V. Halotti Beszéd és Könyörgés (1183–1210)
V. Halotti Beszéd és Könyörgés (1183–1210)
Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? Isa (bizony) por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté eleve (Isten) a mi ősünket, Ádámot és adotta vala neki paradicsomot házává, és mind paradicsomba való gyümölcsöktől mondá neki élnie. Héon (csupán) tiltá őt egy fa gyümölcsétől és mondá neki, miért nem ennék!
Isa, ki napon eendel ez gyümölcstől, halálnak halálával halsz!
Hallá holtát teremtő Istentől, de feledé. Engede ördöng intetvinek és evék az tiltott gyümölcstől és ez gyümölcsben halálát evé. És az gyümölcsnek oly keserű vala íze, hogy torkukat megakasztja vala. Nem héon magának, de mind ő fajának halálát evé.
Haraguvék Isten és veté őt ez munkás világ belé és lőn halálnak és pokolnak fésze (fészke), és mind ő nemének, kik azok mi vagyunk, hogy is ti látjátok szemetekkel. Isa, és nem egy ember múlhatja (kerülheti el) ez vermet. Isa mind azhoz járók vagyunk!
Imádjuk Urunk Istenünk kegyelmét ez lélekért, hogy jorgosson (irgalmazzon) őnéki és kegyedjen (kegyelmezzen) és bocsássa mind ő bűnét!
És imádjuk szent asszony Máriát és boldog Mihály arkangyalt és mind angyalokat, hogy imádjanak érette!
És imádjuk Szent Péter urat, kinek adott hatalom oldania és kötnie, hogy oldja mind ő bűnét!
És imádjuk mind szenteket, hogy legyenek neki segéd Urunk színe előtt, hogy Isten az ő imádságuk miá bocsássa ő bűnét. És szabadítsa őt ördöng ildetvitől (üldözésétől) és pokol kínzatjától és vezesse őt paradicsom nyugalmá-belé (nyugalmába). És adjon néki menyország-belé útat és mind jobban részet.
És kiáltsátok Urunkhoz hármul (háromszor): Kyrie elison! (Uram, irgalmazz!)
Szerelmes Barátaim! Imádjunk ez szegény ember lelkéért, kit Úr ez napon ez hamis világ tömlöcé-belől (tömlöcéből) mente, kinek ez napon testét temetjük, hogy Úr őt kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob kebelébe helyezze, hogy bírságnap (az utolsó ítéletre) jutva mind ő szentei és önöttei közikön (övéi között) jobb felől jogtatná (iktatná), illesztje őt és tibenneteket.
(A Halotti Beszéd és Könyörgés 1183–1210 között íródott, a mai magyar nyelvre Bárczi Géza nyelvészprofesszor által átültetett szöveget idéztük.)
