A hasznos mulatságnak színpadai

Teljes szövegű keresés

A hasznos mulatságnak színpadai
Az egyház által alapított intézmények és társulatok mellett voltak a községnek olyan egyesületei is, amelyek világi kezdeményezésre, bár igen nagyfokú egyházi támogatottság mellett jöttek létre a XIX–XX. század fordulóján. Az egyik ezek közül a helyi tűzoltóság volt. Mivel a falu házainak többsége vályogból, nádtetővel épült, egy-egy tűzvészben egész falurészek éghettek le. A nagyobb károk megakadályozására már a legkorábbi időkben tudunk a faluban önkéntes tűzoltótestületről, de ez szervezett keretek közé és az önkormányzat által fizetett tűzoltóparancsnok irányítása alá csak 1878-ban került. Ekkor még valószínűleg nem történt meg testületté szerveződése, tűz esetén mindenki köteles volt az erre a célra vásárolt eszközökkel, három létrával, három horoggal, két kapával és négy fakannával tüzet oltani. 1938-ban az önkéntes tűzoltók parancsnokának tiszteletdíja hatvan pengő volt, a testületbe pedig három tiszt, nyolc altiszt és huszonöt fős legénység tartozott. 1946-ban Gáspár Sándor iskolaigazgatót nevezték ki parancsnoknak, majd egy év múlva, 1947-ben Kondár Béla vette át ezt a tisztséget, aki 1982-ig állt a Bajnai Önkéntes Tűzoltóegylet élén.
A falubeliek vagyoni biztonságát és gyarapodást szolgálta az 1900-ban alakult Hangya Fogyasztási- és Hitelszövetkezet, amely az első világháborút követő években kettévált, és mint Hitelszövetkezet, illetve Hangya Fogyasztási Szövetkezet működött tovább. A Hitelszövetkezet élén, ahol a bajnaiak által összegyűjtött vagyon kamatozott, 1927-ben Soltész István plébános állt. Maga a szövetkezet egy budapesti központ kihelyezett fiókja volt, amelynek negyedévenkénti számadását rendszeresen ellenőrizték.
A Hangya Fogyasztási Szövetkezet a helybeli társadalmi élet központja lett. Ez tartotta fenn ugyanis a kocsmát, kisvendéglőt és vegyesboltot. Élén Sztankovits Endre jegyző állt. A templom mellett lévő épületben napról napra megfordult a falu szinte minden lakója, és a nagyobb eseményeket, összejöveteleket is (például a hercegprímás látogatása, szüreti, farsangi, szilveszteri bál) a kisvendéglő dísztermében tartották.
A Bajnai Kaszinó 1899. november 15-én tartotta alakuló közgyűlését, elnöknek az uradalom intézőjét, Gotthard Edét választotta meg. A vezetőség tagjai közé tartozott ezenkívül még Gangel János tiszttartó, Grosz Miksa orvos, Hermán József plébános és Sándor János tanító is. A kaszinó első éveiben Kohn Benő vendéglőstől bérelt termet, ahol a kártyaasztalok mellett kuglizó is működött. A tagok bármikor betérhettek ide egy beszélgetésre vagy olvasgatásra: az Olvasókör előfizette a Budapesti Hírlapot, a Kakas Mártont és az Esztergomi Közlönyt.
Megalakult 1901-ben a Kaszinón belül a vigalmi bizottság, amelynek célja a falubeli társas összejövetelek, bálok megszervezése volt. A bizottság nem tétlenkedett, majdnem minden vasárnap hajnalig tartó táncmulatságtól volt hangos a Kaszinó székháza. A zajos szórakozás mellett az Olvasókör a tartalmasabb kikapcsolódásra vágyóknak is adott lehetőséget, 1913-ban már jelentős könyvtárral rendelkezett, a gazdasági szakkönyvek mellett a korban divatos regények is megtalálhatók voltak állományában.
A Katolikus Népkör 1897-ben alakult, célja a „Bajnán és vidékén lakó katolikusok szellemi, társadalmi, anyagi érdekeinek előmozdítása, a valláserkölcsös szellem, a közművelődés és az összetartás fejlesztése által, a politika mellőzésével”.
A Népkör negyvenéves fennállása alkalmából díszelnökké Sztankovits Endre jegyzőt választotta a tagság, alelnöke akkor Vezér Imre körorvos lett. A kerek évfordulót azzal is szerette volna megünnepelni a vezetőség, hogy az addig bérelt helyiségekben működő társaságnak végre önálló épületet szerez. A plébános már 1936-ban kérvényt intézett a Földművelésügyi Minisztériumhoz államsegély juttatása érdekében, választ azonban egészen 1939-ig nem kapott. Ekkor a minisztérium ezerötszáz pengőt utalt ki a bajnai népház építésére. Az örömhír hallatára összehívott közgyűlés még ezer pengőt szavazott meg, ezt kölcsönökből próbálták meg előteremteni. 1940 tavaszán szerették volna elkezdeni az építkezést, azonban a frontra vonult kőművesek miatt őszre kellett azt halasztani. 1940. november 24-én azután Soltész István plébános már házavató ünnepi beszédét tarthatta az Olvasókör új épületében. Mivel az új házban elegendő hely volt, itt kapott helyett a mezőgazdasági bizottság, a népkönyvtár, az olvasóterem, a dalárda, valamint itt tartották az 1937-tól rendszeressé vált kultúrestéket, tanfolyamokat is. Az 1937 és 1938 telén tartott gazdasági tanfolyamon például harmincnyolc bajnai gazda vett részt, és ünnepélyes záróvizsgájukon Radocsay László főispán, Reviczky Elemér főszolgabíró, Jezierszky Mihály gazdasági főfelügyelő és az egész bajnai intelligencia megjelent. A sikeres vizsgázóknak jutalomként több mint kilencven darab gazdasági eszközt és könyvet osztottak ki.
A Népkör mellett az iskolában is voltak hasonló rendezvények, 1940 telén a Földművelésügyi Minisztérium és a győri mezőgazdasági kamara indított itt háziipari tanfolyamot, amelynek kezdetén kukoricacsuhéból készült házi kosarakat, fonott üvegeket és szőnyegeket állítottak ki. Szerveztek ezenkívül baromfinevelő tanfolyamot, gyakorlati bemutatóval, valamint filmvetítéssel egybekötött továbbképzést a gyümölcsfák metszéséről.
Bajnai fiókja alakult meg 1942. január 20-án az Esztergom Megyei Gazdasági Egyesületnek: „Tekintettel arra, hogy egyesületünknek igen szép számmal vannak tagjai Bajnán, de különösen arra, hogy a háborús kötött gazdálkodás sok kérdést éppen az egyesületünk útján kíván megoldani, elkerülhetetlenül szükséges a külső szervünknek, a gazdakörnek megszervezése” – írta az esztergomi vezetőség. Még az év folyamán megalakult tehát a Bajnai Parasztszövetség, amely ismeretterjesztő munkáján kívül népes szüreti felvonulásokat és bálokat is rendezett.
A falun átvonuló front az egyesületek vagyonában is sok kárt tett. A Népkör székháza az 1945. évi bombázások során megsemmisült, újjáépítése elmaradt. A háború után újjáalakuló KALOT, amely szintén a Népkör házában működött, a községtől új otthont kapott, amelyet az egylet saját pénzéből rendbehozatott ugyan, de 1947-ben az ismert körülmények miatt beszüntette működését.
A polgári korszak egyesületeinek, társaságainak munkája kétség kívül igen nagy hatással volt a falubeliek művelődésére, nézeteik, szokásaik alakulására. A legény- és leánykörben kapott ismeretek és élmények egy életen át elkísérték a falubeli fiatalokat, és a legnehezebb helyzetekben is segítették őket.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint egy bajnai legény, Pallagi József levele, amelyet több hónapnyi távollét után írt a frontról szüleinek: „Már két hónapot töltöttem szép hazánktól távol, messze idegen földön. Tizenhárom ünnep- és vasárnap múlt el anélkül, hogy szentmisét hallgattam volna, és hallhattam a szép harangszó templomba hívó, zengő hangját. Sokszor még azt sem tudjuk, hogy milyen nap van, olyan egyhangú nálunk minden. Most itt, az orosz síkon elnyúló kis berek szélén, egy öreg orgonabokor alatt van csendes, tábori lakásunk, amelyben nyugodt pihenőre térve, elérkezett a vasárnap, július 21-e. [...] Most villant fel elménkben a gondolat. Istenem, odahaza templomba sietnek, hogy hálát adjanak a jó Istennek az egész heti áldásos munka után. Mi is begomboljuk kicsi sátrunk ajtaját, elővesszük imakönyvünket, hálát adunk Istennek, hogy eddig megtartott egészségben, és kérjük buzgó szívvel, bízva az ő segítő jóságában, hogy hallgassa meg imánkat és énekeinket, amelyek nem templomból, hanem egy öreg orgonabokor alatt álló kis katonasátorból szállnak felé.”
Pallagi József azonban többé nem láthatta a hazai templom tornyát, 1942. augusztus 24-én hősi halált halt Oroszországban.
Az itthon maradottak és a hazatérők az új politikai rendszerben új módon szervezték meg társadalmi életüket. 1955-ben avatták fel a Népkör székháza helyett épült kultúrotthont, amely II. Rákóczi Ferenc fejedelemről kapta nevét. A kultúrotthon nemcsak az újra induló Petőfi mozinak, de fotó-, szabás-varrás és más szakköröknek is helyet adott. Újrakezdődtek – természetesen más szellemiségben – az ismeretterjesztő előadások, megalakult a színjátszó csoport és a sportkör is.
A volt Sándor-Metternich-kastélyban 1967-ben, a gépállomás kiköltözése után Izsó Károly és Szigethy Gyuláné rendezésében Bajna történetét és a Sándor család életét bemutató kiállítás nyílt, amelyet 1977-ben bekövetkezett bezárásáig több száz látogató tekintett meg. A Hősök terén álló kultúrotthon és a mellette lévő iskola lett a falu művelődésének központja, ez alakította, formálta és formálja ma is a bajnai lakosok szokásait, ízlését és mindennapi életét.

Kismamák a „védő”-ben 1934-ben

A bajnai néptánckör 1960-ban

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT