Laskó és a táj
Laskó és a táj
A Duna és a Dráva összeszakadásában, azokon a löszplatókon, ahol a népek országútja kanyargott, építette fel hajlékait a drávaszögi magyarság, a mai Horvátországban élő népcsoport. A háromszögletű földterületnek – a vidéket Baranyai-háromszögnek is nevezik – olyan rétjei, halfogó vizei, napos, szőlőt termő dombjai voltak, amelyeket sokszor elkívántak tőle. Ahol szülőföldje feküdt, azon a nyomvonalon szinte visszatérő rendszerességgel meg-megmozdult a szellemi földkéreg is, hiszen két kultúra, a keleti és nyugati, két vallás, a keleti keresztény és a nyugati találkozott itt. S egyik sem akart a másik alárendeltje lenni.
Emberöltőnként hol hódító, hol felszabadító hadak váltogatták egymást, és mindenkor vérveszteséget okoztak. Az indulatokkal, leigázó és hódító szándékokkal szemben oltóanyagot kellett találni, tökélyre kellett fejleszteni a megmaradás művészetét. Szellemi kváderköveket kellett faragni, amelyek olyan erős padozatot tartottak, hogy arról a történelem zivatarai sohasem tudták lesodorni ezt a maroknyi magyar népcsoportot. Hogy melyek voltak ezek a kváderkövek? A család, az egyház és az iskola, de leginkább a szülőföld szeretete.
A vidéket már a XIX. századi utazók úgy jellemezték, hogy meg van áldva minden bőséggel, mintegy természetes angolkertet képez. Északi részén, a Dunához közeli területen sorakoznak a Hegyalja települései, legdélibb részén az Alfaluk: Laskó, Várdaróc, Kopács és Bellye. Ezeknek volt szellemi és gazdasági központja évszázadokon keresztül Laskó. Jólétéhez hozzájárult, hogy régen a folyó hajózható ága egészen szélső házainak kertjéig ért. Ez az adottság tette lehetővé, hogy ne csak a földi javak vízi kereskedelme virágozzon itt, hanem ezen a gyorsan és könnyen járható úton a szellem emberei is eljussanak a településre. A viszonylagos anyagi jólét, a lakosság igényessége hozzájárult ahhoz, hogy a település az anyanyelvi kultúra egyik erőssége legyen.
Mint egy félszigetet, úgy ölelte körül a rétség, a vizek világa. Művelésre csak a magasabban fekvő területek voltak alkalmasak. Szűk határa kikövetelte az itt élőktől, hogy a földművelés mellett olyan tevékenységet is folytassanak, amely megszaporítja asztalukon a kenyeret. Megtanultak a rétből élni, a halászat kiváló művelői lettek. A tehetősebbek szőlőföldeket szereztek a Hegyalján, de az eltelt századokban szép számmal akadtak olyanok is, akik tanultak, hogy szellemi tudásukkal keressék a megélhetésre valót.
Az élettér évszázadokon keresztül alig módosult: a történelem kerekének forgása lényegesen sohasem változtatta meg a laskóiak – vagy ahogyan a középkor óta a köznyelvben máig használatos: laskaiak – életvitelét. Földjük sohasem szaporodott, inkább fogyott, határa a török kitakarodása után Savoyai Jenő birtokát növelte, majd a nevezetes bellyei domínium része lett. 1945 után is nagyra törő szövetkezeti álmok vonták volna el, de mivel a tagosítás csődöt mondott, határának csak egy része jutott végleg a Bellyei Mezőgazdasági–Ipari Kombinát kezére.
A nagy- és kisbirtokok egymás szomszédságában a gazdasági széljárás hatására hol virágoztak, hol hervadoztak. Amikor egy háború árán Horvátország elnyerte függetlenségét, Laskó népe, hasonlóan az egész Drávaszöghöz, néhány esztendeig szerb megszállás alatt sínylődött. Ahogy megtörténtek az első szabad választások, a gazdaság éledezni kezdett, és a megélhetési lehetőségek is lassan javultak.
Az életmód jelentősebb változása azonban már korábban, a második világháború után megkezdődött: a nehéz megélhetést nyújtó földművelésnek sokan hátat fordítottak, és inkább a mezőgazdasági-ipari kombinát különböző részlegeiben vállaltak munkát vagy a közeli nagyváros, Eszék ipari üzemeiben helyezkedtek el. Ahogy terebélyesedett a vidék addig is legnagyobb települése, növekedett lakosságának száma, újabb lehetőségük kínálkozott a Laskón élőknek: kertészkedni kezdtek. Főleg primőr árut termesztettek, és azt igen kedvező áron értékesíthették a közeli, 165 ezres lélekszámú Eszék piacain.
Horvátország függetlenségének elnyerése után új közigazgatási határokat állapított meg. A teljes Drávaszög Eszék-Baranya megye része lett, s ezen belül megalakult a bellyei járás, melyhez hozzácsatolták Laskóval együtt a többi alfalut is.
Drávaszög térképe
A falu központja
Laskó népének kedves madara, a gólya
Új sori ház
A település északkeleti részén még a rét az úr
