TIZENEGYEDIK JELENET
TIZENEGYEDIK JELENET
Gertrudis az udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát, hol a magát feltaláni nem tudó Ottót nézvén, egy ideig megáll hátulról; végre szúrósan felszólal.
GERTRUDIS
Hogy sokszor oly hivatlan érkezik
Az ember! és - (indulattal) mi volt ez itt
Melinda?
Hogy sokszor oly hivatlan érkezik
Az ember! és - (indulattal) mi volt ez itt
Melinda?
MELINDA
(keserűn).
Édes - mulatság - !
(keserűn).
Édes - mulatság - !
GERTRUDIS
Nem reményleném!
Nem reményleném!
MELINDA
Mindent lehet. Köszönöm, nagyasszonyom,
Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,
Hogy a bojóthi Melindának nem illik
Falun magányban lakni, mert nagyúrné,
S alkalmatosságot szerzél nekem
Ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is -
Oh, mert hiszen Melinda együgyű!
(Szinte illetlenül elsiet.)
Mindent lehet. Köszönöm, nagyasszonyom,
Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,
Hogy a bojóthi Melindának nem illik
Falun magányban lakni, mert nagyúrné,
S alkalmatosságot szerzél nekem
Ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is -
Oh, mert hiszen Melinda együgyű!
(Szinte illetlenül elsiet.)
GERTRUDIS
(ajkát harapva néz utána).
A kis majom harap (szünet). Negyed napig
Előmbe nem bocsájtatik.
(Járkál, végre az udvariakhoz szól.)
Magam
Fogok maradni. - (Azok elmennek.)
(ajkát harapva néz utána).
A kis majom harap (szünet). Negyed napig
Előmbe nem bocsájtatik.
(Járkál, végre az udvariakhoz szól.)
Magam
Fogok maradni. - (Azok elmennek.)
