IX. Drégely vár elárulása (monda)
Régen érzi a magyarnak öldöklő csapását.
Bosszankodik szörnyen dúl-fúl haragjában,
Hogy ez kis vár oly sokáig áll az Ő útjában.
Mit adnál ha lesimulna homlokod redője,
Ha kezedbe adnám a győzelem kulcsát,
s felfedném előtted Drégel titkos útját.
Amennyi a bőrödben elfér; ha a várba juttatsz.
Tetszik e szó a Vargának,
ennyi aranya nincs a Magyar Királynak.
Mikor a Varga díját oly dúsan kapta.
Megjelent a várban, mindenki látta,
hogy az örömtől mint piroslik mind a két orcája.
Megegyezni mindkettőnknek igazság meg szép is.
Fogjátok meg tüstént, húzzátok le bőrét,
Töltsétek meg csillogó arannyal,
Az alkuvás szerint.
S megtömték tetejéig csillogó arannyal.
Igy járt a vén Varga amért hazát árult,
Tanuljatok gonosz szivnek gonosz példájából.