Világháborútól a rendszerváltoztatásig
Világháborútól a rendszerváltoztatásig
Csákvár a legsúlyosabb második világháborús veszteségeit annak utolsó hónapjaiban szenvedte el. A megyét elözönlő orosz csapatok elől menekülő németek utasításait (például 1944 decemberében a község kiürítését) az elöljáróság nem hajtotta végre, a behívottak nem vonultak be, a lakosok állataikat és kis vagyonukat életük kockáztatásával rejtegették a német és az őket üldöző orosz csapatok elől. Mindhiába. Amíg ugyanis német haderő „megelégedett” néhány napi élelem rekvirálásával, addig az orosz csapatok teljesen kirabolták a községet: elhajtották az uradalom állatállományát, a ménest és a szarvasmarhákat, a magtárakban lévő gabonát is elszállították.
A szovjet csapatok a Budapest gyors bekerítését célzó hadműveletek során, 1944. december 23-án érték el Csákvár térségét, majd ott az ellenállást a 18. harckocsizó hadtest számolta fel. A község veszteségei ezzel nem értek véget, sőt csak ekkor kezdődtek igazán: az állatállomány és a község épületei jelentősen károsodtak. December legvégéig súlyos harcok folytak a község körzetében, majd a „Konrád” fedőnevű német hadművelet keretében január 6-án újabb heves harcok robbantak ki Csákvártól északkeletre. Január második felében a szovjet hadsereg újabb jelentős erőket tömörített a térségben, de csak március 17-én sikerült Kőhányáspusztát és Csákvárt elfoglalnia.
A második világháború súlyos csatáinak egyik hadtörténeti nevezetessége, hogy Csákvár–Gánt térségében 1945. január 28–30. között hatalmas veszteségekkel vívták a magyar és méneskari huszárok utolsó nagy ütközetüket. A hazánk védelmében hősi halált halt katonák példamutatását a 2001-ben emelt huszáremlékmű hirdeti.
A tüzérségi párbajban bombatalálatot kapott a községháza, jelentősen megsérült a katolikus és az evangélikus templom tetőzete. A kastélykápolna, a paplak és az iskola berendezései is olyan komolyan károsodtak, hogy azokat csak néhány év múlva sikerült helyreállítani. Teljesen elpusztult hatvan lakóház, 135 javításra szorult. Az egészségházban is jelentős kár keletkezett. A fiúiskolát bombatalálat érte, csak az ajtó és ablak nélküli tantermek maradtak meg. A lakosság száma az 1939. évi népszámlálás szerinti 5198 főről 1944-re 4785-re esett vissza.
A harcok csitultával éledt újjá a politikai élet. A kommunista pártnak Csákváron 1945. májusának végén 29 tagja volt, a független kisgazdapártnak 338, a nemzeti parasztpártnak 115, a földmunkások szabad szakszervezetének 44, az iparosok szabad szakszervezetének 168. A pártok és a szakszervezetek a számarányuknak megfelelően vettek részt a képviselő-testület munkájában.
A háborús károk helyreállítása komoly erőfeszítést igényelt mind a község elöljáróságától, mind a lakosságtól. A rengeteg üveg, gerenda, cement, tégla és tetőcserép megrendelését jelentős állami támogatással vették igénybe. Az egyházak – a római katolikus, a református és az evangélikus – ingatlanaik helyreállításához ugyancsak állami segítséghez jutottak.
A helyreállítási munkálatok dologi kiadásainak csökkentésére „gróf Esterházy Móric úr erdő és mezőgazdasági birtoka az 1945. évi VI. törvénycikk alapján teljes egészében igénybe vétetett”. A volt uradalmi téglaégetőt egy magánszemély kapta meg hosszú lejáratú bérletbe, a fornapusztai gazdaság egy kereskedelmi részvénytársaság tulajdonába ment át, a kastélyépület és a korábban Európa-szerte csodált park a Magyar Dohányjövedéki Központ alkalmazottainak üdülője lett.
Gondot fordítottak az „Esterházy-féle mezőgazdasági ingatlanok téglakészletének értékesítésére” is. Más szóval az uradalmi épületeket lebontották, és az épületanyagokat kiosztották a földigénylők között. 1948 nyarán ismeretlen tettesek ellopták a kastély kápolnájának teljes vörösréz és bádog tetőzetét.
A földosztásról szóló rendeletet 1945. március 17-én tették közzé. Csákváron április 1-jén alakult meg a földigénylő bizottság. Április 30-áig 477 gazdának 3234 katasztrális hold szántóföldet és 423 kataszteri hold rétet osztottak ki, de az uradalom jelentős részét kitevő erdő állami tulajdon maradt. 1945 őszéig 528 családnak juttattak ingatlant, és 253 család kapott házhelyet (1948-ig ez a szám 341-re bővült). A helyi földigénylő bizottság (amely földosztó bizottsággá alakult át) tizenhét tagja között jelentős arányban képviseltették magukat a volt Esterházy-uradalom alkalmazottai.
A második világháborús károk helyreállítását célzó népgazdasági terv (az úgynevezett hároméves terv) keretében 1947 és 1950 között Csákváron új egészségházat adtak át, helyreállították az orvoslakást (1949 októberében második körorvosi állás megszervezésére is sor került), szociális intézményeket, utakat, hidat építettek.
„Hároméves tervünk sikeres befejezése, az eredmények pontos, lelkiismeretes felmérése szocializmust építő nagyszerű ötéves tervünk megindításához az első igen fontos lépés” – írta az alispán a csákvári körjegyzőnek 1949 végén. Ennek keretében alakították ki a vásárteret és cédulaházat, hajtották végre az utcai közvilágítás bővítését, vették meg a tűzoltószertárat, vezették be Fornapusztára a villanyvilágítást és építettek községházát.
A Csákvári Földmívesszövetkezet 1945. december 5-én alakult meg 63 taggal. 1950-ig szervezte a földműveléssel foglalkozók közös munkáját, amikor is létrejött az 1975-ben már 907 tagot foglalkoztató Állami Gazdaság nyolcezer-kilencszáz hektáron. Fő ágazatai természetesen a növénytermesztés (takarmány-, illetve gyümölcstermesztés) s azon belül is a búza, kukorica termesztése, valamint a szarvasmarha-, juhtenyésztés és sertéshizlalás.
A nemzetgyűlés többsége 1947. július 23-án elfogadta a választójog módosítását tartalmazó törvényjavaslatot, amely a korábbihoz (az 1945. évihez) képest több korlátozást tartalmazott. Az Országos Nemzeti Bizottság a választásokon tizenegy párt indulását engedélyezte. A választásokat 1947. augusztus 31-én tartották, és a hivatalos végeredményt december 5-én hirdették ki. Csákváron az erőviszonyok a következőképpen alakultak: első a Független Kisgazdapárt (1343 szavazat), második a Keresztény Női Tábor (427 szavazat), harmadik a Magyar Kommunista Párt (337 szavazat).
1956 őszén megélénkült a politikai ellenzék tevékenysége, értelmiségi körök alakultak Budapesten és vidéken egyaránt. Az ártatlanul kivégzett Rajk László és mártírtársai temetését 1956. október 6-án tartották, ezután egy diákcsoport a Batthyány-emlékmécsesnél rendezett tüntetést, s rövidesen lázas hangulat uralkodott el az egyetemeken és főiskolákon.
A bicskei járásban – ahova Csákvár az 1950. évi közigazgatási átszervezés után tartozott – tizenhárom önálló tanáccsal rendelkező község, négy társközség és tizenhat népes puszta volt az 1950-es években. Ezeken a településeken az 1956. évi forradalom eseményei nem egy időben kezdődtek. Először Bicskén – a járás központjában – voltak megmozdulások.
Csákváron 25-én este rendeztek nagygyűlést. Ekkor számoltak be a falu lakosainak a Budapesten történtekről. Október 29-én a kultúrteremben megválasztották a tizennégy tagú nemzeti bizottságot, majd kijelölték a nemzetőrség tagjait, összesen tizenöt főt. A szovjet emlékművet már 27-én megrongálták, traktor segítségével ledöntötték. Itt is foganatosítottak letartóztatásokat, kilenc főt vettek őrizetbe, őket november 4-éig egy pincébe zárták.
A forradalom eltiprása után a megtorlás a járás majd minden települését érintette. A forradalom aktív résztvevőit, a nemzeti bizottságok, a nemzetőrségek tagjait, illetve a szovjet emlékművek megrongálóit a megszilárduló kommunista rendszer hosszabb-rövidebb börtönbüntetéssel sújtotta. A karhatalom kiépülése után annak tagjai a forradalom vidéki hangadóit rendszeresen bántalmazták, sokukat internálták. A „legenyhébb” büntetésnek a munkahely elvesztése számított, ami után még arról is gondoskodtak a munkahelyi és pártvezetők, hogy az elbocsátott lakhelye környékén ne kapjon képességeinek megfelelő állást. A járás területén is akadtak, akik nem várták meg a megtorlást, s a kínálkozó lehetőséget kihasználva elhagyták az országot.
A század hetvenes éveinek elején Csákváron 5300-an laktak, és a hétszázhatvan általános iskolás, valamint a közel száz óvódás korú gyermek a falu népességének gyarapodását mutatja. Létrejött a négyszáz ágyas megyei TBC-intézet, itt tizenkét orvos dolgozott; valamint a gyógyterápiás intézet, ahol a gyógyult, de eredeti munkakörükben nem foglalkoztatható betegek részére átképző tanfolyamokat szerveztek.
Csákváron a 2000. évi adatok szerint 5159-en laktak, 301 működő vállalkozást, 21 korlátolt felelősségű társaságot, négy szövetkezetet, 34 betéti társaságot és 238 egyéni vállalkozást regisztráltak. A statisztikai adatok a község dinamikus fejlődését bizonyítják. Az évszázados hagyományokkal rendelkező kézművességre – elsősorban fazekasságra – épülő turizmus is rejt magában még kiaknázatlan lehetőségeket.
A magyar állam alapításának millenniumi esztendejében, 2001-ben adták át az új községházát. A múlt iránti tisztelet jeléül – ugyancsak 2001-ben – avatták fel a már említett huszáremlékművet is.
A hősi emlékmű (1990)
A huszáremlékmű (2001)
Az ismeretlen katona emlékműve
Az új községháza
A községháza átadása. Giesz János polgármester és Kara Pál helyettes államtitkár (2001. augusztus 19.)
