IV. Mezőlaky Ferenc levele Csányi Ákoshoz a zalavári vár ügyében, 1557
IV. Mezőlaky Ferenc levele Csányi Ákoshoz a zalavári vár ügyében, 1557
Vitézlő uramnak, Csányi Ákos uramnak, énnekem bízott uramnak ez levél adassék.
Szolgálatomat örökké, mint uramnak [ajánlom]. Emlékezhetik Kegyelmet reája, mikoron Kegyelmed azon kegyelmes uram [Nádasdy Tamás] akaratából és kegyelméből Zalavárt kezembe adta, Kegyelmed akkoron az várat az folyosón megkerülénk egyetembe. Mondom, hogy magas falban soha vékony rakást nem láttam, mind az várnak napenyészetről való fala. Az után való esztendőben egyszer ismét emlékezem, hogy azon kőfal mintha meghajlott volna, valami kőlábat kellene mellé rakatnom. Ismét azt gondoltam, mióta ezt rakták az falat, mennyi száz esztendeje vagyon, ha eddig megállott, ezután is megálla. Az elmúlt nyárban is emlékezem Zalavárnak épüléséről, hogyha Isten engedné az én kegyelmes uram után azt a falat elhagyatnám, két vagy három annyi temérdeken [vastagon] rakatnám. Az bástyát is el kellene hányni és nagyban temérdek fallal megrakni. Mikoron ezek megkészülnének, aztán erős lenne a vár. Az jövő esztendőre szándékom az vala, kit mondtam, hogy az nagy pincét megboltoztassam, és az belső kapu pitvarát. Mikor azt írtam volna az Úristen akaratából, harmadik esztendőbe akartam, mind az két falt az bástyával egyetembe elhányatnom és temérdek fallal megcsinálnom, igen megcsalattam gondolatomban, nem vára az vékony kőfal, hogy én hányassam el, ez éjjel előálom koron fundamentomából kidőle, az kapu mellett egy kicsiny része marada meg, amely bástyában Almás Mátyás volt, addig mind eldőlt. Ha az nyáraba romlott volna el, nem bántam volna. Meglátja Kegyelmed, mennyi kőrakást én az várban rakattam, mennyit építettem, nemsok háza tövén az egy kőfalt napenyészet felől mind megrakattam volna vele. Soha kőfalnak kevesebb hitvány fundamentumát nem láttam, mint ennek volt. Ha szent király rakatta, tisztesség adassék neki, ha apáturak rakatták, igaz bestia áruval rakatták volt, csak árnyék volt, szemfényvesztés. Ím mind éjjel-nappal kézzel-lábbal érte leszek, palánkkal ez héten ha az Úristen engedi megcsináltatom. Kikeletre az én kegyelmes uram után ha meg nem halok, úgy rakatom meg, hogy ítélet napjáig el nem dől, sem romol. Ha valami kevés vagyon mind rája kell költenem, és semmit meg nem kímélek benne. Ez csoda dolog, egyfelől építem, másfelől rám dől.
Az várnak az többi körül való falai nem félelmesek, jámborul vannak azok az dologban, csak az szentegyház sanctuariuma, és az felett való magas kőfal igen hasadozott. Azon félek, hogy egy nap plati bokot (=Isten fizesse meg!) kezd mondani. Ha az szentegyház romlott volna el, azt várban belül esztendőnként csináltathatta volna ember, jóllehet fel szél felől meglátja Kegyelmed, mely házat temérdek kőfallal rakattam mellette, hogy azt vélem, oda az felé el nem dől, vélem hogy énrám panaszok fognak esni uramnak, ő nagyságának, kegyelmednek is az nemes uramtul, jobbágyok felől, mert senkiét meg nem kímélhetem az palánk csinálására. Itt az körül való falakat mind rája üzentem, ha atyámé volna is, ebből senkinek nem kedvezhetek, mert az vártartománnyal későn végezném meg az palánk csinálást, szinte most kellemetes az külső palánk, ki sokáig és nehezen készüle meg, kit kegyelmed jól tud.
Az Úristen tartsa meg Kegyelmedet minden javával. Zalavárból, szombatra virradóban, Mindszent nap után. Az 1557. évben.
F(erenc) Mezőlaky
Bátor három vagy négy kőlábat rakattam volna az fal mellett is, ugyan eldőlt volna, soha meg nem alkotta volna, mint ez kőfal volt.
(Szalay Ágoston: Négyszáz magyar levél a XVI. századból. 1504–1560. Budapest, 1861. 264–265. – mai helyesírással.)
