II. A település határnevei 1620–1940 között
II. A település határnevei 1620–1940 között
Egy 1620-ból való határjárás szántókat nevezett meg a következő helyeken: Porkoláb hegye, Sédre-dűlő, Farkasverem, Horgas-rét, Halastó, Mezőmál-hegye alja, Öreg-hegy-dűlő. Közöttük korábbi, szőlőtermesztésre szolgáló területek találhatók, amelyeken a szőlő kipusztulását a török hódoltság eredményének tarthatjuk.
1608–1695 között szőlőt termő határrészek voltak: Mezőmál, Bot alja, Sóstókál, Farkasverem, Tod alja, Fenyős alja, Köves-tető, Kis-kút, Püspök kútja, Bogány-pince, Gyepü, Csere-dűlő, Patkány-rét, Palota (talán Pusztapalota, a XVIII. században Palotás-dűlő), Battykír.
Ugyanezen időszak kaszálói: Halastó, Gyümölcsöskert, Mezőmál, Almás-rét, Maksai-rét, Séd melletti rét, Horgas-rét, Tőttés.
1937-ben: Püspök-kert, (országút alatt) Rédey-kert,(előbbi fölött) Bozót,(Városkút mögött, káposztáskertek helye) Győrffy-kert, (a malomnál, később Czotter-malom) Baranyai-rét, (a mandulás alatt) Murva-gödör, (Zánka felé jobbra, egykor a gyermekek fürdőzőhelye volt) Horog, (Monoszlóról lejövő völgy) Alsó-mező, (Tüskési-tó vidéke, Darabszálosnak is mondták) Mezőmál, Sérmező, (a volt őszibarackos) Lappancs, (felső erdő alatt) Séd eleje, (alsó temető előtt a két séd egyesülésénél) Tobán, (Henye felé a legelőerdő) Malomi-mező, más néven Vörös-mező, egykori tulajdonosáról, (a Penész-malom fölött) Szőlőkút, (Kishegy felé a második buszmegálló előtt) Sajtó, (előző után, a Vaskapui úttól balra) Vaskapu, (a szőlőhegyben) Hegyalja, (Tobántól a hegyek alatti rész) Csere-kút, Csere kaszálója, Csákvölgy, (Szentbékkálla felé) Sós-tó, (Kővágóörs és Köveskál között) Tőttés vagy Töttös, (az elpusztult Töttöskál, Szentbékkálla felé) Kisgyepü, (Szentbékkálla felé) Pelengér, (a hegyek alatt, a kollégium pincéjétől az alső úton Köveskál fölött a szőlőhegy egy része) Rét-szer, (falu fölött az új házaknál) Csikházi-dűlő, Nyaló-kert, (Pálffyék mellett, Szentbékkálla felé) Nyúlszalasztó, (Tapolca felé balra, a vízfolyásra dől) Sásdi, (Köveskál és Szentbékkálla között) Kis körtvélyes, (a mandulás alatt, kert volt) Ábrahám-táj, (a falutól jobbra, a kővágóörsi útnál a Kódis-mezőig nyúlik) Berkenyés-rét, (a mandulás alatt) Városalja, (a nagy mandulás Kővágóörs felé) Kódis-tó, Kódis-mező, (Kővágóörs felé jobbra) Nagy-rét, (a temető alatt) Ágos-berek, (Penész-malomtól a felső temető fölötti rész) Kis-hegy, (Balatonhenye felé, kisbirtokosok szőlői voltak itt) Bisztirce (a középső Mezőmáli-dűlő), Gondoc orra (az Eötvös kilátó helye a Fekete-hegyen). Ezeket a határneveket ma is ismerik és használják. Ugyanígy a kutakat is, amelyek:
Nagy-Csere-kút, Kis-Csere-kút, Kaszás-kút, Szőlő-kút, Térdes-kút, Fejfájós-kút, Mihályné kútja, Todi-kút, Dani-kút, Sásdi-kút, Medgyesi-kút, Szilvássy-kút vagy Halastói-kút, Sati-kút, Balogh-kút, Juhászok kútja és a Zámbó-kút a Vaskapu-árokban.
A falubeli közkutak: Vörös-kút, Győrffy-kút, Hajnal-kút, Fábián-kút, Mekler-ház előtti kút és a Városkút.
(Holub József: Zala megye története a középkorban, Zalaegerszeg, 1929. Köveskálnak Szőke Károly által készített térképe 1937-ből, Cserjési Károly: Köveskál monográfiája. Kézirat, 1937. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára 4489. valamint Kovács András szíves adatközlése.)
