A polgárosodás útján | Száz Magyar Falu

A polgárosodás útján

Az 1849 és 1866 közti Habsburg-abszolutizmus, majd az azt követő, 1867–1918 között fennállott dualizmus, az Osztrák-Magyar Monarchia kora jelentős eseményeket nem hozott Ugod közéletében. Mégis említésre méltó eseményként regisztrálhatjuk, hogy 1857-ben a település dél-délnyugati határát képező Iharkútpuszta önálló községgé alakult. Az Ugod északi határában, 1825 óta működő hévizes gyógyfürdő pedig – ahogy arról már szó volt – 1870 körül véglegesen megszűnt, s az Esterházy-uradalom épületét vadászkastéllyá alakíttatta át.

Jelentős közéleti esemény volt 1887. október 2-7. között, amikor Ugodra jött az emigrációból hazatért Klapka György tábornok, aki meglátogatta egykori bajtársát, az 1848–1849-es szabadságharcban hadnagyként szolgáló Lukácsek János ugodi római katolikus plébánost. A tábornok Győrből érkezett, s október 6-án, a magyar honvédtábornokok aradi kivégzésének 38. évfordulóján Lukácsek plébános a templomban gyászmisét tartott. A látogatás emlékét az ugodi római katolikus plébánia belső folyosójának falán emléktábla őrzi.

A magyar honfoglalás millenniumát Ugod község is méltó módon megünnepelte. A kora hajnali óráktól harangzúgás és tarackok durrogása ébresztette a nagy napra a község népét. A délelőtti órákban a községi képviselő-testület díszközgyűlést tartott, majd ezt követően a képviselők és az ünneplőbe öltözött lakosság a római katolikus templomba vonult hálaadó ünnepi szentmisére. Az 1896 májusában megrendezett millenniumi ünnepségre országszerte emlékfák ültetését szervezték meg. Veszprém vármegyében itt ültették a legtöbb, kereken háromszáz emlékfát, s a község bejáratánál díszkaput állítottak.

Szintén a millennium évében, 1896. december 16-án megnyílt a Győr, Veszprémvarsány, Zirc, Hajmáskér, Enying, Dombóvár közti vasútvonal, amely észak-déli irányban szelte át a Bakonyt. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a Bánhida, Kisbér, Veszprémvarsány, Pápa közti vonal építése is, amely a tervek szerint érintette Ugod északi térségét is. Ezért Ugod község képviselő-testülete 1897. október 27-én húszezer korona hozzájárulást fizetett az államnak vasútállomása felépítéséért. Csak utólag, 1912 novemberében derült ki, hogy az állomás a gróf Esterházy Pál tulajdonát képező Béb község határában lévő ingatlanon épült fel. (A viták elkerülése végett az uradalom még 1912 novemberében a kérdéses ingatlant Ugod közigazgatási területéhez csatolta.) Közben, 1902-re elkészült a Bánhida, Veszprémvarsány, Pápa közti vasútvonal, amely valóban érintette Ugod északi térségét, s rendkívüli jó hatással volt a község gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődésére.

Miután a település a Bakonyt észak déli irányban átszelő Gerence-völgy torkolatában feküdt, 1912-től megkezdődött egy korszerű útvonal kiépítése Ugod vasútállomás körzetétől Bakonykoppányon és Bakonybélen át Zirc irányába.

1896 áprilisában Sárga Gergely aradi gyógyszerész azzal a kéréssel fordult Veszprém vármegyéhez, hogy Ugodon gyógyszertár felállítását engedélyezze neki. Tekintettel arra, hogy a településnek nagy vonzáskörzete is volt, meg a község is szükségét látta a gyógyszertárnak a megyei sajtó híradása szerint – a Veszprémi Hírlap 1896. április 12-i számában foglalkozott az üggyel –, remélte az engedély kiadását. Mint ugyanez az újság 1897. augusztus 29-i száma közzétette, Sárga Gergely az új gyógyszertár megnyitására az engedélyt végül is megkapta.

A Veszprémi Hírlap az 1910-es években többször foglalkozott az Ugod községben történt eseményekkel. Így például beszámolt az 1911. augusztus 6-i nagy erdei tűzvészről: „Nagy erdőégés. Folyó hó 6-án a nem szívesen hallott, tüzet jelző trombita tette figyelmessé Ugod község lakosságát este 5 óra tájban. A tűztől a mostani szárazságban különösen félő nép egyszerre készenlétben állott. Hol is? Merre ég? Lett egyszerre mindenki kérdése. Szerencsére nem a faluban, hanem a falutól párkilométernyire fekvő községi erdőben dúlt-fúlt a Vöröskakas. Több mint 50 holdnyi erdő pusztult el a vészben, amelyet azonban a kapával, csákányokkal és fejszékkel odaérkező emberek lokalizáltak. A tüzet csak későn vették észre, állítólag már délelőtt 11 órakor keletkezett. A tűz keletkezésének oka ismeretlen”.

Néhány nappal később már a tűz okát is nyilvánosságra hozta a Veszprémi Hírlap (1911. augusztus 27-i számában): „Az ugodi nagy erdőégés okozója. A csendőri nyomozás folytán kiderült, hogy a múltkori nagy tüzet nem rosszakaratból rögtönözte valaki, hanem egy félkegyelmű legény követte el. Ugyanis józan ész híjával újkrumplit kívánt meg magának a szegény, s közvetlen az erdő árokban rakott tüzet, hol csemegéjét megsütötte. Jóllakva, mint aki jól végezte dolgát, hazatért; persze nem is gondolhatott arra, hogy mekkora áldozatot kér majd szerény passziója. Az erdő száraz harasztjai és az agyonszáradt fű igen hamar tüzet fogott – így történt meg a nagy tűzkatasztrófa. A tettes nem tagadta művét. Bizony nem ártana, ha a külföld példájára jobban oltalomba vennénk az ilyen szerencsétleneket, akkor nem történne annyi katasztrófa éppen az ő beszámíthatatlan cselekedeteik folytán. Az ilyen cselekedetekért a nagy társadalom is felelős!”

Újabb tűzesetről tudósít 1911 októberében a Veszprémi Hírlap: „Tűzveszedelem. Ugod környékén e hó (október) 23-án este szokatlanul hatalmas zivatar támadt. Mennydörgött, villámlott, s a villám Bornemissza Péter házába ütött, lángba borult a ház hírtelen, de sem emberéletben, sem állatban nem esett kár. Az eső és a hirtelen ott termett tűzoltók sikeresen lokalizálták a tüzet.”

A megye újságja vidámabb eseményekről is megemlékezett, így például 1911. október 8-án: „Gróf Eszterházy Pál nejével és vendégeivel már nyolcadik napja tartózkodik a regényes fekvésű Hubert-Vadászlakban, Ugod mellett, a Bakony kellős közepén. Vígan és eredményesen folyik a vadászat. A gróf már négy darab 12–16-os bikát ejtett zsákmányul. Vendégei közül: Hohenlohe herceg szintén két bikát és egy vaddisznót, Jankovics-Bésán földbirtokos is két darab 10–12-es bikát lőtt. Az idő kedvező a vadászoknak, s tekintve, hogy váltó vadakról van szó, az eredmény is kielégítő!”

Sajnos az 1908-tól nagyközségi rangot kapott Ugodnak csak 1909. január 4-től áll rendelkezésünkre a képviselő-testületi jegyzőkönyve, amely sok kulturális, gazdasági vonatkozású adat mellett számos közéleti esemény emlékét is megőrizte. Innen tudjuk, hogy a községben működő körorvost dr. Parányi Somának hívták, s mellette okleveles bába is tevékenykedett a faluban. Vajda János községi tűzoltóparancsnok, miután negyvenéves elmúlt 1909. március 8-án lemondott, s hivatalát Sipos Ferenc vette át. 1911 októberétől új községi jegyzőt választottak Kurdy Rudolf személyében, de még egy évet sem dolgozott itt, mert 1912 júniusától Holczinger Antalt választották helyére. Ezzel egyidejűleg 1912 júniustól Török Józsefet bízták meg a községi bírói teendőkkel.

Az 1914. július 28-án kirobbant első világháborúról a községi iratok egy sorral sem emlékeztek meg, pedig Ugod hadköteles férfilakosságát is mozgósították, elsősorban a győri császári és királyi 19. gyalogezredbe, valamint a magyar királyi honvéd gyalogezred veszprémi zászlóaljaiba, s a magyar királyi 7. honvéd huszárezred pápai alakulataihoz. A háború négy éve alatt harmincnégy községbeli férfi halt hősi halált az első világháború különböző harcterein. (Névsorukat lásd a V. függelékben.)

A nagyközség képviselő-testületi jegyzőkönyve viszont néhány közéleti eseményről beszámol. Török Józsefet először 1912-ben, majd 1916. január 9-én is községi bíróvá választották. Őt Vörös József követte e hivatalban. Miután Holczinger Antal községi jegyző 1916. május 13-án elhunyt, május 28-án Kozlovszky Ivánt választották meg a helyébe.

Az első világháború éveiben a közeli Csót község mellett nagy hadifogoly-, majd katonai leszerelőtábor működött. Ennek egészséges vízzel való ellátásához az Ugodról Csót felé vezető út közepe táján, a ma is Vízháznak nevezett részen (romjaiban még ma is látható) vízművet és kutakat építtettek ki a tábor foglyaival. A vizet vízgyűjtőkben tárolták, s innen nyomatták fel motoros szivattyúkkal a barakkokhoz. Ugyancsak ezek a hadifoglyok dolgoztak a franciavágási fatelep keskeny nyomtávú iparvasútjának építkezésein.

Az első világháború befejezése (1918. november 13.) után, 1918. december 15-én újra Vörös Józsefet választották meg községi bírónak. A háborús összeomlást követő forradalmi helyzetben 1919. január 2-án a községi képviselő-testület mellett helyi Nemzeti Tanácsot is választottak. Tagjai, Vajda János, Fódi Ferenc és Peidl Károly képviselő-testületi tag a Közélelmezési Bizottság tagjai is voltak. Egyidejűleg hattagú bizottság is alakult a frontról hazaérkező föld nélküli katonák összeírása céljából (Török Vince, Soós József, Rosta Dezső képviselő-testületi tagból, valamint Szalai Antal, Horváth Péter és Borbély Ignác föld nélküli katonákból.)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21-től augusztus 1-jéig tartó ugodi eseményei – ha voltak is – semmiféle feljegyzést nem érdemeltek ki. Újra bírót választottak 1919. november 13-án Vajda János személyében, akit 1920. június 18-án Török József váltott fel. Az 1920. augusztus 26-i községi képviselő-testületi ülésnek egyetlen napirendi pontja volt: Kosch Ede alkalmatlanná vált gyógyszertári helyiségét áthelyeztették a szövetkezeti kocsma épületébe, a kocsma pedig a volt gyógyszertár helyére költözött.

A két világháború közti közélet legfontosabb eseményei közé tartozott, hogy 1925-től újra nemzetgyűlési képviselő választókerület központjává tették Ugodot. A szavazókör elnökévé Simon Gyula római katolikus tanítót, elnökhelyettessé Kozlovszky Iván községi jegyzőt, rendes taggá Kozlovszky István erdőmestert, póttaggá Vörös József ugodi birtokost választották.

1927. november 1-jétől csendőrőrs települt a községbe. Első őrsparancsnoka (1931. július 30-ig) Kecskés Imre őrmester volt. Egyidejűleg postamesteri állást is szerveztek, melynek élén Vitális Vilma állt (1931. június 1-től 1946-ig). Mivel a trianoni békediktátum az országban az általános hadkötelezettséget megszüntette, fontossá vált a fiatal férfilakosság álcázott katonai alapkiképzése. Ezt a cél szolgálta a Leventemozgalom intézménye, melynek helyi szervezetét Ugodon 1929-től alapították meg. A községben egy főoktatót és két segédoktatót neveztek ki, akiket egy Veszprémben indított tanfolyamra vezényeltek. A következő évben 1930. szeptember 27-től a csapat kiképzésére kispuskás céllövöldét építettek tüskés drótkerítéssel bekerítve, lepadlózva, féltetővel és kátrányos fedőlemezzel fedett lőállással, négy fekpaddal és öt céltáblával.

Az első világháború ugodi hősi halottainak állítandó emlékmű gondolata először 1931. március 26-án merült fel a községi képviselő-testületi ülésen. Pénzfedezet hiányába az elképzelést elvetették, s az emlékmű e könyv megírásáig nem épült meg. Az országosan május utolsó vasárnapjára elrendelt hősök emlékünnepségét azonban 1931. május utolsó vasárnapján Ugod községben is megtartották.

Az 1932. évben lezajlott a község villamos hálózatának kiépítése. A Pannónia Áramszolgáltató Rt. a község tulajdonát képező, illetve a község által bérelt alábbi épületekre szerelt fel villamos világítást: községháza, jegyzőlakás, körállatorvosi lakás, körorvosi lakás, tanítói lakások, római katolikus templom. Az 1932. szeptember 22-i községi közgyűlésen megállapították, hogy az utcai világítást szolgáló egyes lámpák túl erősek, viszont vannak teljesen megvilágítatlan részek. Kisebb fényerejű lámpa kellett az uradalmi hivatal előtt, a templomtéren, viszont erősebb égők szükségesek a Dózsa utcai faluvégen, a plébánia előtti téren, a Fő utcán, valamint a Vörös Gábor-féle ház előtti lépcsőnél.

1939. májusában, választás előtt, elrendelték a helyi zsidóság összeírását. Krausz Józsefet és nejét, Frank Sándort és nejét; Huszárokelőpusztán özvegy Schwarz Dezsőt és nejét, valamint Krausz Mórt és nejét írták össze.

Miután 1939. szeptember 1-jétől kitört a második világháború, országos utasításra 1940. május 7-én Ugod községnek is el kellett készíteni légoltalmi tervezetét. A légó helyi vezetőjévé Kozlovszky Iván községi jegyzőt nevezték ki, beosztottai: Török Endre kisbíró, dr. Fülöp Tibor körorvos, Erdős Pál községi elöljáró, Soós Mihály községi pénztáros, Marádi Endre bányász. Légóparancsnokká Kocziha János erdőfőmérnököt, parancsnokhelyettessé Soós Elek tűzoltóparancsnokot nevezték ki. A központot a községházára telepítették. (A községet, amely 289 lakóházból és 2051 lakóból állott nem osztották légókerületekre.) A községházán működött egy katonai légvédelmi figyelőőrs is. Riasztásra a harangok félreverését rendelték el; a riasztó-, figyelő- és kárfigyelő őrs a római katolikus templom tornyában foglalt állást. Megszervezték a központi segélyosztagokat is: tűzoltóosztag (tizenhárom fő), egészségügyi osztag (négy fő), munkásosztag (négy fő), berendeztek egy elsősegélyhelyet is (tíz főre). Az elsötétítést megoldották, de nyilvános óvóhelyet nem létesítettek.

Miután a trianoni békediktátumot követő, az általános hadkötelezettséget megtiltó rendelkezést 1938 őszén megszüntették, 1940. május 16-án Ugodon is lezajlott a hadköteles férfilakosság sorozása. Az 1918. évi korosztályból négy, az 1919. évi korosztályból pedig huszonhárom fiatalembert rendeltek a sorozóbizottság elé.

Az 1940-es években a hadköteles zsidó férfilakosságot fegyvertelen munkaszolgálatra sorozták be.

Az 1934 óta Ugodon lakó Szél József (született: 1892), aki magántisztviselő volt a Magyar Keményfaipari Rt. ugodi üzemében, mint izraelita vallású, az 1939. évi IV. tc. 2. §. 2. pontjára hivatkozva tiltakozott az ellen, hogy ő is a zsidótörvény rendelkezése alá esik, ugyanis őt az 1914– 1918. évi első világháborúban ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Findler György ugodi lakos (született: 1913), szintén izraelita, is tiltakozott a rendelkezés ellen, mert édesapja az első világháborúban szerzett betegségben halt meg, s ő mint hadiárva mentesítve volt a törvény hatálya alól.

Ugodon számos jehovista szektatagot is katonai munkaszolgálatra – a 801. számú munkaszolgálatos századhoz – hívtak be, ahol zömében jehovisták, kis részben zsidók szolgáltak. őket a szerbiai Bor (Lager Heidenau) táborba vezényelték, századparancsnokuk Bánhegyi (Benyák) Géza hadnagy volt, embertelenül bánt velük.

Nemcsak az embereket, de a magántulajdonban lévő gépkocsikat is katonai szolgálatra rendelték 1940. május 27-től. Katonai behívót kapott az ugodi Witt Lajos uradalmi erdész R. A. 329 rendszámú kisautója. Mivel ez volt a községben az egyetlen, esetlegesen sürgős betegszállításra is alkalmas gépjármű (hiszen Pápa 16 kilométerre volt), az elöljáróság az autó felmentését kérte a magyar királyi III. hadtest szombathelyi parancsnokságától.

1942 januárjától a községi közigazgatásban változások történtek. Kozlovszky Iván vezetőjegyző 1942. január 31-ével nyugdíjba vonult, s utódává 1942. március 9-től Szántai Miklós volt pápasalamoni jegyzőt választották meg.

1942 februárjától megindult a magyar királyi 2. hadsereg mozgósítása. Az ugodi hadköteles férfiakat elsősorban a soproni 7. könnyűhadosztály 4/II. zászlóaljába, valamint a győri 16/I. zászlóalj pótkeretéhez hívták be frontszolgálatra. A 7. könynyűhadosztály 1942 júniusától a doni frontszakaszra került ki, ahol katonai az 1943. január 12-én kezdődő szovjet ellentámadás során tömegesen haltak hősi halált. Az első hősi halottról 1943. április 29-én érkezett hivatalos hír: Polgár József ugodi lakos, a győri 16/I. zászlóalj pótkereténél nyomtalanul eltűnt.

Az 1942. évi mozgósítás során a magyar királyi III. légvédelmi tüzérosztályhoz (Szombathely) vonultattak be két ugodit, Róth Árpádot D. T. 806 és Witt Lajost R. A. 329 rendszámú gépkocsijával.

A háború közeledtére utalt, hogy 1943. május 13-tól a magyar királyi 5. honvéd tábori tüzérosztály, mint az elmúlt évtizedekben annyiszor, éleslövészetet tartott az Ugodtól délre elterülő erdős, hegyes terepen. Ide települt egy lőtérkülönítmény, mely élesre töltött fegyverrel felszerelt járőröket alkalmazott, ugyanis ismeretlen tettesek rendszeresen elvágták a katonai telefonvezetékeket.

A magyar kormánynak – a németek szemében – egyre megbízhatatlanabb politikája miatt a Wermacht 1944. március 19-én Magyarországot részleges katonai megszállás alá vonta. Ugodra 1944. április 16-25. között vonult be egy német katonai egység: a 201. számú rohamlövegdandár (Sturmgeschütz-Brigade 201) Lange őrnagy és dandárparancsnok-helyettes vezetésével. A három tisztből, húsz altisztből és hetvenkétfőnyi legénységből álló alakulat számára igénybe vettek az iskolában hat, valamint tizenöt polgári családnál egy-egy helyiséget. Az iskolának naponként 10 pengő 80 fillért, a polgári családoknak pedig 2 pengő 60 fillért fizettek szállásdíjul.

A német katonai megszállást, illetve az 1944. április 3-án az amerikai 15. stratégiai légi hadsereg által megindított bombázásokat követően egyre durvább intézkedések sújtották a zsidó vallású polgári lakosságot. 1944. április 9-én elrendelték, hogy minden zsidó polgári személy a nyilvánosság előtt felsőruháján köteles egy tízszer tíz centiméter átmérőjű sárga, úgynevezett Dávid-csillagot viselni. Két nappal később, április 11-én Ugodon is kötelezően összeszedték és elvették a zsidó családoktól rádiókészülékeiket: Krausz József péksegédtől egy háromcsöves Telefunken, Brüll Leó nyugalmazott mészgyári elnök-igazgatótól egy háromlámpás Hornyphon, Schwarcz Imréné született Porpáczy Ilona textil-kiskereskedőtől háromlámpás Orion, Krusevics János molnártól pedig háromlámpás Philips rádiókészülékét.

1944. június 1-jén a székesfehérvári II. csendőrkerület parancsnoka elrendelte a pápai járás zsidó lakosságának gettóba zárását. Az ugodi zsidókat a Pápán kialakított gettóba irányították. Egy 1944. június 24-i irat szerint Ugodról az alább felsorolt zsidó vallású családokat szállították Pápára: Krausz Mórt és öttagú családját, Schwarcz Ignácnét és háromtagú családját, Frank Sándornét és egy családtagját, Ádler Károlyt és négytagú családját, Schwarcz Imrét és három családtagját, összesen 53 személyt. A pápai gettóba hurcolt pápai és vidéki zsidókat 1944. június 29-én a város szélén lévő elhagyott műtrágyagyár épületeibe hajtották, majd július 4-én hajnalban a pápai pályaudvaron bevagonírozták a 3600 embert, s július 18-ra a német megszállás alatt lévő lengyel főkormányzóság területén felállított auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Az ugodi zsidók soha nem tér vissza. (Lásd az VI. számú függeléket.)

A deportált zsidó polgári személyek vagyonát elkobozták. Így például Schwarcz Ignác haszonbérlő négyholdas bérletét két lóval és minden gazdasági felszerelésével június 7-én zárlat alá vették, illetve a bérleményt viszszajuttatták a tulajdonosoknak, Szabados Gyulának és Nafradi Jánosnénak.

A magyar kormányzat azon volt, hogy a munkásságot is jobboldali irányból befolyásolja. Ezért még 1944. március 5-én 16 órától a Nemzeti Munkaközpont járási titkára, Horváth Imre pápai lakos az ugodi Mészáros-féle korcsma külön helyiségében gyűlést tartott az ugodi mészkőtelep munkásainak beszervezése céljából. Az eredmény ismeretlen, erről a sajtó nem számolt be.

Az egyre súlyosbodó háborús helyzet miatt az állam bevezette a kötelező termény- és állatbeszolgáltatást. Az 1944. év első felére (január-június) a pápai járásnak 2030 vágómarhát kellett beszolgáltatnia, melyből Ugodra 63 jutott.

Egyre több hátországi katonai alakulat jelent meg a községben is. Eladdig itt a magyar királyi 3/41. számú légvédelmi figyelőőrs teljesített szolgálatot nyolc fővel. 1944. augusztus 18-án a magyar királyi légoltalmi kiürítési kormánybiztos Ugod összes igénybe vehető helyiségét a magyar királyi Központi Tüzérségi Javítóműhely beosztottjainak elhelyezésére utalta ki. 1944 nyarán, pontosan meg nem határozható időpontban Ugodra települt a magyar királyi 632. számú munkavezető törzs, mely az 1945 márciusi nagy visszavonulásig a községben működött, és katonai irányítási feladatokat látott el.

A települést ellenséges légitámadások nem érték annak ellenére, hogy a szovjet 3. ukrán front hadseregei 1944. december 3-ra elérték a Balaton térségét, ahol négy hónapra elakadtak a 6. Német- és 3. Magyar Hadseregek védelmi vonalai előtt. Hosszan elhúzódó harcok után a szovjet 2. és 3. ukrán front hadseregei 1945. március 16–19. között áttörték a német védelmi állásokat, s a Bakonytól délre, illetve a Bakonyon át és a Bakonytól északra több sávban és irányban nyomultak előre.

1945. március 24-én erős szovjet páncélos és gyalogos erők vonultak Tapolcafő irányába, miközben a szovjet 114. lovashadosztály, valamint a szovjet 30. és 31. gárda gépesített dandár a Gerence-völgyön át tört előre. Bakonykoppány és Zsörk felől pedig a 105. és 106. szovjet lövészhadosztály támadta a harcolva hátráló német 12. SS „Hitler-Jugend” páncéloshadosztály utóvédjeit.

A hátráló német csapatok március 24-én este 19 óra után támpontszerű harcbiztosítási vonalat igyekeztek kialakítani Tapolcafő és Ugod között. A frontszakaszt vezénylő német 6. SS páncéloshadsereg I. SS páncélos hadtestének parancsnoksága (parancsnok: Krämer SS-Brigadeführer) március 25-én déli 12 órakor még Ugodon tartózkodott. Ezekben az órákban a szomszédos Bakonykoppányban heves harcok dúltak, s a község kétszer is gazdát cserélt. Március 25-én este 21 óra körül a szovjet csapatok áttörtek az Ugod-Bakonyszücs-Bakonyszentiván vonalon húzódó támpontszerű német védelmen, s egy ezred erejű harccsoportjuk Bében át Nagygyimót felé, egy másik harccsoportjuk pedig Csóton át Vanyola felé nyomult előre.

Miután Ugod községet a szovjet erők Tapolcafő és Nagygyimót felől átkarolással fenyegették, a német 12. SS Hitler-Jugend páncéloshadosztály utóvédjei településünket harc nélkül kiürítették, s Pápa délkeleti széléig vonultak vissza. Így a községben utóvédharcok nem alakultak ki, s Ugod jelentősebb veszteségek nélkül a szovjet csapatok kezére került. Sem a község polgári lakosságának, sem a hátráló német, illetve a támadó szovjet csapatoknak nem voltak veszteségei.

Az előrenyomuló szovjet csapatok az ugodi elemi iskolában tábori kórházat rendeztek be, az ott ápolt sebesült szovjet katonák közül 1945. március 27-én hárman meghaltak. A polgári lakosságnak is voltak áldozatai: a szovjet katonák 1945. március 25-én ismeretlen körülmények között agyonlőtték Polgár Ede harmincéves kőművest. Zarnóczay Józsefné pedig szovjet katonák erőszakának lett szenvedő alanya.

A holokauszt zsidó áldozatai mellett a Ugod községből katonai szolgálatra behívott hadköteles férfilakosságból negyvenketten haltak hősi halált a háború csataterein. (Neveiket lásd a VII. számú függelékben.)

A frontvonal távolodtával sem szűnt meg a polgári lakosság szenvedése. Ugyanis a község közelébe, az úgynevezett Vadföldre hosszú hónapokra szovjet tábor települt, s a katonák garázdálkodásai rengeteg problémát okoztak a környéken élőknek.

Az úgynevezett „tizenkilencesek” már 1945 áprilisában direktóriumot szerveztek, s majd csak később alakították meg felsőbb utasításra a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetét.

A kezdeti kommunista szervezkedést követően a legnagyobb többség Ugodon is, akárcsak az ország más részein, a magántulajdonon alapuló társadalom újjáépítését hirdető Független Kisgazdapárt zászlaja alá sorakozott fel, s a szocialista-kommunista átalakulás mellett jóval kevesebben álltak ki. Egy 1945 május végi felmérés szerint a politikai pártok taglétszáma az alábbiakban alakult:

Független Kisgazdapárt	358 tag
Szociáldemokrata Párt	83 tag
Magyar Kommunista Párt	65 tag
Nemzeti Parasztpárt	5 tag
Szabad Szakszervezet	34 tag

A magyar ideiglenes nemzeti kormány utasítására ezekből a pártokból kellett a településeken a Nemzeti Bizottságokat megalakítani, hogy azok az új közigazgatás újjászervezéséig ellássák annak funkcióit. Ugodon 1945. április 21-én a túlerőben lévő Független Kisgazdapárt helyi szervezetének kezdeményezésére született meg a községi Nemzeti Bizottság, melynek elnökéül a kommunista Hegyi Imrét választották. Tizennégyfőnyi tagsága különböző pártok képviselőiből állott.

1945. május 4-én a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete bejelentést tett a pápai járásnál és Veszprém megyénél, hogy az ugodi Nemzeti Bizottságban volt nyilasok vannak. A felsőbb hatóságok új eljárást parancsoltak a községre, azzal, hogy a Nemzeti Bizottság mellett képviselő-testületet is választanak.

A községi Nemzeti Bizottság elnökévé a július 14-ével jegyzett választáson Kocziha János erdőfőmérnököt, a Független Kisgazdapárt tagját választották. Tagja volt: Kocziha János és Becsei József (Független Kisgazda Párt), Bauer Imre és Firtl József (Szociáldemokrata Párt), Hegyi Imre és Juhász Mihály (Magyar Kommunista Párt), Boldizsár József és Keresztes Károly (Nemzeti Parasztpárt), Kovács János és Borbély József (Szabad Szakszervezet).

A községi képviselő-testületbe a politikai pártok, taglétszámuknak megfelelően, különböző létszámmal kerültek be: a Független Kisgazdapárt 19, a Szociáldemokrata Párt 14, a Magyar Kommunista Párt négy, a Nemzeti Parasztpárt egy, a Szabad Szakszervezet két taggal. A testület 1950. október 21-ig, a tanácsrendszer kialakításáig működött.

Az 1945–1947 közti időszakban a jelen lévő szovjet katonai megszállás ellenére még éltek olyan illúziók, hogy Magyarországon megszilárdulhat a polgári demokratikus politikai rendszer. Azonban a szocialista átalakulást hirdető baloldali pártok, elsősorban a Magyar Kommunista Párt, majd az ebből alakult Magyar Dolgozók Pártja az egypártrendszerű vezetésen alapuló proletárdiktatúra irányába szorította az ország politikai, társadalmi, gazdasági életét. Ennek a politikai átalakulásnak kulcsembere: Rákosi Mátyás. Elsősorban ő volt a polgári Magyarország legádázabb ellensége. Ma még nem ismertek azok az adatok, hogy a magyar polgári erők hány alkalommal kíséreltek meg merényletet Rákosi Mátyás ellen. Egy ezek közül Ugodhoz kötődik.

Bolla László (született: Bögöte, 1920. november 22., anyja neve: Bogyó Paula) eredetileg vasúti tiszt volt, de a háború után állásából elbocsátották. Ekkor Ugodra került, ahol az erdőgazdaság vasúti üzemének vezetésével bízták meg. Számos itt dolgozó személlyel került bizalmas viszonyba, akikkel elhatározták, hogy az 1949-ben a celldömölki ünnepségre utazó Rákosi Mátyás vonatát felrobbantják. Míg erre sor kerülhetett volna, több helyen felgyújtották a szovjet jóvátételre összegyűjtött gabonát a terményraktárakban, s fegyvereket gyűjtöttek az esetleges bakonyi fegyveres harcra. A szervezkedést a politikai rendőrség leleplezte. Bolla Lászlót és egy ugodi társát, Becsei Imrét a Budapesti Rögtönítélő Bíróság – Br. I.11.768/ 1949. számú ítéletében – 1949. július 15-én halálra ítélte, s mindkettőjüket azonnal ki is végezték. Bolla László sírja a budapesti köztemető 298. parcellájának 20. sorában, annak 10. sírhelyén volt. Becsei Imre maradványait édesanyja 1976. április 4-én kiásatta, és hazavitte Ugodra. A csontmaradványokat otthon tartotta, majd halálos ágyán, 1992. december 7-én az volt az utolsó kívánsága, hogy fia földi maradványait vele együtt temessék el. Így is történt.

Mint az egész országban, Ugodon is 1950. október 21-én került sor a tanácsválasztásra.

1950. október 22-től 1970. június 30-ig Ugodon önálló tanács és hivatali szervezet működött. Élén az alábbi vb-elnökök, majd tanácselnökök álltak:

Nedvesi Imre	1950. október 22.	–	1952. január 31.
Kozma Sándor	1952. február 1.	–	1953. július 15.
Kizmus Ferenc	1953. szeptember 16.	–	1955. december 15.
Szabó József	1955. december 16.	–	1966. augusztus 15.
Eisenbeck Mihály	1966. augusztus 16.	–	1970. június 30.
Márkus Gyula	1970. július 1.	–	1990. április 8-i választásokig.

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1970. július 1-jétől, Ugod székhellyel Bakonyszücs községi közös tanács (Bakonyszücs, Bakonykoppány) és Homokbödöge, Nagytevel, valamint Ugod község területén új községi közös tanács szervezését határozta el. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1973. április 15-i hatállyal az Ugod székhellyel működő községi közös tanács területét Adásztevelével egészítette ki. A közös tanács illetékessége ezt követően Adásztevel, Bakonykoppány, Bakonyszücs, Homokbödöge, Nagytevel és Ugod község területére terjedt ki.

Az új politika előszele, hogy az 1988 augusztusában-szeptemberében lezajló tanácsüléseken a baloldali erők ellenkezése dacára egyre többször került szóba egy második világháborús emlékmű felállításának gondolata. Végül is a Hazafias Népfront községi bizottsága és a római katolikus egyházközség Borbás Tibor budapesti szobrászművész és Pákozdi Ervin ugodi kőfaragó bevonásával a községi temetőben 1988. október 2-án ünnepélyes keretek közepette felállítatta az 1939–1945 között meghaltak kőből, fehér márványból és bronzból elkészített emlékművét. A fehér márványtáblán együtt szerepeltek a frontokon hősi halált halt katonák, a holokauszt zsidó mártírjai és a hadi események polgári áldozatai

Az 1989–1990. évi rendszerváltás Ugodon is lezajlott. Az első szabad választáson, 1990. április 8-án három polgármesterjelölt közül lehetett választani: a Vállalkozók Pártja Andricza Sándort, a Fiatal Demokraták Szövetsége Fodor Bélát jelölte, Török Tibor független jelöltként indult. Az ugodi polgárság Fodor Bélát választotta meg a község polgármesterének. A következő, 1994. évi, majd az azt követő, 1998. évi választáson is, független jelöltként, Fodor Bélát emelték voksaikkal a község első emberének pozíciójába.