Források
Források
A rétség és a mezőség határán. A falu természetrajzi adottságairól jó összefoglalót ad Karakasevich Károly A Maros-szög földrajza című munkája (Szeged, év nélkül). Hasznos információkat nyújtott Csanád természeti értékeiről az Agrárstruktúra- és vidékfejlesztési stratégiai program címet viselő, a makói kistérség helyzetfeltárását tartalmazó kézirat (Magyarcsanád, 1999. Polgármesteri Hivatal).Történeti földrajzát a Blazovich László szerkesztette lexikon (A Körös–Tisza–Maros-köz települései a középkorban, Szeged, 1999), illetve a Csongrád és Csanád megyék újjászervezéséről kiadott 1715-ös rendelkezés (Magyar Törvénytár 1657–1740. évi törvénycikkek. Budapest, 1900) alapján tekintettük át.
A rézkortól az avarokig. A régészeti emlékek tanulságait döntően Kürti Béla tanulmányára (Újabb adatok a Dél-Alföld kora bronzkorához. M. F. M. Évk. 1971/2. Szeged, 1974, 29–51. p.) támaszkodva összegeztük. Felhasználtuk továbbá Bálint Alajos szegedi múzeumigazgató beszámolóját (Jelentés a bökény–nagylaki leletmentésről. Kézirat, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1952) a község határában folyó ásatásokról. Beépítettük fejezetünkbe Kürti Béla és Lőrinczy Gábor tanulmányát („...avarnak mondták magukat...”, Szeged, 1991), mely gazdag képanyagon mutatja be többek között a Dél-Alföld avar emlékeit.
A kun kereszt legendája. A kérdés tudományos alaposságú és régészeti megközelítésű kifejtését Trogmayer Ottó: A magyarcsanádi kőkereszt című munkájában találjuk (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81–1, Szeged, 1984). Foglalkozik a problémával Tóth Ferenc: Újabb kutatások a „Kun László”-keresztnél (Csongrád Megyei Hírlap, 1973. július 27.), illetve ugyanaő a Csongrád megye építészete című kötetben (Szeged, 1999).
Őrhely a Maros mentén. A helyhez kapcsolódó történeti eseményt,
a Dózsa-féle parasztháború apátfalvi és nagylaki csatáját Szerémi György: Magyarország romlásáról című munkája alapján mutatom be (Budapest, 1961). A szerbek falualapításáról: Cometh József levele a határőrség szervezése ügyében. Német nyelvű jelentés, in: Országos Levéltár , E-281, Budai Kamarai Adminisztráció, Berichte und Schreiben. Az arad–marosi határőrvidék létesítéséről: Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720–1721 (Magyar Statisztikai Közlemények. Budapest, 1896.) A Marosi Határőrvidékhez tartozott a magyarcsanádi rác határőrség, melynek adófizetőiről és gazdálkodásáról a Csongrád Megye Évszázadai Történelmi olvasókönyv közöl adatokat (szerkesztette: Blazovich László. I. kötet, Szeged, 1985).
Újcsanádból Magyarcsanád. A falu történetének kezdeteiről történelmi kútfők alapján nyújt áttekintést Borovszky Samu ismert megyei monográfiája (Csanád vármegye története 1715-ig. 2. Budapest, 1897), mely azonban tévesen értelmezi Apátfalva és Magyarcsanád különválását. Hasznos történeti áttekintést tartalmaz a faluról a két háború közötti összegzés (Makó és Csanád – Torontál vármegyei községek. In: Magyar Városok Monográfiája. Szerk. Barna János. Budapest, 1929). A határőrszervezet feloszlatására lásd: az 1741/18-as törvénycikket (Magyar Törvénytár 1740–1835. évi törvénycikkek. Bp., 1901), mely kiváltja a szerbek elvándorlását. Forrásul használtuk még a Jesity Lázár–Török Miklós– Szűcs Demeterné által írt tanulmány (Községünk fejlődése a felszabadulásunkat követő 20 év alatt. Kézirat. Magyarcsanádi Általános Iskola) bevezetőjét, ahol fölvázolják a Csanádot elhagyó szerbek vándorlási útvonalait.
A kamara jószága. Csanád megye újratelepítéséről és községeinek jogállásáról, társadalmáról kitűnő tanulmányt írt Oltvai Ferenc (Csanád megyei telepes községek társadalma és igazgatása a XIX. század első felében. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből, XIX. század. Szerk.: Farkas József. Szeged, 1978), mely rendkívül gazdag forrásbázison mutatja be a kamarai igazgatás alá került községek életét. Az állami és földesúri adózást levéltári források alapján dolgoztuk fel (Csongrád Megyei Levéltár Magyarcsanád községi iratok, Regio Cameralis Possesionis Csanád, Perceptoris Jovan Coity vocativ Anno Militari 1764/65). Ugyancsak eredeti forrásokra támaszkodtunk a földesúri szolgáltatások úrbéri szabályozásának megírásakor (Csongrád Megyei Levéltár Magyarcsanád községi iratok, Urbarialis Regulatio Possesionis Csanád 1771, Urbarialis Tabella Regio Cameralis Possesionis Csanád 1777).
Népesség és társadalom. A románság alföldi letelepedését, népességi fejlődését és a földművelői életmódra való áttérést tudományos alapossággal tárta fel Bohdaneczky Edvin: Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században című műve (Makó, 1940). Klasszikus népesedéstörténeti tanulmánynak számít Thirring Gusztáv munkája (Egy alföldi falu népesedési viszonyai II. József korában. In: Magyar Statisztikai Szemle, 1935), mely szociológiai módszerrel elemzi a falu számsorait.
A nemzetiségi megoszlást tükröző táblázat adatainak forrása részben az előző két munka, részben Csanád megye 1850. évi népszámlálási iratai (Makói Levéltár), az 1900. évi népszámlálás községsoros adatai (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 1. Budapest, 1902) és a Jesity– Török–Szűcs-féle kéziratos tanulmány. A fontosabb könyvészeti anyagból Fényes Elek ismert munkáját (Magyarországnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. Pesten, 1837) néztük meg.
Zsellértelep a jobbágyközség mellett. Korábbi történetére nézve Blazovics László már idézett munkája (A Körös–Tisza–Maros-köz települései a középkorban. Szeged, 1996) tartalmaz nélkülözhetetlen adatokat. Említi a község nevét Fényes Elek híres összeállítása (Magyarország geográphiai szótára. I. kötet. Pesten, 1851). A falu újabb kori történetét érinti Dáczer Károly: Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön című könyve (Szeged, 1998). Építettem Gyimesi Sándor munkájára (Telepítvényes falvak „felszabadulása”. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1914. Tanulmányok. Szerk.: Szabó István. Budapest, 1965). Levéltári források közül egy, az új telepes szerződés megkötéséhez szükséges felmérésre hivatkozom (CSML Magyarcsanád községi iratok. Kamarális Beka kertészségnek rovatos összeírása az 1849/50-ik évben.)
Nemzetiségi falu a vármegye igazgatásában. A megyei közigazgatás története elég jól kidolgozott, így több jeles tanulmány eredményeit építhettem be a fejezetbe. Primér forrásokon alapuló tanulmánykötet született e témában (Tanulmányok Csongrád Megye történetéből X., Szerk. Blazovich László. Szeged, 1986). Benne Gilicze János–Vígh Zoltán (Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a Püspökfőispánok idején), Géczi Lajos (Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben 1849–1854), G. Tóth Ilona (Csanád megye igazgatása 1860–1867) és Dunai Józsefné (A Csanád megyei önkormányzat újjászervezése és működése a kiegyezés után) tanulmányaival. Nagy segítségemre volt a „Csanád Megye Levéltára 1710–1950” című levéltári segédlet (Szerk. Blazovich László, Szeged, 1984). Forrásul használtuk még a levéltári szabályrendelet-gyűjteményt (CSML Nyilvántartás a községi szabályrendeletekről 1888–1909. IV. B. 475.), a Magyar Szent Korona Országainak 1882., 1892., 1895., 1900., 1905. és 1913. évi Helységnévtárát, illetve a község 1944 utáni fejlődését taglaló, fentebb már hivatkozott kéziratos helytörténeti összeállítást.
Boldog békeidők, közös történelem. A nagy összefoglaló művek közül Palugyai Imre ismert munkájának adatait (Békés-Csanád vármegye leírása. Pest, 1855) hasznosítottuk A polgárosodás gazdasági hátterének fölvázolásához nyújtott segítséget a Csongrád Megye Évszázadai Történelmi Olvasókönyv 2. kötete (Szerk. Géczi Lajos–Labádi Lajos–G. Tóth Ilona. Szeged, 1987), mely levéltári forrásgyűjteményt tartalmaz. Eredeti források (CSML Magyarcsanád községi iratok 1850–1949) felhasználásával írtam a Bánság és Magyarcsanád közötti forgalomról. A századforduló eredményeiről az „Emlékirat Magyarcsanádról” (ismerteti Gilicze János. In: Magyarcsanádi tanulmányok. Szerk. Tóth Ferenc. Makó, 1997) címet viselő díszközgyűlési jegyzőkönyv alapján adtunk képet. A politikai élet helyi eseményeiről a „Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből” (Szerk. Gaál Endre. Szeged, 1980) sorozat első kötete közöl forrásokat.
Háború, forradalmak, megszállás. Forrásul használtam a háborús esztendők és a megszállás rekonstruálásához Szabados Dezső: A Szabados család családfája és vázlatos története öszeállítást, amely kéziratban Molnár László (Makó) birtokában található. A forradalmak helyi történéseiről és a háború okozta zavarokról forrásszemelvényeket olvashatunk a „Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből” sorozat második kötetében (Szerk. Gaál Endre. Szeged, 1969). Magyarcsanád román megszállását közvetetten érinti Szigeti János visszaemlékezése az apátfalvi román vérfürdőről (Makó, József Attila Múzeum Néprajzi Adattár).
Az ország belsejéből a határ szélére. A népességmozgás irányára és terjedelmére nézve használtuk Oltvai Ferenc munkáját (A Csanád vármegyei szerb optánsok ügye [1922–1930]. In: Szerbek Magyarországon. Szerk. Zombori István. Szeged, 1991). Szóbeli segítséget kaptam Marjanucz Vazul magyarcsanádi lakostól az elvándoroltak későbbi sorsával kapcsolatban. A háború társadalmi, nemzetiségtörténeti következményeit jól tükrözi az 1930. évi népszámlálás első kötete (Demográfiai adatok. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 83. Budapest, 1932). A község kulturális és társadalmi tevékenységének feltárásához levéltári forrásokat használtunk (CSML Makói Fióklevéltára .Csanád-Arad-Torontál Megyei Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság iratai, 1923–1931).
A világégés forgószelében. Magyarcsanád 1944-es hadihelyzetével részletesen foglalkozik Halmágyi Pál könyve (A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. Makó, 1989). Ugyancsak ő számol be a csanádi lengyel menekültek történetéről (Lengyel katonák a magyarcsanádi laktanyában. In: Magyarcsanádi Lap .1999. szeptember). A lakosság ellátása, a község hadi irányítása jelentette a hatóságok legfontosabb feladatát, amit levéltári források alapján (CSML Makói Fióklevéltár Főszolgabírói iratok 1942–1944) tártam fel.
Remények és csalódások. A fejezet megírásakor támaszkodtam Menyhárt Lajos könyvére (Magyanád rövid története 1944–1962. Magyarcsanád, 1997), mely a faluval foglalkozó legfrissebb történeti munka. Nagy haszonnal forgattam a Csongrád Megye Évszázadai Történelmi Olvasókönyv harmadik kötetét (Szerk. Nagy István. Szeged, 1986), mely forrásszerűen kínálta a helyi változások tágabb történeti hátterét. A politikai pártszerkezet és a gazdasági helyzet alakulásának fölvázolásához levéltári forrásokat használtam (CSML Makói Fióklevéltár Csanád vármegye központi járási főszolgabírójának és főjegyzőjének iratai 1945–1948).
Ortodoxok, katolikusok, reformátusok. A görögkeleti templomok építészettörtéről Nagy Márta írt kiváló könyvet (Ortodox ikonosztázionok Magyarországon. Debrecen, 1994). A magyarcsanádi templomok építészeti sajátosságával, művészettörténetével részletesen foglalkozik Tóth Ferenc alkotása (Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk. Tóth Ferenc. Szeged, 2000). Hasznos információkat nyújtott a templomépítés történeti hátteréről, az egyes vallások egyedi hitéletéről a Magyarcsanádi Lapban megjelent sorozat (Templomaink története), melyet a község ma is szolgáló lelkészei dolgoztak fel), Kéki Imre–Vízhányó Ferenc: A református templom. 1997. augusztus. Kovács Tibor: A római katolikus templom történetéből, 1997. szeptember. Bekán Aurél: A román ortodox templom történetéből. 1997. október). Levéltári források közül használtam CSML Csanád vármegye császári-királyi megyehatóság iratait (Egyházi népmozgalmi kimutatások 1850–1852 IV. B. 151. c.).
Három nemzet, egy kenyér. Az újabb feldolgozások közül a Petrusán György–Martyin Emilia–Kozma Mihály által írt könyvre (A magyarországi románok. Budapest, 1999) nagymértékben támaszkodtam. Az egyházi szétválás történeti okairól és feltételeiről tájékoztat Teodor Misaros: Din istoria comunitatilor bisericesti ortodoxe romane din R. P. Ungara. Budapest, 1990 című munkája. A közigazgatás nemzetiségtörténeti aspektusait Géczi Lajos és G. Tóth Ilona már említett tanulmányai alapján néztem át. A kivándorlással kapcsolatos információkat levéltári forrásokból (CSML Magyarcsanád községi iratok 1864. Személyleírások) nyertem. A népességi adatok forrása: Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 5. Csongrád megye. Szerk. Blazovich László. Budapest, 1995. Az 1945 utáni időszakra Menyhárt Lajos idézett művét használtam. Szóbeli segítséget kaptam Neducza Balázs magyarcsanádi lakostól.
Iskola anyanyelven. A téma feldolgozásában alapvetően két kéziratban meglévő munka segített: Jesity Lázár: A magyarcsanádi szerb iskola története, illetve a már említett szerzőtrió tanulmánya. Az előbbi kézirat a község polgármesteri hivatalában, az utóbbi az általános iskolában található. A nemzetiségi oktatás dualizmuskori állapotát részben levéltári források alapján (CSML Magyarcsanád községi iratok 1850–1944. A községi elöljáróság iratai) dolgoztam fel. De építettem Palugyai Imre adataira is (Pest, 1855). S végül figyelembe vettem Mészáros Ibolya cikkét a Magyarcsanádi Lapból (Fejezetek a román lakosság történetéből. 1997. október).
Munka és megélhetés. Alapvető forrásaim levéltáriak (CSML Urbarialis Tabella Regio Cameralis Possesionis Csanád, 1777, Magyarcsanád község 1877. és 1895. évi kataszteri birtokíveinek összesítése). Használtam a Csongrád Megye Évszázadai Történelmi Olvasókönyv harmadik kötetének statisztikai táblázatait (Foglalkozási statisztika községenként 1920, Gazdaságok száma, összes és haszonbérelt területe nagyságcsoportok szerint, 1935), illetve második kötetének gazdaságtörténeti forrásanyagát. A földosztással és beszolgáltatással kapcsolatos részeket ugyancsak primér források alapján írtam meg (CSML Makói Fióklevéltár Csanád vármegye központi járási főszolgabírójának iratai 1945–1948). A téeszesítés általánosabb kérdéseiről Fazekas Béla könyvében (A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Magyarországon. Budapest, 1976) tájékozódtam.
A hagyományok összekötnek. A fejezet megírásához felhasználtam Elena Csobai (Colindatul la romanii din Cenadul-Unguresc. In. Izvorul 1983/2.), dr. János Bencsik (Localitatea-in trecut si azi I., II.. In: Foaia Nostra, 1983. október 1. és 21.), illetve Descitece de ploaie la romanii din fostul judet Csanád (Cenad). In: Izvorul 1984/1. cikkeit. Fordításukért ezúton mondok köszönetet Pakurár Dorina és Ung Doina tanárnőknek. A témát szemléltető fotókat Hocopán Anna főiskolai adjunktus bocsátotta rendelkezésemre. Felhasználtam még a Petrusán György (Budapest, 1997) és Menyhárt Lajos könyvének vonatkozó fejezeteit. Visz-szaemlékezéseikkel segítettek :Marjanucz Vazul és Pakurár Aurélné magyarcsanádi lakosok.
