XVI. Bejegyzések a Berzsenyi-emlékszoba vendégkönyvében
XVI. Bejegyzések a Berzsenyi-emlékszoba vendégkönyvében
Hét súlyos kötet. Tárolási helyük: Berzsenyi szülőházának emlékszobája, egy faragott asztalka alsó polcán. Az első bejegyzéseket majd negyven éve írták le a látogatók. Néhány – általam érdekesnek, fontosnak vagy egyszerűen csak a koszakra jellemzőnek tartott – bejegyzés.
1965-től
– 1754. sz. Bercsényi Miklós Úttörőcsapat 60 fővel. X. 14.
– 1295. sz. Dugovics Titusz Úttörőcsapat 52 fővel, 4 nevelővel
– Meghatódva tekintettük meg dédnagyapánk egykori szülőházát. Október 17-én, Berzsenyi Piroska, Berzsenyi Kornélia, Vargha Miklósné
– Én is egy Berzsenyi vagyok, méltó ősnek méltatlan unokája. (Olvashatatlan aláírás)
– Ma van 130-ik évfordulója, hogy Berzsenyi Dániel halála bekövetkezett. 1836. Február 24-én halt meg Niklán, ahol sírja jelenleg is van. Egyházashetye, 1966. febr. 24. Mély tisztelettel: Dala József, járási tanács vb. elnöke
– Akit az idők vas foga nem tudott kikészíteni. Sőt! 1966. Jún. 22. Reinmann János
– Mindaddig „él Nemzet e Hazán”, míg a nagy magyar emberek emlékhelyein őszinte tisztelő sorokat találunk. 1967. márc. 7. Kovács A.
– „Csak a múltnak megbecsülésén épülhet fel a jelen”. (Széchenyi) 1967. júl. 18-i látogatásunk alkalmával a Berzsenyi-család késői leszármazottai. Papalla (?) Tamásné sz. Vidos Mária
– „Nem érdemli meg a jövőt az a nép, mely multját nem becsüli.” (Lenin) Kemenesalja népe méltóképpen adózik a nagy költő emlékének. Ennek egy néprajzkutató csak örülhet. 1967. augusztus 25. Tungli Gyula gimn. tanár, Pápa
– Ilyen hiteles, igaz, megindító hely aligha van a hazában, mert ilyen volt az élete annak, aki itt született. Budapest–Egyházashetye, 1968. aug. 23. Kardos Tibor
– A budapesti ELTE Bölcsészkarának szálláskeresés közben szerencsésen eltévedt és idetalált latin szakos hallgatói, sok köszönettel a váratlan időpontban is tapasztalt szívélyes vendéglátásért. 1969. május 5. Este 20 óra 52 perc. Dr. Szabó Kálmán, Szörényi László stb.
– Berzsenyi Edit 1969. júl.18-án. Minden szép tiszta, szép az itt lakó emberektől, hogy ilyen gondosak. Emlékét tiszteletben tartják. Köszönet a falu lakosságának, s a többi költészetet és hagyományt tisztelő, szerető embereknek. Berzsenyi Kálmán. Ki tud valami újat Berzsenyi Dánielről, az írjon!
– Kemenes Géfin László (Montreál, Kanada)
– Megható és felemelő egyben – olvasni és látni egyformán lelkesít! Mód Aladárné
– Gratulálunk a község vezetőinek a nagyszerően sikerült szoboravatási ünnepséghez. Budapest, IX. 27. Sebe Istvánné oldalági Berzsenyi-unoka, Sebe Attila, Kövesné Berzsenyi Margit
– Tisztelettel és hódolattal Berzsenyi emléke előtt. 1970. szept. 27. Káldi János, Káldi Jánosné, Káldi Judit, Káldi Tamás
– Örömmel jöttem e nagy ember bölcsőjéhez, mely mérföldköve nemzetünknek, áldassék a neve örökre. Papp János, Nikla, 1970. szept. 27.
– Szent áhitattal léptem e hajlékba, ahol nemcsak Kemenesalja, hanem az egész magyar nemzet nagy költője látott napvilágot. Berzsenyi Dániel, szellemed fénye világítson mint fáklya az utat kereső késő nemzedéknek! Kegyelettel: Somlóvárról, 1972. 06. 30. Enyi István
– 1976. I. 3. Szeretetteljes köszöntés és köszönet a Berzsenyi-kultusz helyi ápolóinak. Káldi Gyula (irodalomszakos tanár) és 33 fő tanítványa.
– A 200. évforduló alkalmával rendezett jubileumi ünnepségen tisztelettel hajtjuk meg az emlékezés lobogóját nagy költőnk alakja és életműve előtt. Egyházashetye, 1976. május 7. Hargitai József tan. felügyelő
– Alacsony falak közt is nagy lélek születik. 1976. aug. 26. Tüskés Tibor
– A CSEMADOK pozsonyligetfalui szervezet 46 fős csoportja. 1983. szeptember 9.
– Köszönöm, hogy itt lehettem és tiszteleghettem a nagy Költő zsenije előtt! 1985. július, Simándi József, Simándi Józsefné
– Berzsenyi vagyok, annak is születtem / Fájának magvát tovább nem ültettem. / (…) Emléked nem hal el, Ősünk ne félj! 1985. szeptember 25. Berzsenyi László
– A Fényes Szellők Baráti Köre tiszteleg nagy költőnk emlékének. 1986. V. 25-én. (Olvashatatlan aláírás)
– Régi vágyam teljesült azzal, hogy meglátogathattam az általam mindig is tisztelt és nagyrabecsült költő szülőházát. Meghatódva jártam be azokat a helyeket, amelyeket egykor ő is használt. A falakból nemes egyszerűség árad, mint verseiből. Köszönöm a sorsnak, hogy elvezetett ide. Gerbainé Czifrás Berzsenyi Zsuzsa, 1986. VI. 29.
– A magyarság felemelkedéséért tevékenykedtek a „Berzsenyiek” és erdélyi kortársaik. Áldjuk emléküket! György Béla, Gyergyószentmiklósról 1987. IV. 25.
– Berzsenyi az egyik legnagyobb magyar költőnk és sokkal nagyobb szeretettel, megbecsüléssel kell viseltetnünk iránta. Nem lenne szabad kihagyni középfokú, ill. általános iskolánk anyagából. Kemény Endréné dr., 1987. VII. 3.
– Az első Berzsenyi-emléktúra első állomása volt Egyházashetye. 42 fő (gyermekek, felnőttek vegyesen) gyalog indulnak útnak, hogy a nagy költő emlékének így tisztelegjenek. Utolsó állomásunk Nikla lesz – Berzsenyi végső nyughelye. Ezúton is üzenjük: aki követni akarja példánkat, a legközelebbi alkalommal társulhat! 1988. 06. 22.
– Reméljük, hogy olyan kor következik, amely megcáfolja Berzsenyi 1796 körül írt sorait: Romlásnak indult hajdan erős magyar!… Ámbár ezerszer vak tüzedben véreidet, magadat tiportad…” 1990. március 15. Dr. Németh György, Juhász Éva
Részlet a múzeum vendégkönyvéből
