A Közgyűlés
A Közgyűlés
Az ENSZ valamennyi tagját magában foglaló testület. Minden tagnak egy szavazata van. Ajánlás értékű határozatait fontos ügyekben (nemzetközi béke és biztonság fenntartása, a Biztonsági Tanács nem állandó tagjainak megválasztása, a Gazdasági és Szociális Tanács tagjainak, valamint a Gyámsági Tanács választott tagjainak megválasztása, tagsági, gyámsági és költségvetési ügyek) kétharmados, egyéb kérdésekben egyszerű szavazattöbbséggel hozza.
Hatáskörének legfontosabb jellemzője az, hogy általános. Az Alapokmány 10. cikke szerint „A Közgyűlés a jelen Alapokmányban meghatározott célok körébe tartozó vagy a jelen Alapokmány szerint létesített valamely szerv hatáskörével és feladataival kapcsolatos minden kérdést vagy ügyet megvitathat, és az ilyen kérdésekben vagy ügyekben a 12. cikkben foglalt eset (amikor a Biztonsági Tanács maga foglalkozik a kérdéssel) kivételével ajánlásokat tehet az Egyesült Nemzetek Szervezete tagjainak, a Biztonsági Tanácsnak, vagy mind a szervezet tagjainak, mind a Biztonsági Tanácsnak.”
A Közgyűlés évente egy rendes ülésszakot tart, amely szeptember hó harmadik keddjén kezdődik és általában karácsonyig tart. Szükség esetén a főtitkár rendkívüli ülésszakot vagy sürgős rendkívüli ülésszakot is összehívhat a Biztonsági Tanács, az ENSZ-tagállamok többségének kérésére.
A Közgyűlés munkája egy-egy ülésszak folyamán plenáris üléseken, 7 főbizottságban és 2 eljárási bizottságban folyik. A munkát továbbá 2 állandó bizottság és mintegy 40 különféle – részben alkalmai jelleggel létrehozott – testület támogatja.
A 7 főbizottság a következő: I. Bizottság (politikai és biztonsági kérdések), Speciális Politikai Bizottság (az I. Bizottság által nem tárgyalt politikai kérdések), II. Bizottság (gazdasági és pénzügyi kérdések), III. Bizottság (szociális, humanitárius és kulturális kérdések), IV. Bizottság (a gyarmati rendszer felszámolásával kapcsolatos kérdések), V. bizottság (adminisztratív és költségvetési kérdések) és VI. Bizottság (jogi kérdések).
A 2 eljárási bizottság az Általános Bizottság és a Mandátumvizsgáló Bizottság. Az Általános Bizottság, mely a közgyűlés elnökéből, 17 alelnökéből és a 7 főbizottság elnökéből áll, sűrűn ülésezik, szétosztja a napirendi pontokat, és menet közben felügyel az egész ülésszak munkájára. A Mandátumvizsgáló Bizottságnak 9 tagja van, akiket a Közgyűlés elnökének javaslata alapján a Közgyűlés nevez ki.
A 2 állandó bizottság az igazgatási és Költségvetési Kérdések Tanácsadó Bizottsága és a Tagdíjbizottság. Az elsőnek 16, a másodiknak 18 tagja van, akiket a Közgyűlés személy szerint választ, 3 évi időtartamra.
A Közgyűlés által folyamatosan létrehozott kisegítő, ad hoc és kapcsolt szervek 8 kategóriába oszthatók: 1. a békefenntartás és biztonság szervei, 2. gyámsági és dekolonizációs szervek, 3. jogi szervek, 4. igazgatási és pénzügyi szervek, 5. segélyszervek, 6. tudományos és környezetvédelmi szervek, 7. kutatási és oktatási szervek és 8. fejlesztési szervek.
A Közgyűlés 40 éves tevékenysége során a világpolitika úgyszólván valamennyi kérdésével foglalkozott. Bár állásfoglalásainak jó része nem ment túl a szervezetben érvényes pillanatnyi erőviszonyok tükrözésén, akadt köztük számos kimagasló és bizonyos tekintetben történelemformáló jelentőségű is. Ilyenek voltak: az emberi jogok egyetemes nyilatkozata 1948-ban; az általános és teljes leszerelésre vonatkozó 1959. évi határozat; a gyarmati országok és népek függetlenségéről szóló 1960. évi nyilatkozat; a szociális haladásról és a fejlődésről szóló 1969. évi nyilatkozat; az új nemzetközi gazdasági rendről szóló 1974. évi nyilatkozat és akcióprogram; még ugyanabban az évben az államok gazdasági jogainak és kötelezettségeinek chartája; a fejlesztés és nemzetközi gazdasági együttműködés című 1975. évi határozat; végül a legkevésbé fejlett országoknak az 1980-as évekre szóló alapvető új akcióprogramja. Közgyűlési határozatok képezték az alapját a II. világháború óta létrehozott 8 multilaterális leszerelési megállapodásnak, köztük az 1968-as atomsorompó-szerződésnek, a gazdasági, szociális és kulturális jogok, valamint a polgári és politikai jogok 1966. évi egyezségokmányainak, a nők elleni diszkrimináció kiküszöböléséről szóló 1979. évi egyezménynek és a fejüldözés és a faji megkülönböztetés elleni küzdelem 1973-ban beindított évtizedének.
