Két rendszerváltás között
Két rendszerváltás között
Az új világ beköszöntével Kállósemjénben 1945. január 15-én Orosz János főbíróval az élen a teljes községi elöljáróság azonnali hatállyal lemondott. A pártok javaslatára az új főbíró T. Tóth András lett, a törvénybíró Domokos Miklós földműves, a pénztárnok Nagy Gábor cipész, a közgyám Séra Mihály napszámos, az esküdtek pedig Csernyák József napszámos, Domokos Sándor földműves, Hegedüs Mihály cipész, ifj. Karácsony György földműves, Pintér István napszámos, Tóth János földműves. Főjegyző maradt Fesztóry Sándor, a községi orvos dr. Somogyi István. 1945 augusztusában új közgyámot jelöltek Szalkai Sándor személyében, Hegedüs Mihályt Stekler Gábor váltotta esküdtként, 1946 januárjában pedig Nagy Gábor pénztárnokot Kóth Jakab.
1945 februárjában megalakult hat taggal a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete (Hegedüs Mihály, Hegedüs Mihályné, Hegedüs Irén, Hegedüs Sára, Lovász Gyula és T. Tóth János), és létrejöttek az FKgP, az SZDP és a Nemzeti Parasztpárt semjéni csoportjai. 1945. február 8-án Semjénben is megalakították a rendelet szerinti nemzeti bizottságot, tagjait a községi képviselő-testület választotta (elnök: ifj. Kóth András kisgazda, tagjai: Diószegi János iparos, vitéz Feleki Sándor, Pócsi Sándor napszámos, Rácz Péter szatócskereskedő, id. Tóth Albert ny. ig.-tanító, Tóth János földműves,
T. Tóth János földműves, Varga György napszámos). A járási nemzeti bizottságba T. Tóth Jánost és Tóth Jánost, a vármegyei bizottságba T. Tóth Jánost delegálták. Majd a megyei nemzeti bizottságnak a tárgyban kiadott felhívására (kategorikusan kizárta a testületből a pártonkívülieket) a helyi bizottság lemondott, és 1945. július 11-én a pártok paritásos alapon új testületet alakítottak, most már Hegedüs Mihály elnökletével (MKP: Hegedüs Mihály, T. Tóth János; FKgP: Nyeste József, Orosz János, SZDP: Popovics Pál, Rácz Péter, Nemzeti Parasztpárt: Domokos Miklós, Pintér István, valamint a négy politikai párt egyöntetű ajánlásával Pisák Gábor a szakszervezetek, Szakolyi Zoltán pedig a FKgP részéről).
Kállósemjénben is megalakult a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének helyi szervezete (Fékosz, szakszervezeti funkciókkal) és az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége (UFOSZ) helyi csoportja, utóbbi elnöke Egri Sándor volt, vezetőségi tagok: Karkoska Imre, Kozma Mihály, L. Páll József. A két szervezet 1949-ben Défosz néven (Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége) egyesült, helyi titkára Elek Zoltán lett, irodavezető Fodor Elek. 1948-ban a két munkáspárt, az MKP és az SZDP is egyesült Magyar Dolgozók Pártja néven, helyi titkára Hegedüs Mihály lett.
A különböző bizottságok, testületek sorából a falu népének figyelme elsősorban a községi földigénylő bizottság felé fordult. 1945 áprilisában a száz holdon felüli birtokokat – az azon található élő és holt felszerelésekkel, épületekkel, készletekkel együtt – a tulajdonosaiktól elvették, és a falu népe között kiosztották. A földigénylő bizottság elnöke Hegedüs Mihály volt, tagjai: Asztalos Sándor, Bencsik Sándor, Demendi Sándor, Elek István, Elek Zoltán, Ferenci Miklós, Fiskovszki István, Hajdú József, Hegedüs István, Hegyes Sándor, Herczku Péter, Kokas György, Lovas Pál, Lovász Gyula, Lánczi János, Mészáros Sándor, Molnár Ferenc, Molnár Mihály, ifj. Nagy Gábor, Nagy György, Nagy Sándor, Pisák Gábor, id. Pócsi Sándor, Sziráki István, Terdik László, T. Tóth János, Tóth Mihály, ifj. Tündik Mihály, Zolcsák Miklós.
687 családot (közülük 386 mezőgazdasági cseléd) juttattak földhöz, a földosztással a falu 4849 lakosának tulajdon- és birtokviszonyai teljesen átalakultak: egy–öt hold (479 család), öt–tíz hold (454 család), tíz–tizenöt hold (160 család), tizenöt–húsz hold (129 család), huszonöt–harminc hold (17 család), harminc–negyven hold (öt család), negyven–ötven hold (öt család), ötven–hatvan hold (három család), hatvan–hetven hold (egy család), hetven–nyolcvan hold (egy család), kilencven–száz hold (három család).
1945–1949 között megépült 216 új lakóház. A községi képviselő-testület a nagyarányú lakossági építkezések során foglalkozott a faluképpel is, szorgalmazták a főutca mentén üresen álló házhelyek beépítését, s hogy mindenütt az előírt normaépületek – vagy annál nagyobb méretűek – épüljenek a háztetőkön cseréppel, palával az eddigi szalma- és nádtetők helyett.
A képviselő-testület első teendői között 1945–46-ban természetesen a közintézményeket ért háborús károk helyreállítása szerepelt (községháza, jegyzői lakás, kisbírói lakás, rendőrségi épület, tűzoltószertár, óvoda, iskolák), és be kellett fejezniük az orvosi lakás felépítését. A községi utak tönkrementek, hozzákezdtek a javításukhoz. Kállósemjénnek 1944-ben három fúrott kútja volt, a harcok alatt az egyik súlyosan megrongálódott, helyreállították. A községi szeszfőzdét kifosztott állapotban vették át, üzembe helyezték, 1948-ig Debrecenszky István volt az üzemvezető, őt L. Páll Ferenc követte. Az addigi őrsparancsnokot, Rácz Miklóst kinevezték helyi rendőrbiztosnak, polgári rendőrséget szerveztek (belterületen 22 fő, külterületen hat fő). Miután a rendőrbiztosságot 1946-ban Semjénben megszüntették, az épületet a testület lakáscélra és a pártoknak adta át. 1946 januárjában Fesztóry Sándort nagykállói vezetőjegyzőnek nevezték ki, utóda 1946 márciustól Szilágyi János lett, a községi orvos dr. Hudáky Gyula.
1948-ban a testület a település valamennyi utcanevét megváltoztatta, „mivel azok a demokratikus követelményeknek nem feleltek meg”. Az 1848-as forradalom centenáriumára az új nevet kapott 48-as Szabadság téren közadakozásból szabadságzászlót és két és fél méter magas kő emlékművet állítottak, T. Tóth András főbíró leplezte le. A testület 1948-ban eltávolította a faluból a múlt politikai rendszeréhez kötődő szimbólumokat, például a III. sz. községi iskola beltelkén állított, kőből való trianoni kettős keresztet s az első világháborús emlékműről a turulmadarat (1990 után került vissza).
A napi politikának a testület életébe való mind erőteljesebb bevonulásával a tisztségviselők és testületi tagok egymás után cserélődtek ki. A lemondott T. Tóth András főbírót 1948 végén egypár hónapig Hegedüs Mihály váltotta, majd az addigi egyik esküdt, Tóth János lett a főbíró, esküdti székébe Pisák Gábor ült. A lemondott Domokos Miklós törvénybíró utódául Győri Jánost nevezték ki. 1949-ben három esküdt (Domokos Sándor, Karácsony György, Stekler Gábor) és Szalkai Sándor közgyám mondott le, az utóbbi utóda Hegyes Sándor lett, az új esküdtek pedig Herczku Péter, Ilosvai Gyula, Novák Mihály.
Az 1948. évi népszámláláskor a településen 4946 főt írtak össze, 1066 lakást (ebből lakott 1039), a szobák száma 1267 volt. Az 1945. évi országgyűlési választásról nincs részletes adatunk, az 1947. augusztus 31-i választásokon indult pártok eredményei a községben (2271 érvényes szavazat mellett): Barankovics-féle Demokrata Néppárt 39,7 százalék(902), Balogh István-féle Független Magyar Demokrata Párt 31,5 százalék (717), Nemzeti Parasztpárt 11,8 százalék (268), Kommunista Párt 7,5 százalék (172), Pfeiffer Zoltán-féle Magyar Függetlenségi Párt 3,8 százalék (88), Szociáldemokrata Párt 2,3 százalék (54), kisgazdapárt 1,4 százalék (33), Polgári Demokrata Párt 1,3 százalék (30), Magyar Radikális Párt 0,3 százalék (7). Az 1949. évi választásokra – Szilágyi János vezetőjegyző hangulati jelentései szerint – a felkészülés, az agitáció szervezetten folyt, választási kisgyűlésektől a házi agitációig, a tantestület tagjainak aktív részvételével, és a választók 97 százaléka a Népfrontra adta le szavazatát. A Függetlenségi Népfront helyi elnöke Nyiri Miklós volt.
1950. október 26-án alakult meg a községi tanács 74 rendes taggal. A tanácsülésen Pintér István tanácstag előterjesztésére a testület elfogadta Lövőpetri dolgozó parasztságának versenykihívását az októberi forradalom 33. évfordulójára, egyidejűleg arról is döntöttek, hogy páros versenyre kihívják Biri községet is. Már 1949-ben megindult a faluban a mezőgazdasági szocialista munkaverseny az egyes dűlők között és Napkor községgel.
Megnyomorította a falu életét a mind kegyetlenebbé váló beszolgáltatási rendszer és a kuláklistázás. Már 1946-ban például a Vörös Hadsereg részére 96 mázsa élősúlyú húst volt köteles a község beszolgáltatni, amit nehézségek árán tudtak termény ellenében más községekből beszerezni. Az állatállomány a településen 1945-re ugyanis az 1942. évi ötödére csökkent: szarvasmarha 672 (1942: 1390), ló 52 (1942: 337), sertés 335 (1942: 2426), juh 73 (1942: 750), kecske kilenc (1942: 28).
Csak az 1953. évet és annak is csak néhány hónapját kiragadva: 1953 áprilisában havi és napi bontásban a település begyűjtési kötelezettsége baromfiból havi 2020 (napi 67), tojásból havi 12 445 (napi 415) darab, tejből havi 32 400 (napi 1060) liter volt; 1953 júliusában a község területén búzából, rozsból, árpából, zabból együttvéve naponta kétszáz mázsa terményt kellett begyűjteni, a cséplőgéptől való azonnali teljesítéssel. 1953 novemberében az Állatforgalmi Vállalatnak 46 sertést és nyolc marhát kellett leadniuk.
„Közellátást veszélyeztető bűncselekménynek” minősült a beszolgáltatás elmulasztása bármilyen okból. F. Papp Pétert ezerszáz forintra büntették 1952-ben a sertésleadás elmaradása miatt (állatai igazoltan nem fejlődtek), 1953-ban ifj. Karácsony György igazolt állatbetegség miatti halasztási kérelmét elutasították, ahogy T. Tóth Andrásét is, aki sertéseit takarmányhiány miatt nem tudta felhizlalni. 1953-ban sertés „feketevágása” miatt Somlyai József és Horváth József a nagykállói járásbíróság ítélete alapján két évig nem kapott vágási engedélyt. Orosz Mihály kulákot, aki az aratás utáni kaparékot a baromfi elé szórta, börtönbe záratták. B. Páll Ferenc az előírt beadást teljesítette, újra kiírták a sertésleadást számára, ezt nem tudta teljesíteni, egy évre elzárták 1951-ben, majd feleségét (Rácz Veronika) 1952-ben hat hónapra. A falu tizenöt kulákjának (közéjük tartozott a hatóság ítélete szerint Dzsunyák Pál, özvegy Fodor Miklósné, id. Karácsony János, Kóth Elek, Kóth Jakab, Lovass Mihály, Molnár Mihály, Orosz Mihály, Á. Papp Elek, H. Papp József, B. Páll Ferenc, T. Tóth András) beadását különös gonddal figyelte a község elöljárósága. A durva megkülönböztetések, megbélyegzések egyike volt például a beadási kötelezettségek nyilvántartására szolgáló beadási könyvek színe is: a kulákoké zöld színű volt, rányomva a „K” betű, a többi termelőé sárga (vagy kék).
A faluban már 1949-től állandó beszédtéma volt a kolhoz: minden beszolgáltatást hajlandóak voltak teljesíteni, csak a földjüket ne vegyék el. Az első tagosítást 1949 őszén hajtották végre Semjénben, az Állami Gazdaság kérelmére (508 katasztrális holdat érintett). Egyfajta előszelét jelentette a várható további történéseknek az FM-rendelettel létrehozott semjéni hegyközség, amit a szőlő- és gyümölcsbirtokosoknak önkéntesen kellett volna megalakítaniuk, de megtagadták, a hatóságok hozták létre 1948. augusztus 13-án 276 katasztrális holdon, T. Tóth János elnökkel és Farkas Sándor hegybíróval. Meddő kísérlet maradt, ugyancsak rendelettel 1949 október végén feloszlatták.
1952. februárban megalakult a Petőfi Tsz (elnöke Hunyadi József) a Nemeserdőtanyán százhatvan katasztrális hold földterülettel, 18 családdal, valamint az Új Élet Tsz (Kóth András portáján) száz katasztrális hold földterülettel, tizenegy családdal. A két tsz 1959-ben Új Élet Tsz néven egyesült. Vezetői: Székely György elnök 1952-től, őt Mészáros János követte, Benke László agronómus 1961-től, Benke Lászlóné főkönyvelő 1955-től.
A tsz gazdálkodásának fő iránya kezdetben a növénytermesztés, ezen belül a kalászosok termelése volt. A közös állatállomány 1953–54-ben kezdett kialakulni. Az egy munkaegységre eső részesedés 32–48 forint volt 1954– 55-ben. 1955-ben huszonötezer forint értékű műtrágyát használtak fel, ekkor búzából nyolc mázsa, rozsból hét mázsa, burgonyából hetven mázsa, dohányból hét mázsa holdankénti termésátlagot értek el. Az egy tagra eső személyi jövedelem 1962-ben 8556, 1974-ben 34 794 forint volt.
Az 1956-os forradalom hulláma október 26-án érte el a falut. Ferencz József MÁV-dolgozó éjjel egy ismeretlen személy kíséretében bekopogott a tanácsháza ablakán, és Szabó Zoltán vb-titkárnak a munkástanács megválasztására tett javaslatot. Szabó Zoltán elküldte őket, hogy az idő, éjszaka lévén nem alkalmas erre. Október 27-én húsz-harminc ember gyűlt össze a tanácsháza udvarán: „Keresztény Magyarországot akarunk! Ki a ruszkikkal! A kommunistákat el kell távolítani a funkciójukból!” követeléseket hangoztatva. A megválasztott munkástanács tagja lett ifj. Erdei Péter, id. Erdei Péter, Magyar György, Pável János, dr. Tóth Miklós, egy Jenei nevű egyén pedig az elnök. Bekerült a munkástanácsba Kapus László vb-elnök és Szabó Zoltán vb-titkár is. Október 29-én dr. Tóth Miklóst beválasztották a nagykállói járási forradalmi bizottságba, ahol utasították, hogy Semjénben is hozzák létre a megfelelő összetételű forradalmi bizottságot. November 1-jén dr. Tóth Miklós gyűlést hívott egybe az iskolában, az itt létrehozott forradalmi bizottságnak ő lett az elnöke (ebbe a bizottságba a vb-elnök és vb-titkár már nem került be).
A forradalmi bizottság intézkedései a termelőszövetkezet és az állami gazdaság feloszlatására irányultak, a földek visszaadására volt tulajdonosaiknak és a csendőrség visszaállítására. Az okát nem ismerjük, de a legelső feladatuknak az 1848-as emlékmű eltávolítását tartották, október 27-én többszöri próbálkozásra sikerült is azt ledönteni. Majd leverték a tsz nevét jelző táblát, az iskola homlokzatáról a címeres táblát, a tanácsháza falairól a képeket, miközben beverték ablakait, és szétverték a hangoshíradó készüléket. Néhányan erősen ittas állapotban rablás bűntettét követték el (például hízót loptak a tsz-ből a sertésgondozó életveszélyes megfenyegetésével vagy a tsz szénáját, pajtáját saját maguknak foglalták el), mások a kommunisták „kiirtására” szervezkedtek, a begyűjtési és adóügyi megbízottak előállítására, a tanácsháza felgyújtására, megint mások a raktárak feltörésére, a községi pálinka szétosztására. Erőszakos cselekményekre végül nem került sor, a nemzetőrség Séra István vezetésével október 27-e és november 3-a között hatékonyan ügyelt a rendre.
A forradalmi bizottság Semjénben november 4-ig működött. Másnap Kapus László és Szabó Zoltán visszavette a község irányítását. 1956 novemberében több alkalommal vonultak át a településen Nyírbátor irányából Nyíregyháza felé a szovjet tankok gépfegyverekkel, mellettük katonák lőállásban. Decemberben kijárási tilalmat rendeltek el, a tanácsházán a nemzetőrök mellett fegyveres szovjet katonák is tartózkodtak. A köztörvényes bűntetteket nem számítva, a bíróságok tudomásunk szerint négy személy ellen hoztak politikai természetű ítéletet. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettéért dr. Tóth Miklóst három év hat hó, ifj. Erdei Pétert egy év hat hó börtönbüntetésre ítélték, mellékbüntetésekkel (vagyonelkobzás, állampolgári jogoktól való eltiltás). A népi demokratikus államrend ellen folytatólagosan elkövetett izgatás bűntette miatt id. Erdei Pétert nyolc hó, Ferencz Józsefet négy hó börtönbüntetésre ítélték, utóbbi esetében a végrehajtást három év próbaidőre felfüggesztették.
Semjénben 1961 márciusában fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Megalakult a Kossuth (elnök: Rácz Miklós), a Petőfi (elnök: Zsurzsa Sándor), a Rákóczi (elnök: Katona Ferenc) és a tanyai Virágzó Föld (elnök: Mészáros Sándor) termelőszövetkezeti csoport, 1969-től szakszövetkezet néven működtek, 1970-ben pedig Egyesült Erő Szakszövetkezet néven egyesültek.
1974-ben a tagok használatában 2378 katasztrális hold, közös használatban 669 katasztrális hold szántóföld volt; a 419 tagnak 11 traktor, 17 pótkocsi, két tehergépkocsi, három cséplőgép, két kombájn volt a birtokában, négy tíz katasztrális holdas dohánypajta, gépműhely. Az egy dolgozó tagra jutó részesedés 1974-ben 23 119 forint volt. Az Állami Gazdaság 604 katasztrális holdon gazdálkodott, az Új Élet Tsz pedig 1175 katasztrális holdon. Az Új Élet Tsz a már meglévő száz férőhelyes hízómarha, az ötven férőhelyes borjúnevelő és a negyven férőhelyes növendékmarha-istállók mellé 1969-ben ötven férőhelyes tehénistállót épített Nemes-erdőn, valamint harminc férőhelyes sertésfiaztatót. A tsz az 1968-as eredményei alapján országos harmadik, 1969-ben országos második, 1970-ben területi szövetségi szinten első helyezést ért el a háromezer holdon aluli tsz-ek kategóriájában. Elnyerte 1969-ben és 1970-ben is a kormány által adományozott Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet, a vele járó vándorzászlót és nyolcvanezer forint pénzjutalmat. 1970-ben taglétszáma 114 fő volt. Négy helyiségből álló irodaépülettel, kultúrteremmel, összkomfortos szolgálati lakással rendelkezett, továbbá csomózóhelyiséggel, négy darab tíz katasztrális holdas dohánypajtával, melléküzemágként fűrész- és darálóüzemmel, varrodával, cipőüzemmel és műanyag tárgyakat előállító üzemmel. A termelőszövetkezet 1993– 94-ben oszlott fel.
1954. április 1-jén létesült a Kállósemjéni Növényvédő Állomás, az ország első 17 állomásának egyike. 1968-ban százharminc dolgozója volt, 1974-ben szűnt meg Semjénben a működése. A növényvédelmi munkákon kívül ellátta a termelőüzemek hiányzó gépparkjának (erőgépek, permetezőgépek) kiegészítését is. Az állomás laboratóriuma a kártevők és kórokozók előrejelzését, felismerését és megsemmisítését végezte, szaktanácsokat adott. Háromszor nyerte el az élüzem címet. Vezetői voltak: dr. Nagy Bálint, Keresztélyi József, Benke Gyula, Sallay Pál, Szőke Lajos.
1968-ban jött létre a Nyíregyházi Elekterfém Ktsz kállósemjéni részlege, alapításkori dolgozói létszáma 19 fő, vezetője Liptai Károly, alapításkori átlagkereset 18 803 forint volt. Kezdetben vasszerkezetet készített részfeladatként. 1969-ben a munkáslétszám harminc fő volt. Az 1980-as évek közepétől galvanizálóüzemmé szervezték át, ahol krómozás, nikkelezés folyt, csőbútorokat gyártottak. Három nagy csarnokban a legtöbb foglalkoztatott százharminc. Az üzem közben átalakult Elfém Szövetkezetté.
A veszélyes hulladékok elszállításáról nem gondoskodtak, ezért az önkormányzat 1992–93-ban nem járult hozzá a további működéséhez. A veszélyes hulladékot 1997–98-ban szállították el Galgamácsára. A telep ma üresen áll, az államkincstár tulajdona.
1960-ban a népességszám 5389 fő volt. A tanyai életforma még 1969-ben is szilárdan tartotta magát: a község belterületén 3715 fő élt (69 százalék), a 16 tanyán 1668 fő (31 százalék). 1969-ben a tanyák villannyal való ellátottsága nyolcvanszázalékos volt (járási átlag 52 százalék), a telefonnal való ellátottság 71 százalék (járási átlag 47 százalék); mélyfúrású kút ekkor csak Péterhalomtanyán volt, a tanyasiak 74 százalékának még nem volt jó ivóvizük; a tanyákról a lakosság 42 százaléka jutott be a községbe szilárd burkolatú úton.
1969 végén a községben 804 rádiókészüléket és 308 tévéelőfizetőt tartottak nyilván. 1966-ban volt az első egyéni kiállítása Budapesten a falu szülöttének, Pál Gyula festőművésznek (született 1928-ban), aki 1964-től volt tagja a Képzőművészeti Alapnak. A nyírségi parasztságot, életüket megörökítő művész alakjai, csoportjai expresszivitásukkal jelképrendszerré sűrűsödnek, a végtelen, konok erő, harcos türelem sugárzik képeiből.
Az 1990. évi választásokon 1539 érvényes szavazat mellett a semjéniek 44,76 százaléka (689 fő) a KDNP-re voksolt, 16,69 százalék (257) a FIDESZre, 11,95 százalék (184) az MDF-re, 10,46 százalék (161) a FKgP-re, 10,20 százalék (157) az SZDSZ-re és 5,91 százalék (91) az MSZP-re. Az 1990. szeptember 30-i önkormányzati választáson testületi tagként bizalmat kapott: Fodor György, Gál János, Kóth Elek, dr. Lipusz Vince, Mészáros János, Oláh Illés, Papp Miklós, dr. Polyák Erzsébet, Teremi Mihály, Tündik János, dr. Vass Mihály. A község polgármestere Lipcsei Miklós azóta is, a jegyzője Pisákné Páll Ilona 1990. december 1-jétől.
T. Tóth András 1945–1948 közötti főbíró (elhunyt 2000-ben)
Tóth Sándor (született Gebe, 1919) suszter kisiparos, a 12. gyalogezred katonája Kijevben esett fogságba 1944-ben, és csak 1948 szeptemberében került haza
Az első kállósemjéni futballcsapat 1948-ban.
Balról: Thamó László, Fodor Gyula, Papp János, Papp Mihály, Székely György, Rikk János, Diósi Gábor, Fodor János, Nagy Géza, Szűcs Béla, Szilágyi Miklós kapus (ülve)
Református presbiterium 1958-ban.
Elöl a fűben (balról): Teski Mihály, Domokos György, Török Gábor. Ülnek (balról): Győri Péter, Győri János kurátor, ifj.Thamó Béla lelkész, Török Sándor, Demendi Mihály, Nagy Dániel. Állnak (balról): Nyeste Sándor, Kovács László, Domokos András, Bíró Péter, Nyeste István, Irinyi János, Domokos Mihály, Teski Zoltán, Csordás Ferenc, Illés Mihály, a jobb szélen Török János
A temető részlete
Pál Gyula: Kalapos kun (grafika, 1971)
A második világháborús hősi emlékmű
A település egyik rendezett utcája, a Gábor Áron utca
Szent István király – fába faragva, Kállósemjén címerével (2001)
