Források
Források
Az annotált forrásjegyzékben használt rövidítések:
DREL = A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára
DREK = A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtára
Ethn. = Ethnographia
É. n. = év nélkül
H. n. = hely nélkül
HoI = Honismeret
J. n. = jelzet nélküli
Kovacsics–Ila, 1988 = Kovacsics József–Ila Bálint: Veszprém megye helytörténeti lexikona, Budapest 1988.
KÖREL = Köveskáli Református Egyházközség Levéltára
LDM = Laczkó Dezső Múzeum
LK = Levéltári Közlemények
LSZ = Levéltári Szemle
NÉ = Néprajzi Értesítő
MCS Szle = Magyar Családtörténeti Szemle
MNM = Magyar Nemzeti Múzeum
MTA = Magyar Tudományos Akadémia
Szerk. = szerkesztette
TSZ = Történelmi Szemle
TT = Történelmi Tár
VeML = Veszprém Megyei Levéltár
VÉK = Veszprém Érseki Könyvtár
VÉL = Veszprémi Érseki Levéltár
VMMK = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei
Vp. = Veszprém
ZmL = Zala Megyei Levéltár Zalaegerszeg
Mediterrán táj a bazalthegyek koszorújában. A földrajzi jellegzetességek bemutatásához H. Bede Piroska: A Káli-medence kialakulása és felszíne az újabb kutatások tükrében (in: Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. Veszprém, 1988. 7–17.) címmel megjelent munkát használtam fel. Továbbá Győrffy Dezső: Geomorfológiai tanulmányok a Káli-medencében. (In: Földrajzi Értesítő, 1957. 265–302.). A növénytakaró változatosságát, a növénytársulásokat és a botanikai ritkaságokat, továbbá a térség állatvilágát Sonnevend Imre: Káli-medence I. II. (Budapest, 1984. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 179.), valamint Sonnevend Imre: A Káli-medence természeti értékei (Doktori értekezés. Kézirat. Veszprém, 1980.), továbbá Sonnevend Imre: Káli-medence (Részletes útikalauz, 2. kiadás. Veszprém, 2001.) című munkák alapján foglaltam össze. Belőlük jól megismerhető a terület növényvilágának összetétele, élőhelyének jellegzetességei, fennmaradásának feltételei és együttélésének sajátosságai, de ennek a növénytakarónak rendkívüli gazdagsága és változatossága is. Itt köszönöm meg Sonnevend Imrének az összefoglaló megírásához nyújtott segítségét. Futó János: Építőkövek a Balaton-felvidéken. (In: A Balaton-felvidék népi építészete. Szentendre – Veszprém, 1997. 25–52.) című tanulmánya annak a rendkívül változatos kőanyagnak a kialakulását mutatja be, amely Köveskál építészetét a XVIII. századtól már döntően meghatározta. Vályi András: Magyar országnak leírása I–III. Buda, 1799. (303–304.), Bátorfi Lajos: Adatok Zala megye történetéhez (Nagykanizsa, 1878. V.) címmel megjelent munkája a település természeti környezetére vonatkozóan tartalmaznak jellegzetességekre utaló adatokat, ezért voltak használhatók. Ugyanezen erényeket mutatja fel Oláh János: Balaton mellyéki tudósítások barátságos levelekben. (In: Tudományos Gyűjtemény, 1834. 76–77.) című írása.
Források, kutak, mosók. A fejezet megírásakor a saját, helyszíni vizsgálatomon kívül felhasználtam H. Csukás Györgyi: Források, patakok hasznosítása a Káli-medence falvaiban, különös tekintettel a mosókra (in: Történeti és néprajzi dolgozatok a Káli-medencéből, Veszprém, 1986. 33–38.) című tanulmányát. Ugyancsak ehhez a fejezethez használtam adatgazdagsága, Balaton-felvidéki és európai összehasonlító adatokban is bővelkedő jellemzői okán Juhász Katalin – G. Szabó Zoltán: Forráskutak, mosóházak a történeti Zala megye Tapolcai járásában (in: A Balaton-felvidék népi építészete, Szentendre – Veszprém, 1997. 363–394.) című tanulmányát, amely mindezeken túl a téma legfrissebb kutatási eredményeit is összefoglalja.
Kál horka népe. A fejezetben a dombok felsorolása és megnevezése saját helyszíni kutatásomon alapul. Mellette felhasználtam a Balogh Lajos és Ördög Ferenc szerkesztésében megjelent, Veszprém megye földrajzi nevei. I. Tapolcai járás (Budapest, 1982.) című kötetnek Köveskálra vonatkozó adatait is (148–151.). A történeti összefüggések és jellemzők bemutatásához több tanulmány is hozzájárult. A helynév és a Kál utótagot hordozó helynevek magyarázatát Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (Budapest, 1978. 309., 360.), Csánky Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III. (Budapest, 1897. 66.), valamint Juhász Dezső: A korai ómagyar kori névadás különös tekintettel Veszprém megyére (in: Veszprém és környéke a honfoglalás korában. Veszprém, 1998. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 91–100. ), Csánky Dezső: Helynév-családok (in: Magyar Nyelv. II. 1906/9. 386–395.) című tanulmányok tették lehetővé. A vezéri szálláshelyekkel kapcsolatos új kutatási eredmények adatai, a törzsi helynevek keletkezésére vonatkozó megállapítások Győrffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet (Budapest, 1993. (227. és 234.), valamint a MTA őstörténeti bizottsága és az MNM honfoglalás kori régészetéről 1992-ben rendezett konferencián elhangzott előadásából származnak. A középkori faluhálózat sűrűségének megállapításához és a falvak elhelyezkedéséhez, ezen belül Köveskál helyének és szerepének meghatározásához Magyarország régészeti topográfiája 1. Veszprém megye régészeti topográfiája. A Keszthelyi és Tapolcai járás. Budapest, 1966. 105–106., valamint Koppány Tibor: A Balaton-felvidék román kori templomai (VMMK 1. 1963. 81–114. ), Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II. (VMMK 11. 1972. 213–241.), továbbá Horváth József: Hány falu volt hajdan a Káli-medencében? (in: Történeti és néprajzi dolgozatok a Káli-medencéből. Veszprém, 1986. 3–6.) című tanulmányoknak Köveskálra és környékére vonatkozó adatait használtam fel. A település kora középkori templomának titulusára, tiszteletének meggyökerezésére utaló adatok Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I. (Budapest, 1977. 452–458.) és Mező András: A templomcím a magyar helynevekben (XI–XV. század). Budapest, 1966 (205.) című tanulmánykötetekből származnak. Köveskál Mohács előtti történetéhez, társadalma szerkezetének felvázolásához legtöbb adatot Domanovszky Sándor: Gazdaság és társadalom a középkorban (Budapest, 1979.) címmel megjelent tanulmánykötetéből két tanulmány: A mezőgazdaság Szent István korában (17–49.) és Az Árpád-kori társadalom differenciálódása (213–280.), továbbá Holub József: Zala megye története a középkorban II. (kézirat, VÉK), Holub József: Zala megye története a középkorban. (Pécs, 1929. 81., 161., 169., 170., 357., 360., 376., 377., 385., 386., 390., 391., 467., 473., 479., 481. oldalak) címmel megírt munkák nyújtották. Kiváló támpontokat adott a Kumorovitz L. Bernát összeállításában megjelent Veszprémi regeszták 1301–1387 (Budapest, 1953.) című forráskiadványnak 335., 336., 339., 428. és 713. darabja. A felsoroltakhoz jelentettek további adalékokat Cserjési Károly: Köveskáli levelesláda. I. Közlemény (in: MCS Szle IV. 1938. február). A 7–10. oldalon 1277., 1332., 1398., 1608., 1612. évi adatokkal Makay Béla: A Balaton és vidéke a történeti korban (Budapest, 1913. 154.) és Pfeiffer János: A Veszprémi Egyházmegye plebániáinak rövid története (kézirat, VÉK 33. 213) című munkák. Az úthálózat meghatározása Holub József: Zala vármegye vámhelyei és úthálózata a középkorban (in: Századok 51. 1917. 45–60.) című tanulmányának segítségével, adatainak felhasználásával vált lehetővé. A Káli-medence és ezen belül Köveskál birtokviszonyainak átfogó ismertetését és jellemzőinek meghatározását Holub József: Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén. A veszprémi püspökség birtokai 1524-ben (in: Pannonia 1941/42. 269– 307.), Kredics László – Solymosi László: A veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma. (Új Történelmi Tár. Fontes Minores ad historiam Hungariae spectantes 4. Budapest, 1993. 52.), valamint e kötetről Sonnevend Gergely részletes ismertetése (Ethn. 105/2. 1994. 691–693.) című munkákkal végezhettük el. A köveskáli egyház papjaira, az egyházi elitre, tevékenységére, javadalmaira és a káptalan működésére vonatkozóan a már megnevezett Holub-féle középkori történeten túl Békefi Remig: A magyarországi káptalanok megalakulása és Szent Chrodegang regulája (Budapest 1901. 4., 21., 22., 24., 25., 27., 31., 33., 34., 35., 44., 47., 48., 49.), Sebestyén József: A székesfehérvári prépostság és káptalan egyházi kiváltságai I. (in: Századok 59. 1925. 376– 395.), Köblös József: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 12. Budapest, 1994. 15–19., 23–47., 68–70., 127–141.), Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon (Budapest, 1971.) című munkájából az egyházi középréteg és az alsópapság származását, helyzetét, tevékenységét tárgyaló fejezeteket (58–171.), továbbá Erdélyi László: Egyházi földesúr és szolgái a középkorban (Budapest, 1907. 15.), Engel Pál – Makk Ferenc (szerk.): Korai magyar történeti lexikon 9–14. század (Budapest, 1994. 556.), A Veszprémi Egyházmegye papságának névtára (Veszprém, 1975. 148–149.), valamint a Körmendy József kiadásában és összeállításában megjelent Annatae e regno Hungariae provenientes in archivo secreto Vaticano 1421–1536 (Budapest, 1990.) című munkákat használtam fel. A honfoglalástól a török hódoltság kezdetéig tartó időszak átfogó felvázolásához nagyszámú adatot tartalmaz és a korszak hozzáférhető részleteire is kitér Veress D. Csaba: A Kál-völgy története I. (in: VMMK 17. 1984. 603–618.) címmel megírt tanulmánya, amelynek adatait az általam követett gondolati sorrendbe beépítettem.
Török világ, pogány világ. A fejezet megírásához a következő munkák szolgáltak forrásként. Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül (Budapest, 1996.) című kötetét a hadtörténetet egészíti ki az eseményeken túl a végvidéken élők helytállásának eszmei alapjaira és jelentőségére is rámutatva Hungler József: A török kori Veszprém (Veszprém, 1986. 78., 90., 91.), Dávid Géza: Török uralom Veszprémben 1552–1566 (in: Veszprém a török korban. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. (Veszprém, 1998. 17–29.), Szántó Imre: Veszprém elfoglalása és a török terjeszkedése a Dunántúlon 1552-ben (VMMK 9. 1970. 49– 54.), valamint Szántó Imre: A végvári rendszer kiépítése és fénykora Magyarországon 1541–1593 (Budapest, 1980. 73–103. ) című munkák. A korszak köztörténetének adatihoz járult hozzá Veress D. Csaba munkája: A Kál-völgy története II. (In: VMMK. 18. 1986. 303–315.) A peremvidékhez tartozó Köveskál lakóinak nehéz helyzete megrajzolásához nyújtottak szempontokat elsősorban Szakály Ferenc munkái, Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban (Budapest, 1981.), Szakály Ferenc: A hatalmaskodás, mint a magyar jogok érvényesítésének eszköze a török által megszállt országrészekben (in: Rendi társadalom – Polgári társadalom 3. (Salgótarján, 1991. 37–43. oldalon belül a 39.) és Péter Katalin: Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból (Budapest, 1995.) tanulmánykötetének A haza és a nemzet az ország három részre hullott állapota idején (211–232.) című fejezete. Fodor Pál: Török politika Magyarországon 1520–1541 (in: Veszprém a török korban. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. Veszprém, 1998. 7–16.), Szabó Péter: Török–magyar együttélés a Balaton-felvidéken (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 10. Veszprém, 2000. 9–20.), Rácz István: A török világ hagyatéka Magyarországon (Debrecen, 1995. 31–82.), valamint Matuz József: A székesfehérvári szandzsák 1563–1565. évi adóösszeírása (Bamberg, 1986. 49–69, 289.) és Pákay Zsolt: Adalékok a tapolcai és sümegi járás török kori történetéhez a rovásadó összeírások alapján 1531–1696 (in: VMMK 17. 1984. 233-271. oldalon belül a 239.). Az egyház korabeli elnyomorodásának, súlyos helyzetének állapotát Molnár Antal: A Veszprémi Egyházmegye a török hódoltság idején (in: Veszprém a török korban. Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9., Veszprém, 1998. 70–90.) tanulmányának segítségével vázoltam. Az összehasonlító adatok Lichtneckert András szerkesztésében megjelent Alsóörs története (Veszprém, 1996.) című tanulmánykötetnek a szerkesztő által írott Török kor (67–114.) és ugyancsak az ő szerkesztésében megjelent Csopak története (Veszprém, 1997.) című tanulmánykötetnek a szintén általa írt, a török korra vonatkozó fejezetéből (153–192.) származnak. Az írásos adatokat kiegészítettem a korra vonatkozó helyi történeti mondákkal, amelyek Lukács László: Történeti mondák a Káli-medencében (in: Történeti és néprajzi dolgozatok a Káli-medencéből. Veszprém, 1986. 18–26.) című munkájából származnak. A törökök nyomában járó pusztítást igazolja a kipusztult szőlők látványa, ami egy határjárásból ismert 1620-ból. ZmL IV/1. a. Conscriptiones Fundarum Nobiliarum F. 1. Nr. 1. 8. p. Regestrum terrarum arabilium in possessionibus B. A. Örs et Köveskál. Cottus. Szaladiensis A. D. 1620. die 6. July. A középkori Európára vonatkozó táplálkozási adatok Emmanuel le Roy Ladurie: Montaillou, egy oxitán falu életrajza 1294–1324 (Budapest, 1997.) című, az inkvizíciós jegyzőkönyvek alapján egy falu teljes életét feltáró munkából származnak.
Egy nyugtalan évszázad. A fejezet megírásához Molnár Antalnak és Cserjési Károlynak az előző fejezetben megnevezett tanulmányain kívül felhasználtam Veress D. Csaba: A Kál-völgy története III. (in: Veszprémi Történelmi Tár 1989/I. 59–72.) című összefoglalóját, amelyben elsősorban a birtokviszonyokkal foglalkozik a szerző, kitérve a korabeli összeírásokra is. Maksay Ferenc tanulmánya: Magyar birtokostársadalom a XVI. század közepén. A rovásadó összeírások vizsgálatának néhány tanulsága (in: Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Budapest, 1980. 181–193.) a paraszti szinten élő kisnemesség helyzetével foglalkozik a dicális összeírások adatait alapul véve. Jó szempontokat és elemző áttekintést adott Simonffy Emil munkája: Társadalmi és gazdasági viszonyok a XVIII–XX. században a Balaton-felvidéken (in: A Balaton-felvidék népi építészete. Szentendre – Veszprém, 1997. 9–24.) Kovacsics József szerkesztésében. A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957. 16–23.). Ugyanebben a kötetben Bakács István: A dicális összeírások (51–81.), Ila Bálint: A dézsmajegyzékek, mint a történeti statisztika forrásai (82–118.), Maksay Ferenc: Urbáriumok (119– 144.), Dávid Zoltán: Az 1715–20. évi összeírás (145–199.). A korszakot lezáró utolsó összeírás Köveskálra vonatkozó csekély adatai Pákay Zsolt: A veszprémi püspökség uradalmainak összeírása 1802-ből (in: VMMK 13. 1978.) című munka 243. oldaláról származnak. A nemesi község gazdálkodására vonatkozóan összehasonlító és a falura is érvényes adatokat kaptam Degré Alajos: A magyar nemesi (curialista) községek szervezete és gazdálkodása 1848 előtt a Dunántúlon (in: Bolla Ilona – Csizmadia Andor – Degré Alajos – Horváth Pál: Tanulmányok a falusi közösségekről (Pécs, 1977. 55–67.) címmel írt tanulmányából. A település korabeli társadalmi összetételének jellemzőihez, fejlődésének felvázolásához, gazdálkodásának számszerű adataihoz nagyban hozzájárult Kovacsics – Ila 1988. helytörténeti lexikonának Köveskál címszó alatti összefoglalása (263-264.).
A kisnemesek birtokforgalmának felvázolása, elemzése, a helyi nemesség kiemelkedő tagjainak megnevezése Hudi József tanulmányának felhasználásával vált lehetővé: Kisnemesi birtokforgalom a Káli-medence falvaiban 1800– 1850 (in: Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. Veszprém, 1988. 19–33.). További adatokat nyújtottak e témához Cserjési Károly közleményei. Az előző fejezetben megnevezett II. közleménynek a megjelölt esztendőkre vonatkozó adatain túl a 60–61. oldalon az 1689., 1693., 1694. és 1695. év családi és személyes birtokügyletei, valamint Cserjési Károly: Köveskáli levelesláda. III. (Közlemény MCS Szle IV. 1938. június, 123-127., az 1721., 1742., 1743., 1747., 1751., 1756., 1760., 1764., 1770., 1777. esztendő birtokforgalmi adatai). Horváth József: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök egyházlátogatási jegyzőkönyve Szentbékkálláról és leányegyházairól (in: VMMK 16. 1982.), ahol a 276. és 277. oldalon található a Köveskálra vonatkozó leírás, Körmendy József: Gr. Volkra Ottó Ker. János veszprémi püspök élete és munkássága 1665–1720. (Veszprém, 1995. 27-55.), Petrák Mihály: Acsády Ádám veszprémi püspöksége 1725– 1744. (Veszprém, 1949. 35–66.), Pehm József: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök élete és kora (Zalaegerszeg, 1934. 179. és 222.), Jánosi Gyula: Barokk hitélet Magyarországon a XVIII. század közepén a jezsuiták működése nyomán (Pannonhalma, 1935.), Juhász Kálmán: A licenciátus intézménye Magyarországon (Budapest, 1921.). A reformációról Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései (Budapest, 1881.), Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története (Pozsony, 1998. 27–53.), Thury Etele: Árva eklézsiák a Veszprémi Református Egyházmegyében (in: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár I. Pápa, é. n.), Péter Katalinnak az előző fejezetben megnevezett tanulmánykötetéből 5–30. és 200–210., valamint S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII– XX. században. (In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. 137– 164.). A templomok korabeli állapota Körmendy József: Fa-és sövénytemplomok a Veszprémi Egyházmegye területén a XVIII. században. (In: VMMK 10. 1971. 53–55. és 61.) című tanulmányának adataival volt megrajzolható. A református és a római katolikus kő templomok építéstörténetének adatai részben a Veszprémi Egyházmegye papságának névtára (Veszprém, 1975.) című munkának Köveskál helymegjelölése alatt találhatók (148. és 149.), részben pedig a református egyházközségnek az első kőtemplom felépítésére vonatkozó összeállításában és a korabeli gondnokok naplóiban lelhetők fel, amelyeket fel is használtam. KÖREL Gondnoki naplók. j. n. A korszak művelődési viszonyai jellemzőinek és összefüggéseinek megvilágításához Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon (Budapest, 1996.) című, az egész századot átfogó, nagy ívű művelődéstörténeti munkája adott lehetőséget. A határjelek és határperek jogi hátterét Gelencsér József: Határjelek, határviták (in: Néprajzi gyűjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 64–67.) című összefoglalója világította meg. A levéltári források egy csoportjából, az összeírásokból (conscriptiones) a birtokosok nevei és a tulajdonukat képező javaik ismerhetők meg. Ezek: Conscriptiones universales 1699. ZmL általános szempontok az összeíráshoz. Conscriptiones universales 1711. ZmL Ö. 11. Conscriptio universalis 1716. ZmL Ö. 16. Conscriptio universalis 1730. ZmL Rubricae conscriptionis domesticae I. Cottus Szaladiensis Anno 1717 peractae. Rubricae autem conscriptiones domesticae ejusdem Cottus Anno curventi 1730 peractae hae sunt. Forrás: ZmL Conscriptiones universales, 1717. Inchratio conscriptionis dominii Insulae Muraköz die 27 Mensis Januarii Anno 1717. Conscriptio processus domini Francisci Doczi supremi judlium Anno 1750. peracta. Nemesi javak összeírása. Adóalapösszeírások. 1766. ZmL j. n. Cosncriptio universalis Possessionum 1770. ZmL IV. 9. a. 12. d. Ö 46/29 és Ö 46/32. A köveskáli református egyházhoz tartozó nemesek birtokainak hegyvámja 1750. ZmL. 7. Conscriptio urbarialis curialis possessionis KövesKallya 1777. ZmL 3. Köves Káli helységben a curiális fundusokon lakó zselléreknek a 9 kérdésekre tett feleletei. 1780. ZmL 2. Ugyancsak levéltári források szolgáltak az elemzés alapjául a birtokforgalom, az új foglalások és a határperek alapján feltárható események, jellemzők megállapításához. Segítségükkel feltárultak a XVIII. századi Köveskál birtokviszonyai, birtokszerzési törekvései, a régi, őshonos és az újonnan betelepült, földfoglaló nemzetségek, az ő szembenállásuk, továbbá a falvak közötti küzdelmek a határ megőrzéséért és kiterjesztéséért, közel hozva velük az érdeklődőkhöz a kor emberét és gondolkodását. Forrásaim a következők voltak. Cserjési Károly: Köveskál és Kővágóörs nemes és agilis urai (in: MCS Szle V. 1939. április, 51. és 52., a kővágóörsiekkel lezárult határpert követő egyezséget aláírók nevei 1784. és 1807.). A továbbiak elsődleges levéltári források. Protocollum (jegyzőkönyv) Ecclesiae Reformatae Köveskaliensis pag. 257 ad finem. Szatmári Áts András akkori köveskáli prédikátor által írva: 1638, 1642, 1644, 1654, 1678, 1693, 1699 évi dokumentumok alapján. KÖREL Továbbá hagyatékok, azaz örökhagyások, adás-vételek, birtokcserék, bérbe adások, elzálogosítások és kiváltások. Kiváló adatokat szolgáltattak a tilosban legeltetésre és ennek büntetésére, továbbá a földárendára: 1. A panaszos ügyek naplója 1878., amely korábbi adatokat is tartalmaz. 2. Pálffy József köveskáli közgyám számadása a helyi árvák értékeiről 1873. január 1.-1874. január 1. Mindkettő lelőhelye KÖREL j. n. A helyi és a környékbeli református egyház, egyházak XVIII. század közepi állapotáról Torkos Jakab református püspök 1747. évi egyházlátogatása tudósít. Torkos Jakab generális vizitációja 1747. Pápa, DREK Kézirattár, 0.669.
Szaporodó családok, újjászerveződő közösség. A fejezet elsősorban a lélekösszeírásokra (Conscriptio Animarum), a családszerkezeti és történeti demográfiai (népesedéstörténeti) vizsgálatok eredményeire épült. Dányi Dezső–Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás 1784– 1787 (Budapest, 1960.) és Dávid Zoltán: A családok nagysága és összetétele a veszprémi püspökség területén 1747–1748 (Budapest, 1873.) című tanulmányok a helyi adatoknak egy tágabb összefüggésbe való elhelyezését tették lehetővé, ugyanakkor eredményeik az összehasonlító elemzéshez járultak hozzá, a korabeli családok nagyságát egy egész megyére vonatkozóan megadva. Kosáry Domokos: A paraszti „família” kérdéséhez a XVIII. század elején (in: Agrártörténeti Szemle 1963. 120–132.). A családszerkezeti jellemzők megállapításához Veress Éva: A jobbágycsalád szervezete a sárospataki uradalom falvaiban a XVII. század közepén (in: Történelmi Szemle 1958. 424.), Andorka Rudolf: Paraszti családszervezet a XVIII–XIX. században (in: Ethn. 1975. 357. és 358.), Faragó Tamás: Háztartás, család, rokonság (in: Ethn. 1983. 224.) megállapításaik nyújtottak felhasználható adatokat. A családszerkezet és a családtípusok, továbbá a háztartások változatainak meghatározása S. Lackovits Emőke: A családszerkezet jellemzői a XVIII. században Köveskálon és Szentbékkállán (in:VMMK 17. 1984. 619–628.) című tanulmánya alapján történt. Adalékokat kaptam Kovacsics–Ila, 1988. már idézett lexikon 266. oldalán írottakból. A lélekösszeírások forrásai: Status et Constitutis Animarum Filialis Köveskálla. Archivum Episcopatus Wesprimiensis A. 14. 5. 583-585.. 263-266. és 244. VÉL, valamint Köveskáli református lakosok névjegyzéke. 1769. Archidiaconatus Cathedralis. Districtus Tapolczaiensis Fasc. III. Nr. 52. VÉL Negotia Religionaria (Vallási ügyek) és a Református háztulajdonosok névjegyzéke 1786. KÖREL Nr. 68.
Nemesek és agilisek. A fejezet megírásához felhasználtam Cserjési Károly: Köveskáli levelesláda III. Közlemény In: MCS Szle IV. 1938. június, a 123., 125. és 127. oldalakon 1721., 1753., 1778. évknek, valamint az ugyancsak általa írt IV. Közlemény In: MCS Szle IV. 1938. augusztus, a 166. oldalon 1804., 1818., 1821. évek nemesi igazolására, nemesség megerősítésére, a közbirtokosság tulajdonának megőrzésére, továbbá néhány birtokügyletre vonatkozó adatait. Baán Kálmán: Kisnemesi családok levéltárai (in: Levéltári Közlemények XX–XXIII. 1942–1945. 376–384.), Maksay Ferenc: „A sok nemes országa” (in: Társadalom-és Művelődéstörténeti tanulmányok. Mályusz Elemér Emlékkönyv. Budapest, 1984. 107–130.), Ódor Imre: Kurialista nemesek és településeik a késő feudalizmus kori nemesi összeírásokban (in: Rendi társadalom – Polgári társadalom 2. Gyula, 1987. 33–37.), Hudi József: A Veszprém megyei politikai elit a XVIII–XIX. században (in: Rendi társadalom – Polgári társadalom 1. (Salgótarján, 1987. 103. és 107.), Ódor Imre: Az 1809. évi nemesi összeírás forrásértéke, felhasználásának lehetőségei (in: Rendi társadalom – Polgári társadalom. 1. Salgótarján, 1987. 111–118.), Pálmány Béla:
A magyarországi nemesség társadalmi tagolódása 1686–1815 (in: Rendi társadalom –Polgári társadalom 9. Debrecen, 1997. 37–96.), Hudi József: Veszprém vármegye nemessége 1812-ben (in: Rendi társadalom – Polgári társadalom 9. Debrecen, 1997. 219–227.), Dominkovics Péter:
A köznemesi gazdálkodásból fakadó ellentétek Győr vármegye nemesi községeiben 1800 és 1848 között (in: Rendi társadalom – Polgári társadalom 2. Salgótarján, 1991. 165. és 167.). Fügedi Erik: Verba volant… Középkori nemességünk szóbelisége és az írás (in: Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 1981. 437–462.) tanulmánya a szóbeliség meggyökerezésére és továbbélésére irányuló adatokkal segítette a jelenség értelmezését. A kisnemesség mentalitásának jellemzői meghatározásához jelentett segítséget Kósa László: Kisnemesek és utódaik viselkedése és gondolkodásmódja a XIX. században (in: Történeti antropológia. Budapest, 1984. 328–335.) és Gelencsér József: A kisnemesi múlt emlékei a Káli-medencében. Kurialista falvak (in: Ethn. 105. 1994. 2. 583–613.) tanulmánya. A köveskáli kisnemeseknek az európai nemességgel való összevetése Ódor Imre:
A nemesség a XVIII. századi Európában (in: Rendi társadalom – Polgári társadalom 9. Debrecen, 1997. 11–36.) elemzésének adataival vált lehetővé. A település kapcsolatrendszeréből a házassági kapcsolatok jellemzőinek adatait Gergely Katalin: Köveskál község lakosságának házassági kapcsolatai 1742-től napjainkig (in: VMMK 17. 1984. 629–642.) című tanulmányából merítettem. A nemesi életformára nyújtott információkat még a már említett közgyámi napló. A háttér adatokhoz járult hozzá Lictneckert András a már hivatkozott Alsóörs történetében (Veszprém, 1996.) az agilisek és nemesek társadalmát bemutató, elemző fejezetével: Az agilisek és a nemesek társadalma (198–219.), továbbá a közbirtokosság lényegének felvázolásához A nemesi és agilis közbirtokosság (269–290.). Paládi–Kovács Attila: A kisnemesek utódai a paraszti társadalomban XIX– XX. század (in: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. Salgótarján, 1981. 163–180.) című munkája a kisnemesség parasztosodásának kérdéséhez járult hozzá összehasonlító adataival. Új levéltári forrásként a nemesi összeírásokat használtam fel, amelyek a község nemesi társadalma férfi ágon történő leszármazásának megrajzolását teszik lehetővé. Ezek: Nemesi összeírás 1790. (In Processus Sedis Tapolcza. 37–42. Köves Kálla. ZmL. Nemesi összeírás 1829. Catalogus Nobilium I. Cottus Zaladiensis de A. 1829. Köves Kálla. Nemesi összeírás 1845. ZmL.).
Önkormányzó mezőváros. A nemesi község szervezetének és önkormányzata kialakulásának állomásait Hudi József: A nemesi községek szervezetének kialakulása a XVIII. században I. (in: Comitatus 1991/1. 56– 61.), valamint Hudi József: Hatalomgyakorlás a nemesi községekben a XVIII–XIX. században (in: Rendi társadalom – Polgári társadalom. 2. Salgótarján, 1991. 215–220.) munkáinak felhasználásával határozhattam meg. Hudi József: A nemesi (curialista) község önkormányzata kutatásának levéltári forrásai (in: Rendi társadalom – Polgári társadalom. 2. Gyula, 1989. 226–235.) című tanulmánya a nemesi községek elöljáróságának jogait és kötelességeit, továbbá e közösségek tisztségviselőinek feladatait vizsgálja, jól körvonalazva e működés mechanizmusát. Lukács László: Korombíró és társai (in: Néprajzi gyűjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 72–76.) és Adatok a Káli-medence községeinek népéletéhez (in: VMMK 16. 1982. 311–317.). A nemesi községek önkormányzatának megjelenési formáit, megszilárdulásának idejét, joggyakorlatát, funkcióit és az önkormányzat életét vizsgálja Hudi József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVIII–XIX. században (Veszprém, 1999.) című tanulmánykötetében. A mezőváros vásártartási joggal rendelkezett. E jogot elemzi Gelencsér József: Népi jogélet, népi jogszokások a Káli-medence falvaiban. Vásárjog (in: Néprajzi gyűjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 67–72.) írása, amelynek segítségével a falu vásárainak rendje, a vásárbérleti joghoz való hozzájutás útja, a vásárbizottság működése és a vásárok felügyelete bemutatására nyílt lehetőség. Mindezekhez adalékokkal járult hozzá Molnár Ágnes írása: Vásárok a Káli-medencében (in: Néprajzi gyűjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 59–61.). A belőle merített adatokat saját helyszíni vizsgálataimmal egészítettem ki. A térség és benne Köveskál közbiztonságát Hudi József vizsgálta: Adatok Zala megye és a Káli-medence közbiztonságának történetéhez a XIX. század első felében (in: VMMK 17. 1984. 759–770.).
Hadi zászlók alatt. A fejezetben a közösséget érintő hadi események megírásához a napóleoni háborúkkal és az 1848. évi szabadságharccal foglalkozó hadtörténeti munkákat használtam fel. Ódor Imre: A vérrel adózás illúziója. Nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és
a francia háborúk korában (in: Levéltári Közlemények 58. 1-2. 1987. 159–171.) című tanulmánya a magyar nemességnek az adómentesség ellenében történő katonáskodása eredményességét vizsgálja, majd elavult állapotát elemzi. Mindezek a köveskáli nemesség helyzetére is rávilágítanak, lehetővé téve ennek feltárását. Veress D. Csaba tanulmánya: A Káli-medence nemességének részvétele az 1809. évi francia háborúban. A háború eseményei a hadüzenettől a győri csatáig. 1809. április 10-június 13. (in: Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. Veszprém, 1988. 49–68.) a nemesi felkelés előzményeit, a felkelésben részt vett személyek névsorát, gazdasági helyzetét, a rájuk háruló kötelezettségeket, valamint a csata lefolyását s ebben a felkelők szerepét tárgyalja. Adatai között nagyszámban megtalálhatók a Köveskálra vonatkozók. Tanulmánya függelékében pedig név szerint közli az insurrectio (nemesi felkelés) köveskáli résztvevőit. Az 1848–49. évi szabadságharc eseményei, a katonaállítás, továbbá a köveskáli honvédek névsora és a harcokban való részvétele A szabadságharc zalai honvédei (in: Zalai Gyűjtemény 33. Zalaegerszeg, 1992.) című tanulmánykötetből ismerhető meg. Benne olyan tanulmányok találhatók, amelyek a köveskáliakra vonatkozó adatokat tartalmaznak. Ezek: Bona Gábor: Az 1848/49-es honvédsereg Zala megyei születésű tisztjei (5–52.), Molnár András: A 7. honvédzászlóalj története (53–113.), Hermann Róbert: A 47. honvédzászlóalj története (115–193.), Hermann Róbert: Az 56. honvédzászlóalj története. 1848. október–1849. október (195–257.), valamint a szabadságharcban résztvevő köveskáliak névsora a 337. oldalon. Mindezeken túl saját helyszíni vizsgálataim adatait használtam fel, továbbá Balogh Gábor 1882-ben írt naplóját, amely a Néprajzi Múzeum kiadásában jelent meg Forrai Ibolya szerkesztésében Mi volt Magyarország, s mi volt szabadsága címmel, 1999-ben (299–331.). H. Csukás Györgyi néprajzkutatónak köszönöm, hogy felhívta rá figyelmemet! Felhasználtam még Győrffy Endre naplóját, Veress D. Csaba bevezető írásával: Veress D. Csaba: Győrffy Endre honvéd hadnagy naplója 1849-ből (in: Történeti és néprajzi dolgozatok a Káli-medencéből. Veszprém, 1986. 6–13.). Pap Gábor református püspök, egykori pápai diák verseit. Győrffy Endre költeményeit a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Könyvtárában, az Önképzőkör jegyzőkönyvében tekinthettem meg.
Háborúk, halottak, hanyatlás. Elsősorban Cserjési Károly kéziratban lévő munkájának adatait használtam fel, amely különösen gazdag a két világháború közötti esztendők eseményeinek és jellemzőinek leírásában. Cserjési Károly: Köveskál monográfiája 1937. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattár 4489. (63–69. és 71–86. valamint 106–109.). A munkalehetőségekről, a filoxéra okozta csapásról, majd az ezt követő megújulásról, és az új lehetőségekről gazdag adatok meríthetők Csoma Zsigmond:
A filoxéra és hatása a Káli-medencében (in: VMMK 17. 1984. 733–758.) című, e nehéz korszakot teljesen átfogó tanulmányából. A falunak a táji munkamegosztásban elfoglalt helyét és a két világháború közötti munkavállalás lehetőségeit, a munkakapcsolatokat kitűnően megvilágítja Molnár Ágnes munkája: A községek közötti kapcsolatok és ezek változásai a Káli-medencében (in: VMMK 17. 1984. 675–680.). Selmeczi-Kovács Attila: A részesaratás és bércséplés emlékei a Káli-medencében (in: Történeti és néprajzi dolgozatok a Káli-mednecéből. Veszprém, 1986. 44– 47.) című írása a mezőgazdasági bérmunka jellemzőire és a mezőgazdasági bérmunkások helyzetére világít rá. Adataim egy része e két feldolgozásból származik. A megrekedt polgárosodás folyamatának elemzéséhez Kósa László: Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon 1880–1920 (Debrecen, 1990. 48–64. és 209–274.) tanulmánykötete nyújtott támpontokat és adott összehasonlító adatokat. Mindezekhez adalékokkal járult hozzá Kovacsics József: Veszprém megye településhálózata és a falvak etnikai képe (in: Statisztikai Szemle 1987. június, 572–586.) címmel megjelent munkája. Kitűnő adatokat nyújtott az életforma megváltozására és a jólét látszatának fenntartására Gelencsér József tanulmánya: A kisnemesi múlt emlékei a Káli-medencében (in: Ethn. 105. 1994/2. 583–613.). Az egész korszakra számadatokkal alátámasztott áttekintést adott Kovacsics–Ila, 1988. lexikona a 265. és a 266. oldalon. Különösen fontosak a birtokviszonyokra vonatkozó adataik. Mindezeket saját helyszíni vizsgálataimmal egészítettem ki, ahol adatszolgáltatóm Kovács András volt, akinek itt is köszönetet mondok segítségéért! A már említett Kovacsics– Ila, 1988. lexikonának adatain kívül helyszíni vizsgálataim eredményét, interjúim adatait használtam fel, amelyekhez kiváló segítséget kaptam a helybéli Kovács Andrástól.
Sovány határ, áldott szőlőhegy. Elsősorban Selmeczi-Kovács Attila tanulmányait használtam fel. Ezek a következők: Miért jobb a vaseke? Aratás kézi erővel. Ökörtartás. Mindhárom megjelent: Néprajzi gyűjtőúton a Káli-medence falvaiban (Veszprém, 1983. 4–7., 7–12., 12–16.) című gyűjteményes kötetben. Selmeczi-Kovács Attila: A szántóföldi talajművelés eszközeinek változása a Káli-medencében (in: VMMK 17. 1984. 725–732.) című tanulmányában az agrotechnikai eszközváltásról ad áttekintő elemzést, ismertetve a szántóföldi földművelés és az állattartás munkafolyamatait is. A földművelés és állattartás sajátos kapcsolatára világít rá ugyancsak Selmeczi-Kovács Attila tanulmánya: A földművelés és állattartás kapcsolata a Káli-medence hagyományos gazdálkodásában (in: Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. Veszpré, 1988. 69–80.). Ez a két alapos elemzés adott alapot a település gazdálkodási jellemzőinek összefoglalásához. A szőlőművelésről, annak a filoxéravészt követő sajátosságairól, az új munkamódszerekről és munkákról, valamint a teljes borgazdálkodásról nyújt széleskörű leírással egybekapcsolt elemzést Csoma Zsigmond: A filoxéra és hatása a Káli-medencében (in: VMMK 17. 1984. 733–758.), valamint A hagyományos borértékesítés rendszere és felbomlása a Káli-medencében (in: VMMK 16. 1982. 331–342.) című tanulmányaiban. Gazdálkodással kapcsolatos adatokat Cserjési Károly kézirata is közöl: Köveskál monográfiája 1937 (Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára 4489. 59., 60., 68., 82. és 110–131., a természeti csapásokkal a 63/64. és a 77/78. oldalakon foglalkozik). A gazdálkodással függenek össze döntően a munkakapcsolatok, amelyek az egész térségben sokrétűek voltak. Ez jellemezte Köveskálét is. Ezekre vonatkozóan gazdag adatok álltak rendelkezésre Gelencsér József: Őrzőgyerekek a Káli-medencében (in: Történeti és néprajzi dolgozatok a Káli-medencéből. Veszprém, 1986. 48–56.) és Ledolgozásos munkák a Káli-medencében (in: Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. Veszprém, 1988. 165– 188.) című tanulmányaiban. A falu tágabb gazdasági és kereskedelmi kapcsolataihoz nyújtott adalékokat Csoma Zsigmond munkája: Gazdasági, kulturális és családi kapcsolatrendszer a Káli-medence és Stájerország, valamint a Ny.-magyarországi Felső-Őrség (Dél-Burgenland) között (in: Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. Veszprém, 1988. 133–164.). A gazdálkodásnak a korábbi évszázadokat jellemző sajátosságaira, a gazdálkodás szerkezetében az egyes művelési ágak arányára és elfoglalt helyére, valamint a munkakapcsolatokra vonatkozóan a megjelölt levéltári források elemzésén túl kiváló adatokhoz jutottam két gazdasági naplóból. Az egyiket id. Somody István vezette 1797–1813-ig. Belőle egy gazdaság teljes működésére, bérmunkásaira, az általuk végzett munkára, a gazdaság bevételeire és kiadásaira vonatkozóan teljes kép alakítható ki. Lelőhelye: KÖREL Nr. 160.
A másik naplót Pálffy József vezette 1854 és 1856 között. Bár rövid időt fog át, de olyan részletességgel adja meg egy jól működő, eredményes és jövedelmező gazdaság adatait, hogy belőle határozott kép rajzolható meg. Lelőhelye: KÖREL j. n. egy naptárral és adókönyv töredékével összekötve.
Azért hát ti hívek, Úrnak szent serege… Forrásként használtam S. Lackovits Emőke írásait: A keresztelő és a paszita szokása a Káli-medence falvaiban és A komaság a Káli-medence falvaiban (in: Néprajzi gyűjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 81–85. és 85–92.), valamint Gelencsér József közleményét: Népi jogélet, népi jogszokások a Káli-medence falvaiban. Móringlevelek (in: Néprajzi gyűjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 61–64.). Mellettük Madar Ilonának a reformátusok vallásos életére, gondolkodására vonatkozó írásaiból merítettem adatokat. P. Madar Ilona: A Káli-medence falvaiban lakók hétköznapokon gyakorolt vallásosságáról (in: Néprajzi gyűjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 93–98.), P. Madar Ilona: Adatok a Kál-völgyi falvak vallásos szokásainak és erkölcsének változásához (in: VMMK 17. 1984. 659–674.). S. Lackovits Emőke: Az úrvacsora a magyar református népi hitéletben a XX. században, különös tekintettel a Dunántúlra (in: Ethn. 108. 1997/1-2. 1–27.. Itt mondok köszönetet
P. Madar Ilonának azért, hogy helyszíni vizsgálatainak eredményeit önzetlenül átadta, amelyet e fejezetbe saját helyszíni vizsgálataim adatain kívül beépítettem. Felhasználtam továbbá a köveskáli református lelkészek névsorát, amelyet Szőke Károly állított össze Ezt az őt követő lelkészek adataival kiegészítettem. Az eredetinek a másolata Pápán, a DREL anyagában j. n. található. Innen származnak az általam felhasznált további iratok: Nazarénussá lett 18 református család ügye DREL Köveskál III. 239. 24. d., Reformátusok áttérése római katolikus hitre 1871-1911. DREL Köveskál III. 239. 24. b., Római katolikusok áttérése a református vallásra 1901-1907. DREL Köveskál III. 239. 24. a., Evangélikusok áttérése református hitre 1909. DREL Köveskál III. 239. 24. c., Iktatatlan ügyviteli iratok 1861–1904. DREL Köveskál III. 239. 5. Itt mondok köszönetet Jakab Réka levéltárosnak. A klenódiumok (kegyszerek) adományozásának dokumentumai és a liturgikus együttesről készített leltár a kegyszerek és textíliák adományozására és számára vonatkozóan nyújtottak adatokat. (KÖREL j. n.) Az 1831. évi alapítvány és a többi, az 1884. valamint az 1901. éviről való kimutatás a gyülekezet adakozó képességéről adott jó képet. (KÖREL j. n.) Az egyházközség gazdálkodására és mindennapi életére vonatkozóan nagyszámú adatot kaptam az 1766-tól vezetett gondnoki naplókból. (KÖREL j. n.) Ezekből, továbbá a presbiterek kötelességeit pontokba szedő rendelkezésből (1766.) és az első presbitériumok névsorának összeállításából (KÖREL Nr. 130. c.) kirajzolódott a presbitérium működésének jellemzője is. Az egyház korai történetét az 1720–1768 közötti tanúvallomások, az 1767 és 1768 közötti levelezések, (KÖREL j. n.), valamint a már megnevezett Torkos Jakab püspöki vizitáció adatai segítségével tárhattam fel. Mellettük felhasználtam Pehm József: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök élete és kora (Zalaegerszeg, 1934.) című munkájának idevonatkozó adatait is, amelyek a katolikus restaurációra és a reformátusság visszaszorulására vonatkozóan adnak valósághű képet. A templom és az egyház fenntartásához való hozzájárulás mértéke, a gyülekezetet alkotó családok nemzetségének rangja tükröződik a templomi ülésrendben. Erre S. Lackovits Emőke: A köveskáli református templom ülésrendje (in: VMMK 16. 1982. 301–304.) című tanulmányát felhasználva mutattam rá. A gyülekezet két világháború közötti helyzetének körvonalazásához Cserjési Károly kéziratos munkájának (4489. 1937.) adatai járultak hozzá (79–96.). A mai elszomorító állapotot Kovács András volt gondnok naplóinak segítségével írhattam meg. Támogatásáért, naplóinak megtekinthetőségéért ezúton is köszönetet mondok! A római katolikusok templomhoz kötött vallási életét és laikus vallásos szokásait döntően helyszíni vizsgálataim adataira támaszkodva mutattam be. Ezeket egészítettem ki P. Madar Ilona: A Káli-medence falvaiban lakók hétköznapokon gyakorolt vallásosságáról (in: Néprajzi gyűjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 93–98.) közleményéből merített adatokkal. P. Madar Ilona a vallásos gondolkodás megismertetésére is tett kísérletet: Adatok a Kál-völgyi falvak vallási szokásainak és erkölcsének változásához (in: VMMK 17. 1984. 659–674.) című tanulmányában, amelynek következtetéseit szintén felhasználtam. A római katolikusok szokáskincsének némely jellemzőit ugyancsak P. Madar Ilona írta meg: Szálláskeresés és bölcsőcske vagy koronás játék a Káli-medence katolikus falvaiban (in: Néprajzi gyűjtőúton a Káli-medence falvaiban. Veszprém, 1983. 98–102.) és A Káli-medence katolikusainak színjátékszerű ünnepléséről (in: Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. Veszprém, 1988. 213– 226.) című közleményeiben. Eredményeit felhasználtam. Mellette Szabó Jenőné Borók Edit kéziratát is, amely szintén a Káli-medencében élők jeles napi szokásait mutatja be. Ezúton köszönöm, hogy ezt az anyagot megkaphattam. További adatokat nyertem S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő ünnepei, jeles napjai a Bakony és a Balaton-felvidék falvaiban (Veszprém, 2000.) című tanulmánykötetéből. A római katolikusok hitéletének jellemzőit, filiális állapotuk nehézségeit a hitéleti jelentések és a XVIII. század végétől a mindenkori veszprémi püspökhöz intézett kérelmeik felhasználásával írtam meg. VÉL Acta Parochialia 6/166 1780., 8/127 1789., 17/173 1807., 22/82 1817., 22/83 1817., 22/84 1818. Hitéleti jelentések: VÉL 1938/IV. S-T., 1939. V. P-SZ.,1940. V. P-SZ., 1941. V. P-SZ., 1942. V. P-SZ., 1957. I. A-M., 1961/62. I. A-M., 1963. I. A-M., 1964. I. A-M. Valamint VÉL Acta et fragmenta XVI/10.
Az egyház kertje, az iskola. A fejezet elkészítéséhez Hudi József közleményének adatait: Egyházlátogatás a Káli-medence református iskoláiban 1867-ben (in: Történeti és néprajzi dolgozatok a Káli-medencéből. Veszprém, 1986. 13–17.) használtam fel, amelyben az iskola helyzetéről, korabeli állapotáról és színvonaláról kaphatók ismeretek. A térség és benne Köveskál iskoláiról, ezeknek állapotáról, az itt folyó tanításról, ennek színvonaláról, a tanrendről és a számonkérésekről, a tanítók felkészültségéről, egyház és iskola kapcsolatáról kiváló, átfogó képet ad Halász Imre: A Káli-medence falvainak oktatásügyéhez (in: VMMK 17. 1984. 771–788.) tanulmánya. Adataim nagy része innen származik. Háttéradatokat vettem Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig (in: Zalai Gyűjtemény 9. Zalaegerszeg, 1978. 13–201.). Különösen jól hasznosíthattam mellékleteit, amelyek a falvakat és a tanítók neveit tartalmazzák (205–227.). A történeti adatokat helyszínen végzett vizsgálatom eredményeivel egészítettem ki. Az iskolán kívüli művelődési élet feltárása elsősorban Cserjési Károly nevéhez fűződik, aki mindezt említett kéziratában – Köveskál monográfiája (4489 1937.) – foglalta össze (97– 105.). Adataim innen és helyszíni kutatásaimból származnak. A XX. századnál korábbi időszak művelődési életébe a Református Olvasókör iratainak segítségével tekinthettem be. Ezek az olvasókör közgyűlésének jegyzőkönyvei és számadásai 1881-ből és 1882-ből, valamint könyvkereskedőktől, könyvkötőktől kapott számlák, továbbá az olvasóköri könyvállomány, periodika leltára. Valamennyi lelőhelye KÖREL j. n. A református tanítók névsora 1708-tól Pápáról a DREL-ból származik, de eredeti példányát az egyházközség őrizte. Az összeállítást Szőke Károly lelkész készítette. A római katolikus közösség XX. századi művelődési életére vonatkozó adatok a Rácz Gyula tanítóról készített visszaemlékezésekből származnak, amelyet Marton Andrásné Varga Angélának köszönök!
Különös köszönettel tartozom Lichtneckert András főlevéltárosnak, aki a Zala Megyei Levéltárból származó forrásokat, dokumentumokat átadta!
A fényképek elkészítését férjemnek, dr. Sonnevend Imrének köszönöm!
A fényképek digitalizálásáért Bucsu-Martonosi Gizellát illeti a köszönet!
Továbbá itt mondok köszönetet emlékeik felidézéséért, ismereteik átadásáért, szívességéért, önzetlenségéért adatszolgáltatóimnak, akik a következők voltak: Győrffy Kálmánné Kenessey Kornélia (1925), Kovács András (1929), Grósz Béla (1920), Bőczy Károlyné Győrffy Margit (1933), Bárány Gyuláné Sebestyén Rózsa (1934), Marton Andrásné Varga Angéla (1935), Leopold Ferencné Győrffy Sarolta (1917–1990), Leopold Ferenc (1908–1983), Németh Lajos (1909–1987), Győrffy Erzsébet (1904–1988.), Sebestyén Margit (1909-1990.), Bőczy Károlyné Lampért Jolán (1900– 1989), Győrffy Kálmán (1909–1989), Sebestyén Gyula (1910–1988), Mohos Károlyné Rádóczy Vilma (1911–1988), Mohos Károly (1901– 1989), Bertalan Karolina (1896–1982), Fülöp Józsefné Talabér Vilma (1909–1993), Grósz Béláné Varga Jolán (1922–1993), Hajba Lajosné Győrffy Irén (1908–1992), Hajba Lajos (1900–1982), Kövesdy Károlyné Tóth Jolán (1895–1982), Pálffy Dánielné Pálffy Julianna (1912–1984), Pálffy Dániel (1910–1995), Nagy Gyuláné Szigeti Margit (1911–1988), Nagy Gyula (1909–1990), Kövesdy Kornélia (1903–1982), Sebestyén Zsigmondné Pupos Eszter (1899–1982), Lampérth István (1902–1988), Csekő Lajosné Horváth Karolina (1913–2001).
Nemesi kúriák, paraszti hajlékok. Döntően Lukács László tanulmányaira támaszkodtam, amelyekben a település építkezésének sajátossága, a lakóházak külső megjelenése, belső elosztása, szerkezetének változásai és járulékos elemeinek fejlődéstörténete egyaránt megtalálhatók. Lukács László: A lakóház morfológiai változása a Káli-medencében (in: VMMK 17. 1984. 699–724.), Lukács László: A lakóház külső megjelenése a Káli-medencében (in: A Balaton-felvidék népi építészete. Szentendre–Veszprém, 1997. 143–178.). E munkákon kívül az egész térség népi építészetének jellemzőire vonatkozóan szolgáltat bőséges összehasonlító adatokat H. Csukás Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban (in: A Balaton-felvidék népi építészete. Szentendre–Veszprém, 1997. 53–92.). H. Csukás Györgyi: A Bakony és Balaton-felvidék népi építészete. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége (in: Ház és Ember 2. Szentendre, 1984. 21–62.). A köveskáli lakóépületek megjelenésére és használatára nyújt adatokat: S. Lackovits Emőke: A Káli-medence kultúrtörténeti értékei című kézirat 4–6. oldal közötti része. Az építészet történeti előzményeire, a középkori és a török hódoltságot követő időszak jellemző építkezésére részben a régészeti feltárások adatainak segítségével alkotható kép, részben pedig levéltári források alapján. A középkori lakóházak típusaira a telken való elhelyezkedésére és nagyságára, továbbá az utcahálózatra vonatkozóan Michnai Attila: Középkori népi építészetünk régészeti emlékei (in: Folia Archeologica XXXII. 1981. 225–240.) és Rainer Pál: Veszprém megye Árpád-kori és késő középkori falusi lakóházai (in: Népi építészet a Balaton-felvidéken. Szentendre–Veszprém, 1997. 93–110.) című tanulmányokból meríthettem adatokat. A XVIII. és a XIX. század építészeti jellemzőinek forrásaiként szolgáltak az adásvételek, a bérbeadási szerződések, az osztálylevelek, esetenként a testamentumok (végrendeletek) valamint egyes hagyatéki leltárak. Ezekben többnyire a lakóházak nagyságát, a helyiségek számát, a füstelvezetés milyenségét, a tetőfedésre használt anyagot és a tüzelőberendezéseket említik. Adataimat a már megnevezett, részben a köveskáli református egyházközség iratai közül, részben pedig a Zala Megyei Levéltárban őrzött forrásokból merítettem. A hagyatéki leltárak a következők voltak: Somody Istvánné Pálffy Katalin hagyatéka 1820. KÖREL j. n., Pálffy János és Sándor Eörsébet hagyatéka 1858. KÖREL j. n., Hagyatéki leltár töredéke 1807. KÖREL j. n. Továbbá: Szalai Zsigmond hagyatéka 1818. ZmL IV. 2. 19. d. 1824. nov. 29/81., Barabás Péter hagyatéka 1818. ZmL IV. 2. 19. d. 1824. nov. 29/80., Páli József és Sára javai 1818. ZmL IV. 2 d-e. 6. d. 14/2., Győrffy Ferenc hagyatéka 1827. ZmL IV. 2. 1827. május 18/7., Győrffy Ferenc és Nagy Lídia hagyatéka 1803. ZmL IV. 2. 18. d. 1824. nov. 29/46/1., Kováts Sámuel hagyatéka 1812. ZmL IV. 2. 18. d. 1824. nov. 29/46/6., Szigethy Péter és Hegyi Judit hagyatéka 1812. ZmL IV. 2. 18. d. 1824. nov. 29/ 46/7., Sebestyén Sámuel hagyatéka 1812. ZmL IV. 2. 18. d. 1824. nov. 29/46/3., Szalai György hagyatéka 1816. ZmL IV. 2. 18. d. 1824. nov. 29/46/9., Tóth Ádám hagyatéka 1812. ZmL IV. 2. 18. d. 1824. nov. 29/46/2., Pálffy Ferenc hagyatéka 1817. ZmL IV. 2. 18. d. 1824. nov. 29/46/II. A Zala Megyei Levéltárból származó hagyatéki leltárak átengedését H. Csukás Györgyi néprajzkutatónak köszönöm! A lakóházak állapotára és lakhatóságára vonatkozó adatokat tartalmaz Cserjési Károly kéziratos munkája (4489 leltári számú) a 49–52. oldalig terjedő részben.
Életmód és örökség. A fejezet megírásához döntően saját helyszíni vizsgálataim eredményeit használtam fel. Ennek során elemeztem a Győrffy Béla és Gyenis Mária családjában megőrzött fényképalbumot, továbbá az általuk a XIX. század végétől a XX. század közepéig összegyűjtött gyászjelentéseket. Mindezeken túl jól használható adatokat nyújtottak a következő feldolgozások. Gelencsér József : A kisnemesi múlt emlékei a Káli-medencében (in: Ethn. 105. 1994/2. 583–613.). A kisnemesség rokonsági rendszerével, ennek jellegzetességeivel, a rokoni kapcsolatok ápolásával, e kapcsolatrendszernek a temetkezési renddel való összefüggésével kapcsolatos jellemzők S. Lackovits Emőke: A család és rokonság jellemzői a Káli-medence falvaiban (in: Ethn. 104. 1993/2. 569–579.), és S. Lackovits Emőke: Rokonság és temetkezési rend kapcsolata a Káli-medence falvaiban a 19. század II. felétől a 20. század II. feléig (in: Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. Veszprém, 1988. 189–212.) című tanulmányaiból származnak. E kisnemesség temetkezési kultúrájának és sírjel állítási szokásainak sajátosságait S. Lackovits Emőke: A köveskáli alsó és felső református temető 18. és 19. századi sírjelei (in. VMMK 16. 1982. 287–300.) címmel megjelent tanulmányából vettem. A rokoni kapcsolatok mindennél erősebb kötelékeire és e kapcsolatok ápolásának jellegzetes példáira mutat rá Balogh Gábor 1892-ben írott és már idézett naplójában. A kisnemesi lakáskultúra jellemző vonásait H. Csukás Györgyi: Bútorok és bútorkészítők a Káli-medencében (in: Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. Veszprém, 1988. 105–132.) című feldolgozásában tette közzé, amelynek adatait felhasználtam. A település nemesi lakosságának táplálkozási és étkezési kultúráját Knézy Judit vizsgálta, elemezte: Változások a Káli-medence lakóinak táplálkozásában (in: VMMK 17. 1984. 687–698.) címmel megjelent tanulmányában, amelyből adataim is származnak. A kisnemesség viseletét, öltözködési kultúráját is tárgyalja S. Lackovits Emőke: Viseletek, öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton-felvidék falvaiban Magyar, német szlovák paraszti öltözetek
a XVIII–XX. században (Veszprém, 2001.) című tanulmánykötete 9–46. oldaláig, amely lehetőséget adott a kötetben szereplő összefoglaláshoz. A nemesség sajátos és egész kapcsolatrendszerét meghatározó öröklési szokásait Gelencsér József: Az öröklési szokások változása a Káli-medencében (in: VMMK 17. 1984. 643–658.) című tanulmányában elemezte, amelynek következtetéseit haszonnal dolgoztam be e fejezetbe. A kapcsolatok kiszélesítésének egy sajátos eszközét alkalmazták ezen a vidéken, amelyet Köveskálon ugyancsak ismertek és gyakoroltak. Ez volt a cseregyerek rendszer, amelyet Csoma Zsigmond dolgozott fel, elemzett Adatok a Kál-völgyi cseregyerek-rendszerhez (in: VMMK 16. 1982. 319– 324.) című munkájában. Ennek következtetéseit beépítettem e fejezetbe. A köveskáli nemesség számottevő rétegének adakozókészségére, áldozatot is vállalni képes tulajdonságára vet fényt Lukács László közleménye: Nemzetesek a nemzet múzeumáért és színházáért (in: Honismeret XXI. 1993/1. 29. és 30.), amelyben a példát éppen Köveskálról hozza. Ezt teljes egészében felhasználtam munkámhoz. A helyi kisnemesség tárgykultúrája a már megnevezett hagyatéki leltárak, továbbá az említett árverési jegyzőkönyvek, haszonbérleti szerződések és végrendeletek elemzésével volt meghatározható. A nemesi életmód megírásához kiváló adatokat nyertem az előző fejezetekben megnevezett levéltári forrásokból, az osztálylevelekből és a peres iratokból. Itt használtam fel a házassági szerződéseket: Máté Károly és Simon Julianna móringlevelét (1879), Kandikó Ferdinánd és Pálffy Ágnes móringlevelét (1883), Zámbó Gyula és Tóth Zsófia móring levelét (1890), beépítve a belőlük levonható tanulságokat. Jó adalékot jelentett még alsó Pálffy József leánykérő levele is. Mindezekhez háttér információt és összehasonlító adatokat nyújtottak Hudi József: Kisnemesi társadalom és építészet a Bakonyban és a Balaton-felvidéken (in: Népi építészet a Balaton-felvidéken. Szentendre–Veszprém, 1997. 179–192.), Benda Gyula: Zala megyei nemesek életviszonyai a 18. században (in: Történeti antropológia. Budapest 1984. 313–327.), Kósa László: Kisnemesek és utódaik viselkedése és gondolkodásmódja a XIX. században (in: Kósa László: Nemesek, parasztok, polgárok. Néprajzi Tanulmányok. Folklór és Etnográfia 94. Debrecen, 1996. 126–132.), Kósa László: polgárosuló és parasztosodó kisnemesek (in: Kósa László: Nemesek, parasztok, polgárok. Néprajzi Tanulmányok. Folklór és Etnográfia 94. Debrecen, 1996. 133–146.) tanulmányai és Kósa László: „Hét szilvafa árnyékában”. A nemesség alsó rétegének élete és mentalitása a rendi társadalom utolsó évtizedeiben Magyarországon (Budapest, 2001.) című tanulmánykötete.
