Két világégés között | Száz Magyar Falu

Két világégés között

Az őszirózsás forradalom budapesti eseményei visszhangra találtak Csákváron is, bár azt a mintegy százfős tömeget, amely megtámadta, feltörte a bíró borospincéjét, és a bort széthordta, nem csak a forradalom mámora hatotta át. A helybeli csendőrőrs kétségbeesetten kért segítséget a székesfehérvári központból.

Az ország politikai helyzete 1918. november végére vált aggasztóvá: a külpolitikai elszigeteltség kívülről, az egyre agresszívabban fellépő kommunisták, akik a gyárak, üzemek államosítását követelték, belülről gyakoroltak nyomást a kormányzatra. (1918. november 24-én alakították meg a Kommunisták Magyarországi Pártját.) Csákváron november utolsó napjaiban gyűlést tartottak, ahol a budapesti szociáldemokrata szónok hatására „az egész község csatlakozott a szociáldemokrata párthoz, és megalakították a pártszervezetet”.

Az országos események felgyorsultak: a városokban, falvakban munkásdirektóriumok alakultak. A Csákváron 1919 februárjában megalakított direktórium tagjai a következők: Halnek Gyula (elnök), Fazekas János, Suroda Károly, Fendrik Károly, Csontos Sándor, Mester Ferenc, Kovács Sándor, Bakonyi Sándor.

1919. március 21-én Budapesten kikiáltották a Tanácsköztársaságot, majd nem sokkal ezután a Fejér megyei diktatórium megkezdte a megye területén fekvő „nagyszámú mágnáskastély” és berendezéseik leltárazását. Gróf Esterházy Móric csákvári kastélyában nagy értékű műkincseket foglaltak le.

A belpolitikai válságot Vix francia alezredes jegyzéke súlyosbította, ebben közlik a nagyhatalmak az általuk jóváhagyott magyar–román demarkációs vonalat. A jegyzéket a magyar kormány visszautasította. Három nappal azután, hogy 1919. április 10-én Románia koronatanácsa határozatot hozott a Tanácsköztársaság elleni fegyveres támadás megindításáról, Csákváron munkástanácstagnak választották az alábbiakat: Hajnácky Pál, Puszta János, Orosz János, Fazekas János, Bakonyi Sándor, Takács István, ifjabb Juhász Sándor, Csete János, Horváth Imre, Suroda Károly, Géber Gyula és Fendrik Károly.

A Tanácsköztársaság bukása (1919. augusztus 1.) után már három-négy nappal a román csapatok bevonultak Budapestre, sőt rövidesen a Dunántúl északnyugati részét is megszállták. Horthy Miklós a nemzeti hadsereg élén novemberben vonult be a fővárosba, az antant képviselőivel eredményes tárgyalásokat folytatott a külföldi csapatok magyarországi kivonásáról. A belpolitikai életet a kormányok és kormányfők gyors változása, valamint a szélsőjobboldali, félkatonai szervezetek megalakulása és jogrendellenes kilengései jellemezték. A legjelentősebbek a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet), az ÉME (Ébredő Magyarok Egyesülete) meg a TEVÉL (Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája). A székesfehérvári katonai körletparancsnokság 1920. október 25-i jelentése szerint MOVE és ÉME-szervezet, valamint „testnevelési bizottság” alakult Csákváron is, „az összes hazafias egyesületek közül az ÉME fejti ki a legintenzívebb működést”.

A vidéki Magyarország lakóinak alapvető törekvése a földkérdés rendezése, a földosztás megvalósítása volt. Teleki Pál miniszterelnök kormányának földművelésügyi minisztere, a kisgazdapárti Nagyatádi Szabó István a nemzetgyűlés elé terjesztette a földreformról szóló törvényjavaslatot, amelyet 1920. november 13-án fogadtak el. Az 1920. évi XXXVI. törvénycikk lehetővé tette házhelyek és kishaszonbérletek juttatását az arra „érdemes” és „gondos” gazdák számára.

A földreform gyakorlati végrehajtása 1921 tavaszán kezdődött. Módját az Országos Földbirtokrendező Bíróság szabta meg. Csákváron 1827 katasztrális hold szántót és tizenhét katasztrális hold házhelyet osztottak ki. Összességében véve azonban a Nagyatádi-féle földreform után sem változott az országos birtokmegoszlás, a nagybirtok túlsúlya változatlan maradt. A kiosztott földek az uradalom területének mindössze 10,9 százalékát tették ki. Az Esterházy birtokok meghaladták a tizenötezer, a földművesek tulajdonában levők az ötezer-hétszáz katasztrális holdat. A nagybirtok a község területének 73, a kis- és középbirtok 27 százalékát tette ki.

Az ország számára a stabilizációt a Bethlen István nevével fémjelzett konszolidációs időszak (1921–1931) teremtette meg. Igaz ez Csákvár viszonylatában is, ebben az időszakban (főleg az új fizetési eszköz, a pengő megjelenéséig: 1926. december 27.) lehetünk tanúi jó néhány erre utaló intézkedésnek. 1920 februárjában a képviselő-testület tízezer koronát szavazott meg az erdélyi menekültek részére; 1922-ben a Csákvári Önkéntes Tűzoltóegylet addigi évi ötszáz koronás segélyét évi tizenkétezer koronára emelték fel; 1927-ben a kötöttek szerződést a Bicskei Villamossági Rt.-vel világítási és más villamossági berendezések létesítésére.

Az 1930. évi adatok szerint 4523 lakos közül 2715 református, 1491 katolikus, 175 evangélikus és 53 izraelita élt a faluban. Csákvár lakosainak száma a század első évtizedeiben: 1910-ben 4455, 1920-ban 4433, 1930-ban 4435, 1941-ben 5084 fő.

A gazdasági világválság idején (1929–1933) az életkörülmények a községben könnyebben elviselhetők voltak, mint a városokban, a munkanélküliség kevésbé éreztette hatását. A lakosság számának növekedése az 1940-es évekre a gánti bauxitbánya megnyitásával magyarázható.

Csákvár lakóinak megoszlása anyanyelvük szerint (1900, 1941)

	Magyar	Német	Szlovák	Román	Egyéb
1900	4700	71	7	1	16
1941	4883	111	1	4	85

A proletárdiktatúra leverését követően újjászerveződtek az első világháború előtt megalakult civil körök. Goldschmidt József ismét megalakította a tűzoltó-egyesületet, Szabó Jenő esperesplébános a római katolikus kört, Varga Sándor református lelkész az olvasókört, Goldschmidt Antal kádármester az iparoskört. Új, a kor szellemét kifejező egyesületek is létrejöttek, közülük a legjelentősebb az 1924-ben megalakult levente egyesület. A részben katonai előképzést biztosító szerveződés 12 éves koruktól 21 éves korukig tömörítette a fiúgyermekeket és a felserdült ifjakat.

A Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet 1922-ben jött létre. A lakosság ellátásában és a paraszti gazdaságokban megtermelt javak értékesítésében meghatározó szerepet töltött be. Árukészlete versenyképes volt a fűszer- és vegyeskereskedők kínálatával. Ebben az időszakban hét fűszer- és vegyeskereskedés volt a nagyközségben. A jelentősebb üzlethelyiség-tulajdonosok: Klein Gáspár, Naszádos Gyula, özv. Rádl Miksáné, Brust Lipót, Kohn Miklós, Reichardt Mór, Rédl Mór.

A Stefánia Szövetség fővédnökei a grófi család tagjai voltak: gróf Esterházy Móric és neje, valamint özvegy gróf Esterházy Miklós Móricné. A szövetség elnökének feladatait gróf Esterházy Mária Anna látta el. A szervezet célja egyrészt „egészségügyi” (vagyis a szülés minél tökéletesebb lebonyolítása és az újszülött egészséges fejlődésének biztosítása), másrészt szociális (azaz közreműködés a születendő nemzedék gazdasági, erkölcsi és társadalmi létfeltételeinek megteremtésében) jellegű. Figyelemre méltó az a szempont, mely szerint „a Szövetség faji, nyelvi és vallási különbségre, valamint a származás törvényes vagy törvénytelen voltára tekintet nélkül gyámolítja a reá szorulókat”. A szövetség 1930. évi körbélyegzőjén széles végű kereszt, közepén a magyar állami kiscímer látható. Körirata: „AZ ORSZ. STEFÁNIA SZÖVETSÉG CSÁKVÁR 178. számú Anya- és csecsemővédő intézete”.

Jóval komorabb, tagadhatatlanul politikai előzmények játszottak szerepet az Országos Frontharcos Szövetség csákvári csoportjának megalakulásában. A militáns szövetség 1938. november 22-én jött létre, célja az első világháborúban „…részt vett frontharcosok között ápolni és továbbfejleszteni a hazafias alapon nyugvó bajtársi, katonás szellemet, kölcsönös áldozatkészséget. Küzdeni a nemzetközi felforgató irányzatok ellen, a tagok erkölcsi és kizárólagosan frontharcos minőségükből származó anyagi érdekeinek védelme… a frontharcos jóléti intézmények megteremtése.” Nem lehet véletlen, hogy hónapokkal a második világháború kitörése előtt, a Németország szította fegyverkezési verseny végső stádiumában került sor a helyi csoport megalakítására.

Az egyesületek nagy részét áthatotta az összetartozás tudata, a „bajtársiasság”, amit külsőségekben is megjelenítettek. A tűzoltó-egyesületnél ilyen okra vezethető vissza a fél évszázados alapítás megünneplése, a zászló s annak felszentelése, más egyleteknél a címerek és pecsétek használata. A Frontharcos Szövetség alapszabályában szigorúan szabályozták az egyenruha viselését is: „…szigorúan tilos bajtársi ruhát viselni politikai összejöveteleken, bírósági tárgyalásokon. Bajtársi ruhában tilos üzleti tevékenységet kifejteni és azon politikai pártjelvényeket viselni. Tilos az olyan helyek látogatása, amelyek az egyenruhának lealacsonyítását jelenthetnének.”

Némely esetben szigorú szabályokhoz volt kötve még a magatartás, sőt a beszédtéma megválasztása is. A Polgári Lövészegyesületben vallásfelekezeti, nemzetiségi és bérkérdéseket tárgyalni, nyerészkedésre alapított szerencsejátékot űzni szigorúan tilos volt.

A XX. század első felében a helyi közigazgatást két jelentős személyiség – Germán Imre és Gálicz Gyula – határozta meg. Germán Imre 1885-ben, Bakonyszentkirályon született. Gánton működött 1904-től. Csákváron 1918-ban vezető jegyzővé választották. Közel három évtizeden át irányította a közigazgatási feladatok ellátását, Rózsás Jenő adóügyi jegyző és Csermák István aljegyző dolgoztak mellette. Gálicz Gyula az alsófokú közigazgatás valamennyi lépcsőfokát megjárta. Csókakőn született 1909-ben, polgári iskolai tanulmányait Móron végezte. Szülőfalujában 1924-től irodatiszt, a leventék főoktatója. 1931-től irodatiszt Csákváron, 1943-tól segédjegyző. A legválságosabb időkben – a második világháború alatt, majd az azt követő esztendőkben – látta el hivatalát. 1950-ben adófelügyelővé nevezték ki.

A község képviselő-testületét 1941. június 14-én választották újra, hat évre. Voksokkal jutott tagsághoz Funia Zoltán, Takács István, Bognár József, Imre Pál, Mitruscsák Gyula, Juhász Sándor, Németh József, Rabi István, ifjabb Imre János, Knausz József. Három évre póttagok: Németh János, Jenei János, Kaszap Ferenc és Végh István. Az újonnan választott testületben négy szakbizottság működött: a számvizsgáló (hét taggal), az építkezési (hat taggal), az egészségügyi és a gazdasági bizottság (tizenkét– tizenkét taggal).

A Cecília énekkar negyedszázados ünnepe (1927). Az első sorban a második Fejes István karnagy, középen Szabó Jenő esperesplébános, tőle jobbra a második Kiss László kántortanító. A zászlót Giesz János tartja