesült Államok, Dánia, Franciaország, Hollandia, Izland, Kanada, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Portugália. 1952-ben Görögország és Törökország, 1955-ben a Német Szövetségi Köztársaság, 1982-ben pedig Spanyolország csatlakozott hozzá.
Célja az ENSZ-alapokmányra, a közös kulturális örökségre, a demokrácia és a személyes szabadság elveire támaszkodva az észak-atlanti térség stabilitásának és jólétének előmozdítása, valamint az erők egyesítése a kollektív védelemre, a béke és biztonság megőrzésére. A szervezet e célokat a védelem és az enyhülés kettős elvének alkalmazásával kívánja elérni, ezért érdekelt a kelet-nyugati feszültség csökkentésére irányuló politikai kezdeményezésekben és a fegyverzetkorlátozási javaslatokban.
Az alapszerződés értelmében a tagállamok, ha bármelyiküket fegyveres támadás érné, azt valamennyiük elleni támadásnak tekintik, és segítséget nyújtanak a megtámadottnak. E célból kötelezik magukat, hogy védelmi erőiket saját lehetőségeik kihasználásával és egymás kölcsönös támogatásával állandóan fejlesztik.
A szervezet legfőbb döntéshozó szerve az Észak-atlanti Tanács, melyben a 16 tagállam miniszteri szinten képviselteti magát. Állandó szervei polgári téren a főtitkár vezetése alatt álló Nemzetközi Titkárság, katonai téren pedig a tagállamok vezérkari főnökeiből álló s a négy főparancsnokságot (Európai Főparancsnokság, Atlanti-óceáni Főparancsnokság, La Manche-csatorna Főparancsnokság és Amerikai-Kanadai Regionális Tervezőcsoport) irányító Katonai Bizottság.
A székhely 1951-ig London, 1966-ig Párizs volt. A szervezet akkor költözött Brüsszelbe, amikor Franciaország kivált a katonai együttműködésből.
A NATO tevékenysége politikai és katonai természetű. A politikai munka a szervezet egészét és az egyes tagokat érintő politikai problémák megvitatásából és megfelelő irányelvek kidolgozásából áll; a katonai tevékenység a közös védelmi tervek kidolgozása, megfelelő infrastruktúra kiépítése és hadgyakorlatok szervezése.
A jelenlegi főtitkár elődei. 1952-től 1957-ig Lord Ismay (Nagy-Britannia), 1957-től 1961-ig Paul-Henri Spaak (Belgium), 1961-től 1964-ig Dirk Stikker (Hollandia), 1964-től 1971-ig Manilo Brosio (Olaszország), 1971-től 1983-ig Joseph Luns (Hollandia).
Postacím: NATO, Information Directorate, Bruxelles, B-1110
