Gát népe a csehek alatt

Teljes szövegű keresés

Gát népe a csehek alatt
A csehszlovák haderő 1919. április 23-án Ungvárnál tört be a rutén autonóm területre, és 28-án már Csap és Munkács között, Nagydobrony térségében találkozott a román sereg egységeivel. A csehszlovákok még ezen a napon bevonultak Bereg vármegye második legnagyobb városába, Munkácsra. Közben – április 26-án délután – a román csapatok elfoglalták Beregszászt. Másnap Gátat is megszállták, ahol – hasonlóan a környező községekhez – a román lovasság mindenekelőtt szénát és zabot rekvirált. Rablásaik szinte mindennaposak voltak, nemcsak az állataiknak harácsoltak abrakot, hanem az élelmicikkeket – baromfit, tojást, kenyeret – is erőszakkal vitték el, éjjelente pedig borjúkat, malacokat raboltak a gazdáktól. Három hónap alatt a fosztogató katonaság több százezer korona kárt okozott a helybelieknek. A román hadsereg csak július közepétől vonta ki csapatait a Kárpátalja délnyugati sávjáról, a Tiszahátról, és 21-én ürítette ki Beregszászt.
A csehszlovák hadsereg, illetve azzal egy időben az új hatalom hatóságai is berendezkedtek a vidéken. Ezt az 1919 és 1938 közötti két évtizedet azóta is a csehek alatti időszakként tartja számon a helybeliek emlékezte. Gáton is Csehországból érkezett, cseh nemzetiségű hivatalnokokat neveztek ki a község irányítására. Először a cseh nyelvet nyilvánították hivatalossá – később a rutént is – a hatósági ügyintézésben, a helyi községi hivatalban, a körjegyzőségen és természetesen a helyi csendőrőrsön. Erre példa a gáti postán az 1920-as évek elején bevezetett kétnyelvű – cseh, illetve cirill betűs rutén – keletbélyegző. A HAŤ – GATY, Č.S.P. feliratú 1920– 1923, a HAŤ u BEREGSASU, GATY u BEREGSZASZU 1923–1929, a HAŤ u BEREHOVA, HATYU u BEREGOVA 1929–1938 között volt forgalomban.
1925-ben már Csehszlovákia 1918. évi megalakulását is meg kellett ünnepelnie a kárpátaljai magyarságnak minden év október 28-án: a középületekre ki kellett tűzni a csehszlovák zászlót, a templomban istentiszteletet tartani, amelyen az iskola tanulóinak is kötelező volt megjelenni és a csehszlovák himnuszt énekelni. Az államhatalom elvárásainak nem minden községben tettek eleget. Ezt bizonyítja, hogy a cseh hatóságok nyomására a kárpátaljai református egyházkerület püspöki hivatala 1936. október 21-én körlevelet adott ki, amelyben a főpásztor a következőket írta: „Felhívom valamennyi lelkészi hivatal figyelmét arra, hogy az állami ünnepeket (október 28., az Elnök úr születésnapja stb.), az ily ünnepeket megillető komolysággal, méltósággal és tisztelettel ünnepeljék meg egyházközségeink, s azoknak előírt külsőségeit is pontosan tartsák be. Az ily ünnepi istentiszteletek határidejére nézve a helyi hatósággal együtt állapodjanak meg, s e megállapodást pontosan tartsák be, nehogy ellenkező magatartásukból kellemetlenségek és félreértések származzanak.”
Az impériumváltozás egyébként nem járt nagy megrázkódtatással a falusiak életében, mindenki tovább folytatta korábbi életét, és gazdálkodott a saját vagy a bérelt parcelláin, esetleg dolgozott a más földjén. Mindössze két zsidó család művelt földet, a legkorszerűbb mezőgazdasági gépekkel felszerelve gazdálkodott, de birtokuk nem volt nagy. Rajtuk kívül különböző iparosok – kiknek száma az 1930-as években jelentősen gyarapodott – tevékenykedtek a községben. A mesterembereknek – asztalos, cipész, kőműves, kovács, kerékgyártó – több inast (szakmunkástanulót), segédet (már végzett fiatal iparost) foglalkoztattak. A csehek alatt is számon tartották a környéken a gáti malmot és olajütő üzemet, amely egy-egy időszakban harminc-negyven molnárnak, illetve betanított munkásnak adott kereseti lehetőséget.
A csehszlovák hatóságok 1921. február 15-én tartották az első népszámlálást Kárpátalján. Az összeírás szerint Gát határa ekkor 3748 hektáron feküdt, a házak száma összesen 265 – ebből 241 állt a község belterületén –, a családoké 330. Lakossága összesen 1625 fő, ebből 796 férfi, 829 nő. A nemzetiségi összetétel: 1313 (81,0 százalék) magyar, 187 (11,5 százalék) rutén (ruská), 107 (6,6 százalék) zsidó (židovská), és tizenöt csehszlovák (československá), akik az új impérium által a falu irányítására kinevezett, imént említett hivatalnokok, illetve családtagjaik. Gát külterületén feküdt ekkor az Abonyi-tanya két, Csikósgorond hét, a Gáti-major hat, Nyárasgorond pedig kilenc, összesen 24 lakóházzal. Az itt lakók számát külön nem közölte a statisztika.
A nagy propagandával meghirdetett csehszlovák földreform során a hatóságok cseh és rutén kolonistákat (gyarmatosokat) telepítettek le Kárpátalja számos színmagyar községébe a lakosság etnikai fellazítására. Gáton sem adtak földet a szegény sorsú és föld nélküli magyaroknak, az 1920-as évek elején ruszinokat hoztak a faluba. Tizenhárom rutén családnak összesen 184 katasztrális hold földet juttattak, házat építettek számukra, és hosszú lejáratú kölcsönöket segítették őket. E juttatásokkal a helyi, gáti lakosság többségéhez képest módos gazdává tették őket.
A falu magyarságának nem annyira a más nyelvű rutének elfogadása okozott elsősorban gondot, hanem az, hogy a cseh hatóságok nem a község túlnépesedett őslakosságának osztottak földet, hanem idegeneknek. A gáti magyarság a Schönborn-uradalomból sem részesült, sőt a prágai földhivatal a birtok Szernye-mocsár menti részeit is lefoglalta, és nem parcellázta fel, mondván, a kanálisok karbantartását az új tulajdonos községek és a bérlő kisbirtokosok nem kezelnék megfelelően, és újra elpallagosodott mocsár válna belőle. Az igazi ok az volt, hogy körülötte kilencven százalékban magyarlakta települések feküdtek. A magyarság jól érzékelte a prágai kormányzat igazi célját: a betelepítéssel Gát község etnikai egységét is igyekezett megbontani mondván, vegyes lakosságú. Így a magyar államnak nem lehet joga az esetleges határrevízióra. A kolonisták betelepítésével a községben csökkent a magyarság aránya. Az 1930. évi csehszlovák népszámlálás szerint Gát 2005 lakosából ezerhatszázan vallották magukat magyarnak, a népesség 79,80 százaléka. (1910-ben a magyarok aránya 89,53 százalék volt a faluban.) A ruszinok telepét a gátiak Majornak nevezték el. (E név használatát 1945 után, a szovjet időkben megtiltották. Az idősebb nemzedékek tagjai azonban még ma is Majornak hívják a falu ezen részét, de az ott élők már nem érzik sértőnek az elnevezést.)
A vidék évszázadok óta legnagyobb birtoka, a munkács-szentmiklósi Schönborn-uradalom is gazdát cserélt a cseh földreform keretében. A Prágában, 1928. május 17-én kelt, 64 322. számú – de január 1-jére visszamenő hatályú – adásvételi szerződés szerint Schönborn-Buchheim Frigyes Károly és fia, György, bécsi lakosok, harmincötmillió csehszlovák koronáért eladták domíniumukat annak összes tartozékával együtt a Latorica Gazdasági és Ipari Rt.-nek. Ezzel az uradalom egy svájci-francia pénzcsoport birtokába jutott, amely azután a vidék fő folyójának, a Latorcának a cseh nevén megszervezte a Latorica Rt.-t. Az új gazda tulajdonába öszszesen 165 314 katasztrális hold terület került (ennek 84,48 százaléka erdő, a többi rét, legelő és szántó). A tőkéscsoport egy katasztrális hold mezőgazdasági területet átlagban mindössze 211,71 csehszlovák koronáért vásárolt meg, az akkori földárakhoz képest igen olcsón. A szerződés I. számú jegyzékének A) pontja tartalmazta a Latorica Rt.-nek eladott ingatlanokat, amelyek 119 faluban feküdtek, és 181 telekkönyvi betétszám alatt voltak nyilvántartva. Az adásvétel kapcsán a beregszászi járásbíróság Gáton két egész telekkönyvi betétet – számuk 2., illetve 59. – jegyzett be a Latorica Rt. tulajdonába.
A kevés föld, a nehéz megélhetési lehetőségek a baloldali eszmék felé taszították a gáti magyarok jelentős részét. Ez világosan kitűnik az 1925-ben Kárpátalján tartott csehszlovák nemzetgyűlési és szenátori választások helyi eredményeiből is. A falu ekkor 1625 lakosából 812 fő adta le szavazatát, 681 voks volt érvényes. A szavazók több mint a fele – 352-en – a Csehszlovák Kommunista Pártra, 160-an a Köztársasági Pártra, 38-an a Szociáldemokrata Pártra, 11-en a Zsidó Pártra, 99-en a Földműves Szövetségre adták szavazataikat. A szenátusi voksoláson 679 szavazatot adtak le, ezek közül 575 volt érvényes. A legnagyobb támogatást, a voksok több mint a felét – 285-öt – ismét a kommunisták kapták, csaknem egynegyedét – 151-et – Köztársasági Párt, 83-at a Földműves Szövetség, 32-t a szociáldemokraták, 12-t a Zsidó Párt nyert el. Bár Csehszlovákia Kárpátalján is polgári demokratikusnak hirdette rendszerét, a magyarsággal szemben diszkriminatív nemzetiségi politikát folytatott. A saját céljainak megfelelően egymás ellen játszotta ki a különböző pártokat, szerveződéseket. A Prágából irányított kisebbségi politika lényegét szemléletesen fogalmazta meg a viszszacsatolás után megjelent Felvidéki adattár: Gát „túlnyomóan református vallású magyar lakossága állandóan zaklatást és elnyomást szenvedett a cseh megszállás alatt”.
A lakosságot különösen a gazdasági világválság 1929–1933 közötti évei sújtották. A legidősebbek még emlékeznek arra, hogy akadtak olyan családok, amelyek csak fél font sót vagy fél liter lámpaolajat (korabeli szóval naftát) tudtak vásárolni szerény jövedelmükből. A cseh közigazgatási szervek a gazdák adósságai miatt gyakran kitűzték egy-egy ház árverését vagy hatósági adóbehajtást kezdeményeztek. Többször is előfordult, hogy leütötték az adóvégrehajtót. Az akkori helyzetet szemléletesen tükrözi a gáti képviselő-testület 1932. július 17-i ülésén készült jegyzőkönyvének részlete.
„A képviselő-testület meg van győződve arról, hogy úgy a politikai pártoknak, mint a pénzügyi hatóságoknak tudomásuk van a nehéz gazdasági viszonyokról, mely minden gazdálkodót a csődbe kerget. A múlt évi rossz termés után még rosszabb következett. Egy kataszteri hold átlagos termése 5–6 kereszt, egy keresztben átlag 8–20 kg búza van. A föld a legtöbb helyen a vetőmagot sem adta vissza, nem hogy maradt volna munkára, élelemre, újbóli vetésre, adóra és adósságok törlesztésére. A lakosság 30 százaléka már most teljesen kenyér nélkül van... Akinek állatja van elad, hiába várja a vásárokat, a hivatásos mészárosok és hentesek nevetséges árakat ígérnek. A vagyontalan napszámosok és iparosok munka, és kenyér nélkül lézengenek. A bankok újabb kölcsönöket nem adnak, a régieket könyörtelenül behajtják.”
A képviselő-testület ezen az ülésén határozatot hozott a gáti munkanélküliek segélyezéséről, ingyenkonyha felállításáról és más szociális intézkedések foganatosításáról.
A községhez – a Majoron kívül – közigazgatásilag még két külterületi hely tartozik: Csikósgorond, illetve Nyárasgorond, amelyek a falutól délkeletre, a Szernye-mocsárban, a Kígyós-, illetve a Mérce-csatorna mellett fekszenek. Az egyik – Nyáras – ma már lakatlan, egyetlen család sem él ott. A XX. század első évtizedeiben még virágzó tanyaközpontokként – a gátiak mindig uradalomnak nevezték mindkét helyet – működtek, melyeket több ezer katasztrális hold szántó és más földterület vett körül. A Schönborn-hitbizomány tulajdonában voltak, amelyek az említett adásvételkor, szintén 1928-ban kerültek a Latorica Rt. birtokába. A Csikóson, illetve a Nyárason élők – akik a több családot magukba fogadó, hosszú zsellérházakban laktak – elsősorban az uradalom itteni istállóiban állattenyésztőként dolgoztak, a sertés–, illetve a juhállományt gondozták, de voltak fuvarozók, kocsisok, bivalyosok is közöttük. A környező földeken – melyeknek nagy része bő termést hozó, humuszos talajú – főként gabona- és takarmánytermesztéssel foglalkoztak.

Gát postabélyegzői a csehek alatt

Gáti legény cseh katonaként, a kép hátlapján: „Emlékül Bak Ernőtől Jaró Gyulának.”

Az 1928-ban Prágában kelt szerződéssel Schönborn Frigyes Károly és fia, György munkácsi uradalmukat eladták a Latorica Rt.-nek

A fiatalom elhunyt asszony, Jaró Eszter két gyermekével, Irmával és Gyulával az 1930-as évek végén. A kép hátlapja szerint a fotót Ignáczy Géza készítette Beregszászon

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT