I. A vár urai voltak
I. A vár urai voltak
Egervár történetében – mint kötetünk leíró részében láthattuk – több jeles magyar főrangú család jeles tagjai hagyták ott tevékenységük jellemző nyomait. Esetleges emberi hibáikkal együtt valamennyien jó gazdái voltak a birtoknak és segítői a település fennmaradásának. Földesurak, nemesek voltak, akikről nem is oly távoli időszakban nem volt dicséretes jót mondani. A történelem azonban nem hallgathat el érdemeket, s persze nem méltathat méltatlan tetteket. „A történelem olyan, amilyen. A múlt nem módosítható utólag vágyálmok, ábrándok vagy éppen önkényes taktikai fogások szerint.” (Kosáry Domokos). S ne legyen igaza korai polihisztor-történészünknek, Bél Mátyásnak: „Mi magyarok semmiben sem vagyunk restebbek, mint őseink emlékeinek megőrzésében és ápolásában.” Egervár várának urai méltók arra, hogy életrajzuk legfontosabb részleteit – azután, hogy a kötet leíró fejezeteiben is megemlékeztünk róluk mindenkori tevékenységüket taglalva – összefoglalva is előadjuk.
Egervári László (Fancsika, 1430–35 között-Egervár, 1495). Apja a Geregye nemzetségből származó Egervári Balázs (Egervári Mihály fia), anyja Várdai Borbála. A házasságukból született öt gyermek közül László volt a legfiatalabb.
Karrierje nagybátyja, Várdai István bíboros, esztergomi érsek, kancellár segítségével indul, és gyorsan ível felfelé.
Tisztségei: 1471–73: bácsi várnagy, 1474: váradi várnagy, Bihar megye főispánja, a váradi püspökség javainak kormányzója,1475–78: Zala vármegye főispánja,1476–82: horvát bán, 1485: királyi testőrkapitány, 1485– 89: a Sziléziában harcoló magyar csapatok kapitánya, 1489–90: Szilézia és Lausitz kormányzója, 1489–90: horvát-szlavón-dalmát bán, 1492–?: horvát-szlavón-dalmát bán, 1493–95: tárnokmester.
Címere: koronán nyugvó, égerfalombot tartó páncélos kar
Felesége Rozgonyi Klára (Rozgonyi János erdélyi vajda lánya). Házasságukból két gyermek született: László és István. László (akinek jegyese a nápolyi király dédunokája volt) még apja életében elhalálozott. Fancsikán vagy Egerváron temették el.
Egervári László a Várdai és Rozgonyi családon keresztül Magyarország szinte összes, akkor jelentős családjával rokonságba került. Szolgálataiért hatalmas birtokadományokat kapott. Birtokai tizenöt vármegyében feküdtek: háromszáz falu, több vár. Birtokközpontja Egervár lett.
Birtokközpontját 1476 után kezdte kiépíteni. Miután 1490-ben már a várban lévő ingóságokról készült részletes leltár, valószínű, hogy az építés 1490-re befejeződött. 1490 körül épült fel a fancsikai kápolna (melyet a boltozati zárókőként elhelyezett Várdai-címerből is következtethetően nagybátyja, Várdai István emlékére emeltetett), közel hozzá egy udvarház. Az egervári templom és a hozzá kapcsolódó ferences kolostor építése az 1489 és 1510 közötti évekre datálható, a templom építése 1495-ben befejeződött.
Egervári László a kor legnagyobb műveltségű főurai közé tartozott. A tizenhat kódexből álló könyvtáráról szóló feljegyzések mellett erre vallanak Bonfini szavai is: „Ugyanezen évben halt meg a közösség súlyos kárára a derék és páratlan eszű férfi, Egervári László. Az ausztriai háborúban nagy segítségére volt Mátyás királynak, hűségét derekasan bebizonyította, midőn seregét hosszú időn keresztül vezényelte, fényes dicsőséggel kapitánykodott Sziléziában és Luzsicában, később Dalmáciában, Illyricumban és Horvátországban járt elől olyan vitézséggel, hogy a török csapatokra emlékezetes csapást mért, ötezer emberüket megölte, Illyricumból kikergette a németeket, és ezt a tartományt visszaszorította a régi hűségre, végezetül letéve a kapitányságot, főasztalnok lett, és e hivatalban meg is maradt mindhaláláig.”
(Élete részleteiről lásd a nevével jelzett fejezetet.)
Egervári Bereck (?, 14??–Egervár, 1523). Egervári László bátyjának, Mihálynak a fia. Egyetemi tanulmányait Bécsben folytatta. Korán papi pályára lépett. 1492-ben kinevezték Tinin püspökévé, de székhelyét a török veszély miatt el kellett hagynia. Egerváron telepedett le, ahol az épülő kolostorban lakott, melynek első főnöke volt. Nevéhez fűződik építésének befejezése. Az egervári templomban temették el.
Nádasdy Ferenc (?, 14??–?, 15??). A Nádasd nemzetségből származó Nádasdy család grófi ágának első jelentős képviselője. Felesége enyingi Török Orsolya. Hét gyermeke közül ketten is betöltöttek Egervár életében jelentős szerepet: Nádasdy Tamás és Nádasdy Kristóf. Nádasdy Ferenc életének első szakaszáról kevés adat maradt fenn: 1492-ben a királyi páncélos lovasezred kapitánya, később Vas vármegye főispánja. Egervárrral 1536 után kezdődött a kapcsolata, amikor fia, Tamás feleségül vette Kanizsai Orsolyát, s a Kanizsai-birtokok ura lett. A nádor keveset tartózkodott Egerváron, az ügyeket édesapja intézte helyette. Az egervári várat helyreállíttatta, megerősíttette.
Nádasdy Tamás (Egervár, 1498–Egervár, 1562. június 2.). Nádasdy Ferenc Vas megyei főispán és enyingi Török Orsolya elsőszülött fia. Itáliai tanulmányai befejeztével II. Lajos kancelláriáján kezdett dolgozni. 1527-ben Buda várának kapitánya, majd 1534-től Vas megye főispánja, 1537-től 1541-ig horvát bán, 1540–44 közt országbíró, 1554-től haláláig nádor.
Komoly eredményeket ért el a Dunántúl török elleni védelmében. Szigetvár felmentője (1556). A reformáció magyarországi elterjedésének támogatója. Korának egyik legműveltebb főura, a reneszánsz kultúra nagy mecénása.
Egervár egyik legfontosabb birtokközpontja volt. 1536-ban vette feleségül Kanizsai Orsolyát, s e házassággal jutott ehhez a birtokához. Rendszeresen nem lakott itt, az egervári uradalmat helyette apja, Nádasdy Ferenc kormányozta. Egervári birtoklása időszakában azonban sokat foglalkozott a várral, ez időre esik annak megerősítése is.
Nádasdy Tamás Egerváron hunyt el, itt is temették el, s tetemét később (1669-ben) szállították át Lékára, a családi sírboltba.
Nádasdy Kristóf (?, 15??–?, 15??). A Nádasdy család kevésbé ismert tagja. Apja Nádasdy Ferenc, anyja enyingi Török Orsolya. Bátyja, Nádasdy Tamás 1558-ban adta át neki az egervári várat és birtokot. Ettől kezdve évtizedeken át lakott itt. 1563. augusztus 15-én kötött házasságot a jómódú családból származó Choron Margittal. Házasságukból három gyermek született. Nádasdy Kristóf folytatta az egervári vár megerősítését, felkészítését a török elleni védelemre. Építkezéseinek köszönhetően alakult ki óolasz bástyás jellege. Az építkezéseket 1569-re befejezhette, mint azt a vár délkeleti saroktornyára elhelyezett, évszámmal ellátott Nádasdy-Choron egyesített címer is igazolja.
Gróf Széchényi György (Nagyszombat, 1656. április 26.–Széplak, 1732. április 2.). Bécsben folytatott egyetemi tanulmányai után nagybátyja, Széchényi György érsek vette maga mellé, majd katonai pályára lépett. Részt vett a törökök Magyarországról való kiverésében. 1687-ben érdemeiért Szentgyörgy, Egervár és Pölöske várának kapitányává lépett elő.
Az egervári uradalmat 1676-ban Széchényi György érsek vásárolta meg a királyi kamarától, majd a birtokra adománylevelet is kapott, melynek érvényét testvérére Lőrincre és annak fiára, Györgyre valamint leszármazóikra is kiterjesztették. Az érsek az egervári uradalom kezelését Györgyre bízta, aki 1678-ban feleségével, Mórocz Ilonával együtt Egervárra költözött, ahol folyamatosan 1692-ig lakott. E házasságból három gyermek született (Julianna, Judit, Zsigmond), a születési dátumokból következtethetően mindhárman itt születtek.
Széchényi György komolyan kezdett foglalkozni az éveken át elhanyagolt egervári uradalommal. A vár megerősítése mellett a romos templom első helyreállítása, a szőlőtermesztés segítése, a derékhegyi pihenőház építése köthető nevéhez. 1697-ben emelte I. Lipót grófi rangra, így ő a Széchényi család grófi ágának megalapítója.
Gróf Széchényi Zsigmond (Egervár, 1681. ?–Széplak, 1738. október 14.). Szülei: gróf Széchényi György és Mórocz Ilona. 1695-től Bécsben, majd a firenzei akadémián folytat jogi, nyelvi és művészettörténeti tanulmányokat. 1710-ben feleségül veszi Batthyány Mária Teréziát. Házasságukból hét gyermek született: Ferenc (1711), Ignác (1712), László (1713), Antal (1714), Jozefa (1716), Katalin (1717), Zsigmond (1720). A vár Egerváron 1713-ban már lakható volt. Ettől kezdve rendszeresen lakott Egerváron a család. 1721-ben Batthyány Mária Terézia elhunyt. A gróf újabb házasságából (1729, Barkóczy Mária) három gyermek született: József (1732), Ferenc József (1734) és Mihály (1735).
Az egervári birtok gazdálkodásának fellendítése, a szőlőtermesztés fejlesztése, több épület építtetése fűződik nevéhez.
Gróf Széchényi Ignác (Sopron, 1712. március 14.–Bécs, 1777. február 24.). Szülővárosában tanult, majd egyházi pályára lép. 1732 körül felvételt nyer a jezsuita rendbe, de 1741-ben már ismét a civil életben találkozhatunk vele. Apja halála után, a birtokok testvérek közti felosztása során Egervárt Ignác kapta. Bár katonai pályára lépett (1744-ben a poroszok elleni háborúban a zalai felkelő sereg ezredese, később a nádori huszárezred kapitánya, 1763-ban a haditanács tiszteletbeli őrnagyi címmel nyugdíjazta), szabad idejének nagy részét már ez idő tájt is Egervárnak szentelte.
1745-ben vette nőül Viczay Anna grófnőt. Családi otthonuknak a kastélyt választották. Feljegyzések sora szól arról, hogy nem volt igazán jó gazda, pénzzel soha nem tudott bánni, s rengeteget pereskedett. Egerváron azonban igazán maradandót alkotott. 1749 és 1757 közt felújíttatta, barokk stílusban átépíttette és gazdag barokk berendezéssel látta el a templomot, a várkastélyban is kápolnát létesített.
Eladósodása után, 1762-ben birtokait átengedte testvéreinek. 1777-ben az egervári templomban lévő sírboltba temették el. Később elhunyt feleségét ugyanide temették. Földi maradványaikat 1910-ben szállították át a nagycenki családi sírboltba.
Gróf Széchényi Ferenc (Fertőszéplak, 1754. április 28.–Bécs, 1820. december 13.). Apja: Széchényi II. Zsigmond, anyja: Cziráky Mária grófnő. Tanulmányai befejeztével a kőszegi kerületi tábla ülnöke, majd a horvát báni tábla elnöke, 1783-tól a horvát bán helyettese. 1798-tól Somogy vármegye főispánja, 1799-ben főkamarás, 1800-tól az országbíró helyettese. A művészetek és tudomány nagy mecénása. 1802-ben a nemzetnek adományozta könyvekből, kéziratokból, metszetekből, térképekből és érmekből álló gyűjteményét, ezzel alapítója lett az Országos Széchényi Könyvtárnak, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A múzeumot életében maga tartotta fenn. Példájának a korban kevés követője akadt. Hozzá hasonló jelentőségű adományt csak felesége, Festetics Julianna tett, aki gazdag ásványgyűjteményét ajánlotta fel, mely alapja lett a Nemzeti Múzeum Természetiek Tárának (a mai Természettudományi Múzeumnak).
Birtokaival, köztük Egervárral is sokat foglalkozott. Rendbehozatta és empire stílusú bútorzattal berendezte a várkastélyt, 1812-ben tataroztatta a templomot. Egervári birtoklása időszakában történt a mocsár egy részének lecsapolása is. Tartósan nem lakott Egerváron.
Báró Solymosy László (Zalaegerszeg, 1909. április 27.–Sopron, 1975. február 26.). Annak a Solymosy családnak a leszármazottja, amely 1881-ben kapott nemesi rangot, majd 1895-ben bárói méltóságra emelkedett. Báró Solymosy Ödön országgyűlési képviselő, a német johannita rend lovagja és gróf Zichy Angéla másodszülött fia. Életét, tevékenységét azonban nem a nemesi származás, a bárói méltóság határozta meg. Már gyermekkorában kitűnt családjából és társai közül természetszeretetével, az élővilág iránti érdeklődésével.
A budapesti Tudományegyetem természetrajz-földrajz szakán szerzett diplomát, majd ugyanitt doktorált. Csörgey Titusz – nagynevű ornitológusunk – társaságában végzett madártani megfigyeléseket a Fertő tó, a Balaton vidékén, a fonyódi Nagy-berekben. Kutatásait az 1930-as évektől Egervár környékén folytatta. Első tanulmányait még diákkorában írta, rendszeresen publikált az Aquila és a Természet című folyóiratokban.
A madártan területén maradandót alkotott. Tagja volt a Magyar Madártani Intézetnek, a Magyar Madártani Egyesületnek és a Német Ornitológiai Társaságnak. Néprajzzal is foglalkozott.
Az élővilág nem kizárólag a madarakat jelentette számára. Kutatásai kiterjedtek a kisemlősökre és rovarokra is. Egerváron, a várkastélyban rendezte be mintegy nyolcszáz példányt számláló madárgyűjteményét, valamint madártojás-, csiga-, kagyló- és rovargyűjteményét. Sajnos ez 1945-ben elpusztult, ugyanúgy mint húszezer mikroszkópi metszete, teljes tudományos irattára és magántanári disszertációjának kézirata.
Tizenöt évig élt Egerváron, gyermekei is itt születtek. Életének utolsó szakasza, 1945-től haláláig, szomorúan telt. A tudományos munkával kénytelen volt teljesen felhagyni, rangjáért büntette az új világ: az újkéri termelőszövetkezet kocsisaként tengette életét. Munkáját azonban itt is becsülettel végezte.
Tudományos érdemei mellett az itt élő emberekhez fűződő máig becsült és értékelt kapcsolatai miatt kezdeményezte az Egervári Helytörténeti és Községszépítő Egyesület 1989-ben, hogy emléktúrát nevezenek el róla, majd 1991-ben javasolta a falu önkormányzatának, hogy minden év szeptemberének harmadik szombatját Solymosy-emléknapként helyi ünnepnappá nyilvánítsa.
(Bártfai Szabó László: A sárvár felsővidéki gróf Széchényi család története, II. Budapest, 1913. Csaba József: Solymosy László 1909–1975. Soproni Szemle, 1975. 4. Horváth Mihály: Gróf Nádasdy Tamás élete. Buda, 1838. Kempelen Béla: Magyar nemesi almanach. Budapest, 1910. Magyar életrajzi lexikon. Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1861. Srágli Lajos: Egervár évszázadai. Helytörténeti olvasókönyv. Egervár, 1999. Vas vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest, 1898.)
