Régi térképek üzenete | Száz Magyar Falu

Régi térképek üzenete

Apátfalva születése az őscsanádi révvel függ össze. A XI. században hadi utak vezettek a várakhoz. Csanád várát is ilyen főútvonal kötötte össze Csongráddal, Temesvárral és Kevével. Ezek a katonai célú utak egyben kereskedelmi útvonalként is szolgáltak. A csongrádi hadi út Hódvásárhelynél érte el Csanád megyét; Férged alatt lehetett átkelni a Százazéren; a vásárral, révvel és vámmal rendelkező Felvelnöknél (Makófalva) közelítette meg a Marost; annak északi partján haladva – a később létrejött Apátfalvánál – vezetett át Csanádra, ahol szombatonként tartottak vásárt. Apátfalvánál jelentős útelágazás, kisebb közlekedési góc jött létre, ugyanis a Maros jobb partján tovább vezetett a hadi út Aradra; érintve Csiga és Nagylak helységeket, valamint a vámmal rendelkező Abonyt. Hadi út vezetett Gyula várához is. Apátfalva település tehát négy főút találkozásánál alakult ki.

A Makó, Arad, Csanád és Gyula felől jövő utak csomópontja településfejlesztési tényező lett. Az első hajlékok eredetileg a rév kiszolgálásával függhettek össze. Általános gyakorlatnak számított a révkocsmák fölállítása, az így létrejött települési mag fokozatosan növekedhetett, és az 1334. évi pápai tizedlajstrom idejére faluvá fejlődött.

A török kiszorítása után a középkori Apátfalva helyén a bécsi udvari haditanács marosi határőrvidék céljára Új-Csanád néven 1700-ban települést hozott létre. Az 1754. évi úrbéri összeírás szerint Új-Csanád a hajdani Apátfalva helyén feküdt (Tenet locum antiquae possessionis Apathfalva). Katonai szempontból indokolt volt, hogy ennél a jelentős marosi átkelőhelynél katonaság állomásozzon. A szerb militaristáknak átengedték Apátfalva, Belez és Tárnok pusztákat. A helytörténeti irodalomban az okozta a zavart, hogy az udvari haditanács az új települést nem a történeti hagyománynak megfelelően, vagyis Apátfalvának nevezte el, hanem Új-Csanádnak. A magyar szóhasználatban viszont idegen volt az Új-Csanád elnevezés, ezért a helységnév mellé olykor odatették a régi nevet is: „Uj Csanad alias Apathfalva” (Újcsanád, másként Apátfalva). Amikor Kollonics bíbornok 1702. július 26-án Apátfalvát népesnek (populosa) mondta, ez Új-Csanádra vonatkozott, hiszen akkor Apátfalva nem létezett. Csupán mondai értéke van annak, hogy Rákóczi új hitet követő katonái elől a katolikus apátfalviak a Maroson túli szigetekre menekültek. Ez is Újcsanád katolikusaira vonatkozott; a szájhagyomány szerint azóta hívták azokat a szigeteket Nagykurucnak és Kiskurucnak. A csanádi püspöki levéltár 1742. évi adatában így fordul elő: az apátfalvi pusztát most Csanádnak nevezik (Praedium Apatfalva modo Csanad vocitatum).

A történeti szakirodalomnak az a téves megállapítása, hogy Apátfalva népessége Magyarcsanádból szakadt ki, két tényezőből eredeztethető. Egyrészt abból, hogy a kamara aradi uradalma 1762-ig közigazgatásilag egységesen irányította a két települést; másrészt Magyarcsanádot – a mai állapotnak megfelelően – közvetlenül Apátfalva szomszédságában képzelték, noha Új- vagy Magyarcsanád 1793-ig a mai helyétől délre, a Maros őscsanádi kanyarulatánál feküdt.

Településtörténetének legkézenfekvőbb kútfői a térképek. 1750-ben készült a Marosnak Arad és Csanád melletti jobb partját ábrázoló térkép (Plan von dem Laufe des Maros Flusses zwischen Arad und Csanad nebst denen an seinen rechten Ufer situirten Territorien und Praedien), amely a jobb parton föltünteti Nadlack, Becka, Csanad, Tarnock földrajzi neveket és ezek határát. Ugyanebben az évben készült a Maros Aradtól Szegedig terjedő szakaszának térképe is (Plan von dem Laufe des Maros Flussen zwischen Arad und Szegdin nebst denen an beyden Ufern situirten Territorien und Praedien), ez ugyanazon helységneveket tünteti föl. Apátfalva fölirat természetesen egyiken sem szerepel.

Fischer hajózási mérnök 1776–80-ban készítette német nyelvű, színes mappáját A Maros folyó Marosportus és Szeged közötti szakaszának áttekintő hajózási térképe címmel (Magyar Országos Levéltár S 11. No. 275.). Ez az első térkép, amely Apátfalva utcatömbjeit sematikus rajzban föltünteti. A településtől keletre Hod[inen] Apatfalva fölirattal pihenőhelyet jelöl.

A II. József kori első katonai fölmérésnek Apátfalvát ábrázoló szelvénye 1783-ban készült. Ekkor a település két utcából állt: a Maros és a Templom utca középső szakaszából és a mai Kossuth utca páros oldalából. Minden utcából és közből indulva utak hálózták be az egész határt, de a főútvonal akkor még a Templom utcán vezetett. A helységet nagy kiterjedésű legelő övezte, ezen több gémeskutat is föltüntetett a rajzoló. Ábrázolta a hátságokat és a Nagyhalmot. Nyugatra esett a szecsői rét és a szőlőföld, északkeletre a szállásföld terült el, amelyen tucatnyi tanyát jelölt.

A katonai fölméréshez tartozó országleírás Apátfalva első földrajzi jellemzése: „A Maros folyó, amely egyenesen a község mellett halad, 80–100 öl széles és legfeljebb négy öl mély. Száraz időben ölnyi magas partjai vannak. Sohasem önt ki. A mélysége miatt azonban csak a gázlón átjárható. A folyó mentén a Szilvás szigeten, Szecső réten és Tárnok szigetén középtörzsű fehérfűzfa erdő van, ami azonban a közlekedést nem akadályozza. A Szecső rét nevű mocsarak, továbbá a szőlőskertek mögött lévők tavasz kivételével mindig szárazak. Így tehát nem jelentenek akadályt. A falun kívüli nagylaki út részben szántókon és legelőkön át halad. A szőlők mellett vezető csanádi út jó. Hasonló minőségűek a Nagylakra, Csanádra és Makóra vezető utak is. Csak az utóbbinál fordul elő, hogyha a folyó a szőlőknél kiönt, bár a kis mocsárnál 250 öl hosszú töltés épült, mégis megrakott szekerek számára a közlekedés nem könnyű. A jelentéktelen hegyhátak között Nagyhalom uralja az egész vidéket. Erről a magaslatról az egész falu látható.”

Vertics József (1747–1828), Csanád, Csongrád és Békés megyék földmérője a Marosról többszelvényes térképet készített. E sorozat harmadik lapja A Maros folyó Apátfalva környéki szakaszának vízrajzi térképe (Magyar Országos Levéltár S 12. Div. XIII. No. 54:3.). A mai szemlélőnek szokatlan a délkeleti tájolás. A térkép 1785 körül készült, az első katonai fölmérés óta eltelt mintegy két év alatt új utcasorral gyarapodott a település. Beépült a mai Kossuth utca páratlan oldala, és megszületett a mai Rákóczi utca páros oldala. Az ezt követő évtizedben a község belterülete nem gyarapodott, ezt egyértelműen mutatja Vertics József újabb, 1796-ban keletkezett A Maros folyó Csanád környéki szakaszának vízrajzi térképe (S 12. Div. XIII. No. 264).

Apátfalva utcái kelet–nyugati irányúak, hiszen a településszerkezet kialakulásában a Maros északi partján kiépült makó–aradi országútnak volt meghatározó szerepe; ezért a folyóval párhuzamos utcák szélesek, a keresztutcák viszont keskenyek. Amikor 1793-ban az aradi kincstári uradalom mérnökei kijelölték az áttelepítésre ítélt Magyarcsanád utcahálózatát, Apátfalva szélső utcája a mai Rákóczi utca volt, ennek a tengelyében húzták meg Magyarcsanád főutcáját. Csak a XIX. század elején vándorolt tovább az aradi országút a mai helyére. Ekkor keletkezett a mai 43-as út törése Magyarcsanád közelében.

A régi utcaelnevezések fontos településtörténeti emlékek őrzői. A község eredetileg két utcából állt: a Maros és Templom utcából. A mai Kossuth utca eredeti neve Új sor volt, ez a név őrzi, hogy új osztásként jött létre. Kossuth iránti mélységes tiszteletből, 1894-ben bekövetkezett halálakor kapta mai nevét, ez volt Apátfalván az első hatósági utcanévadás. A mai Rákóczi utcát eredetileg Szélső utcának hívták, de miután 1806-ban a kincstár emeletes raktárt építtetett ide, neve Magtár utcára változott. A Rákóczi vezette kuruc mozgalom kétszázadik évfordulóján, az 1903. november 7-i díszközgyűlésen – Pataki Aurél községi jegyző javaslatára – a képviselő-testület Rákóczi utcának nevezte el. A mai Széchenyi utcát Szélső, majd Aradi útnak hívták. Ez utóbbira első adatot 1891-ből találtunk. A templom előtti teret a királyné halálakor nevezték el Erzsébet térnek.

A keresztutcák keskenységükkel is kifejezik másodlagos szerepüket. 1891-ben ezek neve: Kis köz, Szent János köz, Temető köz, Vasúti köz, Szilvás köz volt. Valamennyi népi elnevezésű. A belterületen kívüliek: Apátfalva – Királyhegyesi út, Apátfalvi határút, Tanyák közti utak, Szőlőkbe vezető út, Szigetbe vezető út, Kákásra vezető út.

A marosi árvizek állandó veszélyt jelentettek a község életében. Az 1820-ban a Maros egy egész utcát elsöpört, ezért tíz láb magas töltést kényszerültek emelni. A töltés építése miatt 24 házat kellett föláldozniuk.

Mivel 1852-ben új töltés épült, a Maros utcában harminc házat kényszerültek elbontani. Az 1860–65-ben készült térkép hűen tükrözi a pusztulás mértékét. A kárt szenvedetteknek az uradalom új osztásban biztosított házhelyet. Mivel az új ház a régi számozását kapta, az 1860–65. évi térképen a településtörténeti változás nyomon követhető. A lebontott házak helyrajzi számai: 2–6. és a 61–87. Az új osztás a mai Széchenyi utca páros oldalában 50–74., a páratlanban a 47–55., 71–95. számú telkeket foglalta magába.

Kisebb parcellázások alkalmanként történtek. 1881-ben hat, 1900-ban a töltés alján engedélyezték a szegények részére hét házhely kimérését. 1903-ban az állam kétezer korona segélyt biztosított Apátfalvának munkáslakások építésére. A képviselő-testület 1909-ben a vásártér kiparcellázásáról döntött. A vásárteret áthelyezték a téglavető gödrök területére. A kiosztásról 1911-ben mérnöki rajz készült. Az eladott három hold 1391 négyszögöl területen huszonnégy házhelyet alakítottak ki, árverésen 45 518 korona összeg folyt be.

A Falusi Kislakásépítő Szövetkezet (FAKSZ) és a megye munkásház-építési akciója révén 1928-ban a Tehénjárás területén negyven új ház létesült, amely Újtelep (Petőfi-telep) nevet kapta. A következő évben a kiosztott házhelyek kétharmada beépült. A törlesztési részleteket viszont az új tulajdonosok nem tudták fizetni. Az Arad–csanádi Gazdasági Takarékpénztár 1929-ben fiókot nyitott Apátfalván, hogy hitelkihelyezéssel segítse átvészelni a kritikus időszakot.

A Bodrog nevű cigánynegyedet az 1932. évi árvíz pusztította el. Helyén, a töltés és a nyári gát között létesítették a futballpályát. A Csokonai utcai új cigánytelep is a Bodrog nevet kapta. 1949-ben ismét a Tehénjárás területén parcelláztak.

1964-ben kormányhatározat jelent meg a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek fölszámolására. Kamatmentes építési kölcsönben részesült a Csokonai utcában, putrikban lakó mintegy ötven cigány család. Részben a Csokonai utcában új telekalakítási terv szerint, részben szétszórtan a község üres telkein épültek föl az új lakóházak.

Az 1970. évi árvízet követő években a község nyugati felében kialakított utcasort Buzgársornak nevezik.