I. Csikós Nagy Márton
I. Csikós Nagy Márton
A Somogysárdon élő művész 1946. január 1-jén született a Szolnok megyei Abádszalókon. Képzőművészeti főiskolai tanulmányai idején kötött házasságot egy régi sárdi család leányával, így került Somogy megyébe. Művészi pályafutása az 1970-es években indult, amikor elnyerte az Aranyalma Nívódíjat egy Nyíregyházán meghirdetett országos pályázaton. Legkedvesebb témáit akkoriban a paraszti életből merítette, valószínűleg a gyermek- és ifjúkori élmények hatására. Szülei és nagyszülei elbeszéléseiből ismerte meg az élet mindennapos és ünnepi eseményeihez kapcsolódó szokásokat és népművészeti motívmokat, amelyek – a későbbi önképzés útján gazdagodva – komoly hatással voltak munkásságára.
Csikós Nagy művészetében korán megjelent a másik fő téma, az állatok ábrázolása, különösen a vadak iránti érdeklődése. Alkotásaira felfigyeltek a Somogy Megyei Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezetői, akik több évre szóló ösztöndíjjal járultak hozzá művészetének kibontakoztatásához. Az erdei élet és a somogyi erdők gazdag vadállománya azóta is egyik kedvenc tárgya faszobrászati alkotásainak. Ezekben az években is gyakran vett részt kiállításokon és pályázatokon. Kiemelkedő sikert aratott 1972-ben a montreali világkiállításon, ahol a Csökölyi fehér gyász témáját ábrázoló alkotásával első díjat szerzett.
A művész szívesen munkálja meg a követ is, de legalább ennyire vonzódik a fához, amelyet inkább emberléptékű, meleg anyagnak tart. Szobrainak s főként kisplasztikáinak gyakori témája az ember, az élet „közönséges” dolgai. A szobrokon sajátos, nyomott látószögben ábrázolja emberi figuráit, talán a mindennapiság, a földhözragadtság érzékeltetésére. Ilyen például a Cövekverő című munkája, amely a földosztást jeleníti meg: egy jóformán guggoló testhelyzetben ábrázolt parasztember, aki fejszével ver le egy cöveket, jelezve, hogy ott az ő földje határa. Az anyaság, az állatvilág, azon belül is az anyaság, valamint a halál és betegség ugyancsak kedvelt témái Csikós Nagy Mártonnak. Egyik nagyon érdekes alkotásában megfaragta egy kisborjú elpusztulását, azt a pillanatot, amikor a tehén a borjú pusztulása láttán hosszan elbőgi magát.
Az idők folyamán tovább gazdagodott a szobrász témavilága. Az 1980-as években a Jézus szíve című szobrot, majd a templom tíz méter nagyságú oltárképét faragta meg mészkőből Mezőcsokonyán. Történelmi és mitikus események és más motivációk alapján készültek a művész nagyalakú fakeresztjei. A vajdasági Horgos és Szabadka határában egy nagyméretű, életfamotívumokkal díszített, tetején töviskoszorús fakereszttel állított emléket a második világháború végén meggyilkolt több tízezer magyar áldozatnak 1991–92-ben. Még ezt megelőzően készült az a tájékozódási pontként is szolgáló, tizenöt méter magas fakereszt, amely az Északi-tenger partján látható. A millennium alkalmából kilenc köztéri szobrot és emlékoszlopot alkotott lakóhelyén és a megye számos településén. Közülük kettő az átlagosnál nagyobb figyelmet keltett. A nemesvidi emlékmű az ország kisnemesi településeinek, a kaposvári millenniumi kettős kereszt az államalapítás ezeréves évfordulójának állított emléket.
Csikós Nagy több mint harminc köztéri alkotással és számos díjnyertes kisplasztikával gazdagította környezetünket szülőföldjén és az ország, sőt a nagyvilág különböző pontjain: Kanadában, Németországban, francia földön és Japánban. Különféle pályázatokon szerepelt nyertes művekkel, így például a Képzőművészet a Magyar Mezőgazdaságban című pályázaton négy alkalommal. Elnyerte a Derkovits- és az Eötvös-ösztöndíjat, valamint Somogy Megye Művészeti Díját. Munkásságáról Vitézy László és Szalay Györgyi Leleplezés, Csörsz István Sámántánc címmel készítettek dokumentumfilmet. A művész a felnövekvő generációkat, somogysárdi és kaposvári diákokat is igyekszik megtanítani arra, hogy képesek legyenek felfedezni és ábrázolni környezetük szépségeit.
Műteremben
Életfa, az egykori lóváltó helyen
Kaposár, Millenniumi kettős kereszt (Csikós Nagy Márton munkája)
