XIV. Szociológiai elemzés a hegyháti falvak művelődési viszonyairól (1987)
XIV. Szociológiai elemzés a hegyháti falvak művelődési viszonyairól (1987)
…olyan légkörben dolgoznak, amelyet annak idején a KISZ 1974-es „áprilisi határozatának” egyéni vállalásos, mozgalmi naplós, információs jelentéses világa teremtett. Saját helyiségük egyszerre jól felszerelt és barátságtalan. Pedig az az egy-két ember, akinek érezhetően meghatározó a szerepe, rengeteget dolgozik, és őszintén akarja, hogy jól menjenek a dolgok. Rá kellene azonban jönniük, hogy fiatalságuk ellenére a mának élnek, és tapasztalniuk kellene, hogy miben mások a jövőbe mutató megoldások.
Az utóbbira még példát is találnának a környékükön. A közeli Oszkón néhány fiatal figyelme a szőlőtermesztő vidékek egykori önkormányzati formája, a hegyközségi szervezet felé fordult. A hagyományőrzés „ürügyén” szervezték meg az életüket úgy, hogy jól érezzék magukat benne, és ne legyen okuk elkívánkozni a szülőfalujukból. Óriási a különbség a szombat este jobb híján az elhanyagolt vasvári diszkóban ténfergő fiatalok világa és a „hegyen”, egyesületük saját présháza előtt, tábortűz körül beszélgető „hegypásztorok” hangulata között.
Ahhoz, hogy a falusiak közösséghez tartozhassanak, művelődhessenek, nem elsősorban arra van szükség, hogy vasárnaponként sűrűbben indítsák a buszokat, amikkel el lehet utazni a távoli, városi és megyei művelődési házakba és mozikba. Az általános pénztelenség időszakában furcsa erről beszélni, de úgy érzem, az aprófalvak művelődése elsősorban nem anyagi kérdés. Ha állandóan erre hivatkozunk, eltereljük a figyelmet arról a problémáról, hogy bürokratikus szervezeteink nem tudnak igazán mit kezdeni a demokratikus kisközösségekkel, amelyek egyedül alkalmas keretéül szolgálhatnának a falusi emberek értékekben gazdag életének…
(Bódis Lajos: „Hogy mi lesz itt húsz év múlva? Ne is tessék kérdezni.” Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem Budapest, 1987. Kézirat a Hegypásztor Kör irattárában.)
