Egy domínium központja
Egy domínium központja
Az 1640–50-es évekről minden, az előbbiekben részletezett nyomorúság ellenére azt mondhatjuk, hogy Drégely és Palánk – a települések – valamelyes fejlődést mutatnak fel, legalábbis a XVI. század második felének állapotaival összevetve, és most ezt töri meg húsz évre a visszatérő török, hogy amit még épen hagy, majd az 1683–1686. közötti felszabadító harcok tegyék tönkre. A fejvesztve menekülő lakosság csak a XVII. század legvégén kezdett visszamerészkedni falujába. A Habsburg-uralom ellen kibontakozott Rákóczi-szabadságharc idején a megye a fejedelem mellé állt, a két település így tovább gyarapodhatott mind népességében, mind anyagi erejében. A fejedelem és tábornokai védlevélben szavatolták Drégely javainak biztonságát, mivel a fontos hadi út mellett fekvő helységen a kuruc sereg Gyarmat vagy Vadkert felől gyakran vonult át Érsekújvár felé. 1708 június 25-én II. Rákóczi Ferenc egy napig Drégely-Palánknál táborozott is.
A török uralom alóli felszabadulás után két, jogállását tekintve is különálló község kezd új életet. A XVI–XVII. századi forrásokban mezővárosként szereplő Drégely visszasüllyedt az egyházi jobbágyközségek státusába. Lakói robotos szolgáltatásokkal tartoztak az érseki uradalomnak. Házaikat, kertjeiket, szántóikat, szőleiket úrbéres feltételek mellett birtokolták. Földesúri terheik csak abban különböztek a jobbágyfalvakétól, hogy a robot egy részét pénzzel megválthatták.
A XVI. század derekán megszülető Palánk eközben megőrizte végvári szabadságjogainak legalább egy részét. A település élén nem bíró, hanem hadnagy állott. Lakói többnyire mesteremberek lévén zsellér jogállással rendelkeztek, a robot és a tized alól mentesek voltak. Feladatuk: kíséretet adni az uradalom számára, a postahordás és a tizedszedés (dézsmálás) végrehajtása, a beszedett termények őrzése volt.
A végvári szabadságjogokból eredő szabad vallásgyakorlat azonban a szatmári békekötés (1711) után elenyészett, megszűnt a XVI. század végén alakult evangélikus református egyház is a településen. Az érseki uradalom 1741-ben a protestáns vallásúknak még az ottlakást is eltiltotta, azt a néhány családot, amelyik még a községben maradt, katolizálták. 1735-ben Palánkra katolikus németeket telepítettek.
A természeti adottságok okán Drégely és Palánk gazdasága is különbözött. Előbbi gabonatermesztéssel, állattartással is foglalkozott, bár az Ipoly áradásai a földekben és a rétekben szokásosan igen nagy kárt okoztak. A dohány- és szőlőtermelése is jelentős.
Palánk ellenben csak a szőlőtermesztésből és dohánytermesztésből tartotta el magát. A dohányt itt valószínűleg még a török honosította meg.
Drégelynek 1715-ben 33 adóköteles háztartása volt, 16 jobbágy, 17 zsellér élt a településen. Az összeírás felmérte a települések nemzetiségi összetételét is: 22 magyar és 11 tót családfőt találtak.
1720-ban a 34 jobbágyháztartás mellett egy nemesit is találtak, zsellérháztartást nem írtak össze. Ez minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a zselléreket a jobbágyok közé sorolták. Az előző összeíráshoz viszonyítva 1720-ban már csak egytizedét tették a tót háztartásfők a magyarokénak. A gazdálkodás fő termelési ágai a szántóföldi termelés, a szőlőművelés és az állattenyésztés voltak. 1720-ra nőtt a szántóterület, a szőlő és rét is. A patakon két malom épült, évi jövedelmük tíz forint volt. A kocsmáltatásból a község szintén tíz forint hasznot húzott, a mészárszék 1720-ban öt forintot jövedelmezett.
A népesség 1722 után nemcsak számában, hanem nemzetiségi összetételében is változott: német telepesek érkeztek Drégely-Palánkra.
Az 1767. évi Mária Terézia-féle úrbérrendezés évében Drégely adózó háztartásainak száma az előbbinek több mint a két és félszeresére nőtt. Drégely-Palánk is jelentős népességnövekedést mutat, 83 zsellérháztartást vettek itt lajstromba.
A népesség számának megállapítására pontosabb adatokat tartalmaznak a későbbi lélekösszeírások.
1816-ban Drégelyben 792 katolikus vallású lakos, Drégely-Palánkon 465 katolikus mellett három evangélikus és öt görögkeleti nem egyesült vallású lakos élt, összesen tehát 473 fő. Drégely lakossága eszerint több mint a másfélszeresét tette ki Drégely-Palánkénak. Emellett utóbbi vallási megoszlását egy-egy evangélikus és görögkeleti nem egyesült vallású család színesítette. 1828-ra Drégely népessége 975-re, Drégely-Palánké 524 főre emelkedett.
1851-re Drégely lakosságának száma megközelíti az ezer főt, pontosan 998 katolikus vallású élt a községben. Drégely-Palánkot 572 katolikus, egy evangélikus és hat görögkeleti nem egyesült vallású lakta. A kiegyezés utáni közigazgatási rendezés során Drégelyt és Palánkot egyesítették. 1870-ben Drégelypalánk lakossága 1426 főt, 1920-ban 1625 főt számlált. 1930-ra a község lakosságának száma megközelítette a kétezer főt.
A XVII. század végén újjászervezték az esztergomi érsekség uradalmait, köztük a drégelyit is.
A települések kerületekbe, uradalmakba osztását elsősorban a domborzati viszonyok és az erdősültség határozta meg, de figyelembe vették területi elhelyezkedésüket és egymás közti távolságukat is. Nem számítottak viszont a megyehatárok.
A drégelyi uradalom területén, lévén túlnyomórészt hegyvidéki jellegű, az erdőgazdálkodás dominált. A XVIII. század első felében hat Nógrád és öt Hont megyei település, valamint két puszta alkotta: Vadkert, Dejtár, Patak, Hugyag, Nagyzellő és Fülekpüspöki, továbbá Drégely, a központ, Palánk, Hont, Hídvég, Felsősipek. Csitár- és Kaladépuszta.
Drégely és Drégely-Palánk XVIII. századbeli képének felelevenítésében nagy segítséget nyújt az első magyar nyelvű leíró statisztika. Kovács (Fabricius) János prímási mérnök Az esztergomi érseket illető jószágoknak geographica-topographica descriptioja 1736–1739 című munkájában az uradalmak falvairól és pusztáiról értékes földrajzi és statisztikai adatokat gyűjtött össze a birtok feltérképezése mellett.
Elsőként a drégelyi határban fekvő földeket osztályozza, majd a szőlőterületet. A leírásból megtudni, hogy a lakosok gyümölcstermesztéssel is foglalkoznak, a település erdőben bővelkedik, rétjei az Ipoly áradásai idején sok kárt szenvednek.
Kovács (Fabricius) János magyar nyelvű leíró statisztikájának keletkezése idején Drégely-Palánk már önálló község. A török által épített és a felszabadító hadjárat idején elpusztult Palánk vára területén épült fel az új templom 1764-ben. A Pest és Vác felől Ipolyságon át Korpona és az alsó-magyarországi bányavárosok felé vezető út mellett Drégely-Palánknál földesura, az esztergomi érsek vámházat és vendégfogadót építtetett. A falunak se szántója, se rétje nincsen. Lakói jövedelme a házaik melletti kertekben termesztett dohányból származik. A település malmot működtet, molnárt tart.
A tényeken és adatokon túl az érzékletes leírás szemléltető erővel idézi fel a korabeli Drégel és Drégel-Palánk viszonyait.
3. Drégel, ezen Falu Drégel Várához mint 1/4. Órányira fekszik. Drégel-Várát a mi-illeti Erdők között egy magas kő-sziklás Hegyen fekszik, mell is Étzak felül messzire látszik: Ennek az ő egész épülete mind égett téglábul volt el-készitve, és a mint a külső kapuja volt, jobb-kéz felül közel 100. ölnyi mélységű kuttya mellnek fölső szélessége vagyon in Diametro 4. Ölnyi, még mái napig láttatik, a mint-is mind téglával volt oldalazva: mellben az tsudálatos, hogy egyéb régi Várok kő-falai a napnak hévsége által sok idő mulván mint egy eszve forrasztattnak, itt penig el-annyira purhássak, hogy az ember Ujjával tégláit eszve-morsolhattya. A Várnak belső részire egy igen szoros bóthajtásos és gráditsos kaputskán tsak bujva lehet menni, a hol a kapusnak ülése, mell miatt oll szoros, hogy ha az Istráza helébül meg nem mozdult, ezen belső helre sohonnan sem lehett bé menni: Vagyon itt a középen egy szép nagy és méll Ciszterna, mell szép faragott kővel gömbölüen bót hajtásra vagyon ki-simitva, mellben az esső viz conserváltatott. És mivel étzak felül lévő falai ippen a meredek kő-sziklán feküsznek oll magassan, hogy az alatta lévő magyas hegyen a Nagy Erdők mint egy Harasztoknak láttottnak, azért ha ki kürtöl a sok vögyekben a hang megakadván számtolan Echo mint egy egymással vetekedik, ezenn okbul-is a Pásztornak itten szép mulatságok vagyon. A Falu partos helen Hegy alatt fekszik, mellnek-is Szántó-földei igyenes mezőben feküsznek, némell része ugyan partos, Dombos és Homokos. A Jó Szép tiszta szinű és könnyű italu bort termő Szőleje igen helessen fekszik: A Gyümöltsösse nékie szebbnél szebb. Réttyei némelkor az Ipoly által bozgatnak. Az Erdeje untig elégséges. Határos Nap-kelet felül Vetsével, Dél felül Nagy Oroszival és Berneczével: Nap-nyugot felül Hontal: Étzak felül Abával és Hidvéggel.
7. Drégel-Palánk
ennek nevezett innend eredett, mivel az egész Nógrád Vármegye Passusa, az itt lévő Sántz által, mind a Török, mind penig a Kurucz háboruban védelmeztetett mell - is Palánkal volt bé-keritve, és mivel ippen az ország uttya mellett vagyon, a Hidvégi-Hidnak költséges meg-tartásáért és épületiért a Sántznak ellenében Vám-ház Vendég-fogadóval együtt épittetett. A Sáncz irtóztató munkával magas föld-Bástyákkal volt környül-véve. Méltóságos Hertzeg kegyelmességével minden alkalmatossabb hel nem találtatott, egy igen szép Templom, ugyan ebben épittetett föl: Mellette lévő Parochiához az egész Dominiumokban és Sőtt darab Tartományban hasonló nintsen , a mint is az ide való lakosok már lassanként szaporodnak. Határja nékie ippen semmi nintsen a házok után lévő kertetskéjjeken kivül (: mellekben a Dohánynak sokasságát termelik:) mivel maga-is Drégel – falvai határban fekszik, a Drégel-Vára alatt emitt-amott lévő forrásoknak patakja, mellen hid tartatik itt folik az Ipolba. Az Uj-vári Malmot ki-vévén az ide valónak az Uraságban mássa nintsen mellben mint a köles szem oll apró és gömbölü Árpa-kását készittnek :A Malomhoz menyi nehéz, a mint Szekérrel gyakran nem is lehet, azért az idevaló Molnár nagy két Ebeit Szekerkébe fogja és ugy horgya bé rajtok a Zsákokat.
Mária Terézia 1767. évi úrbéri rendelete meghatározta a jobbágytelkek településenkénti átlagos nagyságát, és egységesítette a szolgáltatásokat. Drégelyben az egész telek nagyságát negyven magyar holdban és négy kaszás rétben állapították meg. Drégely-Palánkon se szántó, se rét nem volt, a falut magát is az előbbi határából hasították ki.
Drégely az úrbérrendezés előtt százhatvan forint cenzust fizetett a legelőn tartott állatok után, a községi malomért, a fél éven át gyakorolt kocsmáltatásért. A sertések makkoltatásáért a falu lakóinak fele fizetett, az épület- és tűzifa ingyen volt. A tizedet terményben vagy pénzben szedték be. Kilencedet az őszi és tavaszi gabonából, borból, bárányból és méhből kellett szolgáltatni. Robot címén a dézsmából beszedett gabona Mocsra vagy Selmecre szállításához kellett négyökrös fogatot és egy munkást biztosítaniuk. Emellett az uradalmi rét kaszálása tartozott a feladataik közé. A szőlőhegyért hegyvámot nem fizettek.
Drégely-Palánk zsellérekből álló, javarészt mesteremberként dolgozó lakossága robotmentességet élvezett, kilencedet is csak azoktól szedtek, akiknek Drégely vagy más község határában szántóföldjük, szőlejük volt. A legelőért, a falu malmáért, csakúgy, mint a drégelyiek ők is százhatvan forint cenzust fizettek évente. Tűzi- és épületfához is ingyen juthattak, hegyvámot sem kellett a szőlőért fizetniük.
A XVIII. századi országleírások Drégely termékeny földjét és Palánk híres dohányát említik.
A XIX. század első évtizedében a historia domus a dohánytermesztés mellett a tölgyesekből és bükkösökből álló erdőterületet, a jó szőlőket és gyümölcsösöket, valamint az Ipoly melletti rétek gazdagságát tartja megörökítésre érdemesnek.
A településeknek a XIX. század első felében kialakult helyzetéről az 1828-as adóösszeírás ad áttekintést. Az úrbérrendezés óta eltelt fél évszázad alatt jelentős változások mentek végbe. Drégelyben az adózó háztartások száma 88-ról százharmincra, Palánkon 83-ról kilencvenre nőtt. A jobbágyok száma csökkent, a zselléreké nőtt. Drégely esetében a zsellérek számának jelentős növekedése a lakosság elszegényedésének kezdetét jelezte. Ez a község a közepesen termékeny határban rozsot termelt. A szőlőművelés fontosabb szerepet töltött be a gazdálkodásban a szántóföldi művelésnél, amely a hegyről lefolyó vizek által tönkretett földeken ráfizetésesnek mondható. A drégelyiek is egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek a dohánytermesztésre, termékeiket az ipolysági piacra vitték. A korszakban megnövekedett az állattenyésztés jelentősége. A szarvasmarha-tenyésztés mellett jelentős volt a lótartás, ami a szántóterületek megművelése mellett a fuvarozás szerepének növekedésére is utalhat. Sertést és juhot is tartottak. A községben négy iparos élt: két csizmadia és két ács.
Palánk lakossága – szántója nem lévén – gabonát nem termelt, a drégelyiektől bérelt földeken szőlőművelésből és dohánytermesztésből tartotta fenn magát. Kiegészítő megélhetési forrásként jött számításba az állattenyésztés, elsősorban sertéstenyésztéssel foglalkoztak, de csekély marha- és lótartás is volt. Palánkon három iparos: egy ács, egy nyerges és egy általános iparos élt. A településen egy görög kereskedő tartott fenn üzletet.
1848 előtt Drégely határának nagy részét jobbágyai telki állományként, szántó és rét formájában birtokolták, a legelők közös használatban voltak földesurukkal. A határ fennmaradt részében a földesúr majorgazdaságot alakított ki, amely 1800-ban 64 és háromnyolcad magyar hold szántóból és 54 kaszás rétből állt, illetve 1269 magyar hold erdőterületet foglalt magába.
Az úrbérrendezés egységesen határozta meg a jobbágyok haszonvételeit és kötelezettségeit. A falvak parasztságát jobbágyokra, házas és házatlan zsellérekre osztotta fel. A jobbágyok házat, beltelket és egynyolcadnál nagyobb jobbágytelket birtokoltak. Az egész telekhez átlagban 18 hold szántó, két hold rét tartozott, amelyet egységesen háromnegyed hold beltelek egészített ki.
A házas zsellérek beltelekkel, egynyolcad teleknél kisebb földdel, szőlővel rendelkeztek, és megélhetésükben szerepet játszott az állattartás. A házatlan zselléreknek csak szőlejük vagy állatjuk volt, nincstelenek is lehettek.
A XVIII. század végére a drégelyi uradalomban korszerűsödött az erdőművelés. A szervezett gazdálkodás megkövetelte, hogy az összefüggő erdőrészek egységes gazdaságokká alakuljanak, ne válasszák szét a települések határai. Ilyen összefüggő egységes területen létesítették a hont-drégelypalánki gazdaságot. A rendszeres erdőművelés megjelenése mellett az uradalom más művelési ágaiban is változások következtek be. A szántóföldi allódiumokon terjed a kapásnövények, a törökbúzának és földi almának nevezett kukorica, illetve burgonya termesztése. Az állattenyésztésben egyre többen foglalkoznak sertés tartásával. A dézsmából származó bort az uradalmi kocsmában értékesítik.
Az uradalom lakó- és gazdasági épületei megépítéséhez téglára, cserépre volt szükség: 1849-ben téglavető működött Drégelypalánkon.
Az 1848. évi 9. tc. megszüntette a jobbágyság intézményét. Eltörölte az úrbéri szerződések alapján eddig teljesített földesúri szolgáltatásokat, a kilencedet, robotot, cenzust, az egyházi tizedet.
Az uradalmi és jobbágyföldek elkülönítésében, amit már az 1832–36. évi országgyűlés is lehetővé tett, az 1853. évi úrbéri pátens hozott érdemi változást. A törvény kötelezően előírta a legelők és az erdők elkülönítését. Egy jobbágytelekhez 3–16,5 katasztrális hold közötti legelő és 1,5 –6 katasztrális hold erdő járt, a telekhányad arányában. A zsellérek illetménye a nyolcadtelkesekével azonos volt. A volt jobbágyok és a földesurak úrbéri perek során juthattak hozzá területeikhez.
Az 1850–60-as években lefolytatott úrbéri perek legfontosabb eredménye, hogy Palánkon a község volt földesura, az esztergomi érsekség átengedte a falu zsellérlakosságának a megélhetést jelentő dohányföldeket.
A jobbágyfelszabadítás során elveszett munkaerő pótlására bérmunkában dolgozó béresek és cselédek számára fejleszteni kellett a majorságokat, meg kellett építeni az istállózó állattartáshoz szükséges épületeket. Ennek alapfeltétele volt a 1860-as, 1870-es években a volt jobbágyok és az uradalom földjeinek elkülönítése.
1865-ben a drégelyi uradalom Drégelypalánk község határának 28,38 százalékát birtokolta. A területen kialakult puszták és majorok munkaerejét a településen magas számban élő zsellérek adták, akik a nekik juttatott néhány holdas legelőkből és erdőkből nem tudtak megélni. A XIX. század utolsó harmadában az uradalomban a puszták jelentősége tovább nőtt. Az állatok elhelyezésére istállók, aklok, a majorokhoz utak épültek. Drégelypalánk vasúti összeköttetéshez jutott, 1909. július 10-én átadták a forgalomnak a községet is érintő Duna–Ipoly-völgyi Helyiérdekű Vasút Vác– Drégelypalánk–Ipolyság vonalát.
A vasútállomás az 1930-as években
