Cigányság Magyarországon
Cigányság Magyarországon
A cigányság Magyarországon a legnagyobb lélekszámú sajátos kultúrával, tradíciókkal rendelkező etnikai csoport. A becslések szerint Magyarországon legalább 500 000 cigány él. Számuk az utóbbi 10 évben tapasztalható családtervezési tendenciák következtében csökkenő mértékben növekszik. Területi elhelyezkedésük az utóbbi időben állandósult. Minden megyében vannak cigányok, de legnagyobb az arányuk Borsod-Abaúj-Zemplén, valamint Szabolcs-Szatmár megyében.
Az 1960-as évek elején a cigányok 70%-a a szociális követelményeknek nem megfelelő cigánytelepeken, lakás céljára alkalmatlan építményben (putriban) élt. E telepek többsége a települések közigazgatási határán kívül esett, a kommunális és infrastrukturális ellátottság teljesen hiányzott. A munkaképes korú cigány lakosság csupán egyharmadának volt állandó munkaviszonya. A cigány családok többségére ezért a létbizonytalanság és az ezzel együtt járó életforma volt jellemző. A felnőtt cigányok többsége analfabéta vagy félanalfabéta volt; a tanköteles korú gyermekek egy része nem járt iskolába, 85-87%-uk nem jutott el az általános iskola felső tagozatába, és csupán 2-3%-uk végezte el a nyolc osztályt; az óvodákban elvétve volt cigány gyermek. Az egészségtelen lakáskörülmények, a hiányos táplálkozás, az alkoholizmus elterjedése a cigányság egészségi állapotára is rányomta bélyegét, ami a korai munkaképtelenné válásban, a nagyarányú koraszülésben, a magas csecsemőhalandóságban, a gyermekek fejlődési visszamaradottságában és a korai halálozásban nyilvánult meg. A korösszetételben az utóbbi 15 évben némi javulás következett be. Ennek ellenére a viszonylag nagyszámú gyermek korú mellett még mindig alacsony az idősek aránya.
A 70-es évek elején a rendszeres munkát vállaló cigányok döntő többsége segédmunkás volt, szakmunkások aránya 5% körül járt. Ma a cigányságon belül a szakmunkások aránya 10%, a betanított munkásoké 27%, a segédmunkásoké kb. 50%.
Társadalmi integrációjuk – a javuló mutatók ellenére, összefüggésben az iskolázatlansággal és a gazdaságszerkezetbe tagolódásuk módjával – a mai magyar társadalom szerkezetében legalsó, legkevésbé kvalifikált, legkevesebb műveltséget igénylő szintjén zajlik, így a mai magyar társadalom legalsó rétegeit képezők között helyezkednek el (miközben megnőtt a szak- és betanított munkások aránya, kialakult egy igen vékony cigány értelmiségi réteg is). A szellemileg magasan kvalifikált pályára kerülést hátráltatja a szülők nagy részének iskolázatlansága. Ennek következtében a cigány értelmiség főként azokban a foglalkozási ágakban jelent meg, amelyeknek kultúrájuk magasabb szinten történő megfogalmazására, ill. a cigányság önkifejezésére nyílt lehetőség. A többi értelmiségi pályán – így az orvosin, jogin stb. – elenyésző számban találhatók csak cigányok.
A 70-es években jelentősen emelkedett a rendszeres jövedelemmel rendelkezők aránya is. A cigányság között is megtalálható egy nagyon vékony, magas jövedelmi szintű réteg. Tőlük eltekintve a cigány munkavállalók átlagjövedelme – annak következtében, hogy iskolázatlanságuk miatt kvalifikálatlan munkákra alkalmazzák őket – elmarad a nem cigány lakosság átlagjövedelmétől. A családon belül élő nem nyugdíjas időseket és a nem kereső nőket is ideértve a cigányságban 100 keresőre 150 eltartott jut (az összlakosságban 60). A történelmi elmaradottság és kirekesztettség körülményeihez képest a cigányság egy részének anyagi helyzete javult. Mintegy 20%-ra becsülhető az országos átlaghoz felzárkózottak aránya, és 50% körül a valamilyen szempontból hátrányos helyzetűeké. Még mindig halmozottan hátrányos helyzetben él mintegy 25%-uk.
Átalakulóban van a társadalomnak a cigánysághoz való viszonya is. Egyes területeken a kapcsolatok oldottabbá váltak, más területeken viszont különösen sok ingerültség halmozódott fel. A fizikai és társadalmi értelemben vett közeledés következtében a cigányság egyre nagyobb felületen és mélységben érintkezik a nem cigány lakossággal. A cigánytelepi lét és a mai magyar társadalomszerkezetbe integrálódás között számos átmeneti formában él a cigányság napjainkban. A hagyományos társadalomszerkezet maradványai leginkább a telepeken élőket jellemzik. Más módon szerveződik meg a falvakba, ill. városokba költözött cigányság. A lakáskörülmények alakulásában is a differenciálódás a jellemző. A cigányság többsége kedvezményes OTP-hitel segítségével épített vagy vásárolt lakáshoz jutott, tanácsi lakásba utalással vagy egyéb segítséggel kerül jobb lakáskörülmények közé. Ma a szociális követelményeknek nem megfelelő telepeken élők száma kevesebb a cigányság 10%-ánál. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akik jobb lakáskörülmények közé kerültek, azok többségének egész életmódjában pozitív változások következnek be. A lakások berendezése korszerűsödik, a reprezentatív felmérések szerint a telepről kikerült családok mintegy 70-80%-ának van tévéje, rádiója, sok családnál megtalálható a mosógép és centrifuga is.
A fiatalok egy része azért nem tanulhat tovább, mert már 14-16 éves korában szükség van a keresetére. A veszélyeztetett gyermekek aránya 37%, a nevelőotthonban elhelyezetteknek közel a fele cigány. A cigány gyermekek nevelésének, oktatásának eredményei mind a szükségestől, mind a lehetségestől elmaradnak. Így jelentős arányban újratermelődik az alacsony iskolai végzettségű – egyes helyeken, különösen a nők körében – gyakorlatilag analfabéta, kvalifikálatlan réteg. A 80-as évek elejére sikerült elérni, hogy az óvodás korú cigány gyermekek 50-60%-a jár óvodába. Az általános iskolát 1971-ben 15,3%, jelenleg kb. a gyermekek fele végzi el a tanköteles koron belül. A nyolc osztályt végzettek 37%-a tanul tovább (a nem cigány gyermekeknek 94%-a), többségük szakmunkásképzőben.
Az 1985. évi választások alkalmával mintegy 50 cigány tanácstagot választottak. Összességében azonban még mindig nagyon kevesen vállalnak vagy kapnak közéleti megbízatást, szereplésük sokszor formális, „statisztikai” értékű.
A cigányság társadalmi képviseletét több fórum biztosítja. A Cigánytanács 1985 májusában alakult meg. Elnöke dr. Szirtes Zoltán körzeti orvos. A Cigánytanácsnak, amely a Hazafias Népfront felügyelete alatt működik, 47 tagja van. Még a megalakulás évében felújították a HNF Országos Elnöksége mellett működő Cigányfórumot. Ennek elnöke dr. Kozák Istvánné. A Cigányfórum tagjai főként értelmiségiek közül kerülnek ki. A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége a Művelődési Minisztérium felügyelete alatt működik. Vezetője: Lakatos Menyhért író. E szervezet adja ki a kéthetente megjelenő Cigányok Lapját is.
