IV. A település helynevei
IV. A település helynevei
Elfeledett helynevek. Holt-Vág, Belez, Felek, Udvari, Toksun, Berény, Jenő, Bereg-szeg, Füzed-ér, Nagy-ér, Áldó-kút, Selmec-tó, Füzed-tó, Élő-tó, Szelke-tó..
Az 1138 és 1236. évek deáki öt határjárási okmányban fennmaradt helynevek. 1138: Holutwag, Holotvag, Holtvág fluvius, Holtvág (napjainkban dűlőnévként már nem ismert, de kiszáradt folyómederként még látható), 1138: Villa Yeneu, 1211: Yenev, 1214: Ineu, 1223: Jeneu (ma ismeretlen), 1138: nemus Belch, 1211: Belcz, 1223: Belch (ma Bilicz, illetve Bilicz alja), 1138: Felek, 1211: Jelec (ma Telek, részben beépítve), 1138: Via ad villam Udvori (az apátsági uradalom északnyugati részén feküdt), 1211: Udvarce (a délkeleti oldalon volt határos Deákival, és az 1230-as években csak rövid ideig tartozott a deáki bencések falvai közé), 1223: Wdory, 1236: Udvory. 1138: Beregheg, 1211: Beruczegu, 1214: Berugscug, 1223: Beregsceg (a deáki határjárások a szomszédos Pered falu felé vonultak, ezért feltételezhető, hogy Pered-szög lenne mai jelentése, e dűlőnév napjainkban ismeretlen), 1214: Ykvrtou, 1223: Ikartou (ma Ökör-tó, Gelencepuszta ingoványos részén).
Eltűnőfélben lévő régi dűlőnevek: Berhen, Sár-tó, Pap-tó, Nádas-tó (Gelencepuszta ma is ismeretes része). Élő-tó: egykor a nép feneketlen mélységűnek hitte, mára csak az egykori helye ismeretes. Áldó-kút: az 1935-ben nyolcvanhat éves Tok Pál református egyházi gondnok még emlékezett a Gelence-hídtól Taksony felé haladva jobb kézre elterülő, általa még Pogány-temetőnek ismert földön levő kútra. Kopasz-tó: a Nyolcérszegi-dűlőben terült el. Kallács, Molva és Örvény, illetve Örvény-szeg-dűlő, az utóbbi helyét az Erdei-dűlőben ismerték. A Molva feltehetően az elpusztult Árpád-kori Molua falu emlékét őrizte. A régebben ismerték az Erdei-dűlőben található Disznók kútját, amely mocsaras hely volt egykoron. Ma a kiszáradt Holt-Vágnak az egyik része. A Hármas határ Deáki–Pered–Szeli határainak találkozásánál terült el. Akasztófa: a falu legöregebb lakosai szerint a Gyepi-dűlőben volt egy ilyen nevezetű hely, napjainkban a vágsellyei határban ismeretes ez a név.
A dűlők és táblák nevei 1787. évi összeírásban: Örvény-szegh, Bakó erdeje, Bilicz, Nagyirtás, Mesterföld, Akasztófánál, Jokata-kert, Bekőföld, Mocsolalja, Megyes, Benczföld, Molva, Gelenczei hidnál, Kis-Tobán, Rakottyai-kert, Pozsar-kert, Hely-rét, Nemes-rét, Tízhely-rét, Kopasztó-tó, Nyolcz irszeg, Palóczszeghi-rét, Avas alatt, Kerilisben levő rét, Bantai rét.
A község határának dűlői az 1935. évi gyűjtésben: Domosnya, ekkor nagy része a község tulajdona. Kenderes, Megyesi-dűlő, Bánta-dűlő, ez utóbbi magába foglalta a régi Hamocsai-dűlőt. Benczföld, Erdei-dűlő, itt néhány évtizeddel korábban még erdő terült el. Örvény-szeg, a Bécs–Pozsony–Budapest közötti vasúti fővonalon túl feküdt. Halomi-dűlő, Bilicz alja, Bábos, Helyi-rét, amelyet korábban Here-réteknek neveztek. Kis hely-réti dűlő, Nagyföld, Téglás-kertek, Törcsös-kertek. Telek: magában foglalta a Teleki pótlékok és a Teleki gödrökben pótlékok nevű helyeket is. Kerítési-pótlékok, Temető-földek, Avasalja. Avas: az egykori erdő ekkor már csak az uradalmi részben maradt meg, mára ez is eltűnt. Urasági tag: A bencés uradalom része. Kuriális birtok, amelyet a nép Nemes-földeknek hívott. Pennán innen: a Penna a határon áthúzódó ér volt. Itcés földek, Marha állás, Gyepi-dűlő, Csetibár, Irtási pótlék, Nyolcérszegi-dűlő, Pennán túl. Beltelekbe tartoztak a Pozsár-kertek és az Újsori pótlékok.
Ismertek voltak még a következő, a deáki lakosok által használt dűlőnevek. Homokdombi-dűlő: a nép Halom-dombnak vagy röviden csak Halomnak nevezi. Még ismert, hogy Bilicz valamikor erdőség volt. A helyiek Bilicznek említik, de megkülönböztetnek egy hosszú és egy rövid Bilicz alját. Hasonlóan van alsó és felső Bábos. Az Alsó-Bábost a nép Fiskárius-laposnak is hívja. Emlékeznek még arra, hogy a Helyi-rét valóban rétség volt. A Kis hely-réti dűlő egy részét a lakosok Polgárság néven ismerik. A Kerítési pótlékok dűlővel kapcsolatban a legidősebb emberek arra emlékeznek, hogy valamikor erdő volt, és árok húzódott körülötte. Az Avas alján a község egykori erdeje terült el, amelyet Kép-erdőként is ismertek. Az Itcés-földeket a nép Zsellér-földeknek hívta. A Marha-állás egykor a csorda delelőhelyéül szolgált. A Gyepi-dűlőben az öregek még emlékeznek a Borjú-kútra, amelynek helyén ma már szántóföld van. Napjainkra eltűnt szinte minden egykori rét és legelő, mert helyüket az elmúlt évtizedekben felszántották. A Gyepi-dűlőben terült el a református lelkész és kántortanító földjavadalma.
