Az iskola kapuján kívül
Az iskola kapuján kívül
Alsóőrben a magyar nyelv oktatásnak egy olyan formája is kialakult, amely nem a gyermekeket érinti. A faluba férjhez jött német asszonyok a plébánián 1978-ban kezdték a magyart tanulni, hogy könnyebben beilleszkedhessenek új környezetükbe. Ezt a feladatot később a népfőiskola vette át a plébániától. A német nők egy ideig a templomi asszonykórus munkájában is részt vettek.
A magyar nyelv tanítása mellett intézményes formát öltött sok más kezdeményezés is, amelyekkel Iréneusz atya igyekezett kiegészíteni az iskola tevékenységét. A plébános a nagynénjére és a keresztanyjára, Augusztina nővérre – Batízfalvi Johannára – bízta a hímzőtanfolyam szervezését. A fafaragó kör összejöveteleinek vezetőjeként az 1980-as években Gaál Károly egyetemi tanár ingázott ide Bécsből rendszeresen.
Az 1970-es évek elejétől a községi könyvtár volt a leglátványosabban fejlődő kulturális intézmény a faluban, amely később a Magyar Intézet könyvtáraként jelentősen bővült. A bibliotéka gyakorlatilag már 1973-ban megkezdte a kölcsönzést, de hivatalosan csak 1975-ben nyílt meg. A tekintélyes magyar állománnyal rendelkező bibliotéka fontosságát a tartomány is elismerte, amit Kismarton oly formában fejezett ki, hogy az intézmény ünnepi avatásán az ünnepi beszédet Theodor Kery tartományfőnök tartotta.
A könyvtár anyaga különböző forrásokból gyarapodott. Támogatta a bécsi Collegium Hungaricum, az Országos Széchenyi Könyvtár, az Eötvös Kollégium, az intézményre hagyta igen gazdag könyvtárát Sümegh Sotár bencés szerzetes, mariazelli magyar gyóntató atya. Az anyag zömét azok a művek alkotják, amelyeket Galambos Ferenc Iréneusz gyűjtött össze. A könyvtár ritka értéke az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc nyugati sajtóját tartalmazó két vaskos kötet, amelyből a magyarországi sortüzeket feltáró történészbizottság is merített. Szintén páratlan kincs a bibliotékában a nyugati magyar irodalmi gyűjtemény.
Amikor Augusztina nővér 1977-ben megkezdte a könyvek katalogizálását, több ezer kötetet kellett számba vennie, melyek túlnyomó része magyar nyelvű volt. Ebben az időben csak négyszáz állandó látogatót tartott nyilván az intézmény. Napjainkban a könyvtár már olyan nagy, hogy három épületben helyezkedik el. Közhasznú része a községházán található, ahol eredetileg a később más helyre költözött Raiffeisen Bank működött. A gyűjtemény szakosított részei a plébániaépületben és a régi iskola épületében találhatók.
Az alsóőri bibliotéka az őrvidéki-burgenlandi magyarok báziskönyvtára. Többek között az itteni fölös példányokból alapították 1978-ban a felsőőri és a felsőpulyai városi könyvtár magyar részlegét. A 1990-es években az őriszigeti evangélikus biblotéka létrehozását támogatta az intézmény.
Ilyen szellemi háttér mellett természetes, hogy Alsóőr neve néhány jelentős magyar időszaki sajtótermék kiadási településeként is megjelenik a XX. század végén. A falu történetének krónikása és műgyűjtő dr. Seper Károly 1972-től kalendáriumot szerkesztett Őrség címmel. Már az első számról – melynek fő témája az alsóőri falumúzeum bemutatása volt – elismeréssel szóltak a burgenlandi politikai élet jelentős személyiségei. Megemlítjük, hogy ifjabbik Pulay József éppen ebben az időben indított Őriszigeten kalendáriumot.
Az előbbinél jelentősebb a ma is megjelenő másik alsóőri szerkesztésű kiadvány – szintén Őrség címmel –, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület rendszeresen kiadott értesítője. A falu szülötte és lakója, Moór János indította útra a BMKE megalakulásakor, 1968-ban.
Az Őrség folyóiratot kezdetben A 4-es lapokra gépelték, stencillel sokszorosították és fűzve terjesztették. Az akkori őrvidéki művelődési helyzetre utal a szerkesztő sikertelen kísérlete, amikor az értesítő segítségével, távoktatással igyekezett terjeszteni a magyar nyelvet. A lap irodalmi, kisebbségpolitikai és krónikaírói céljai viszont elérték céljukat. Amikor Moór János egészsége megromlott, Galambos Iréniusz vette át az Őrség szerkesztését. Az időszaki kiadvány 1979 és 1986 között, majd 1993-tól újra nyomtatásban és folyóirat formátumban látott napvilágot, általában évente egy alkalommal. Közben ugyancsak folyóirat formában, de fénymásolva jelentek meg az egyes számok. A kisebb események krónikási szerepét 1990-től egy másik kiadvány, az Alsóőrött házilag sokszorosított Őrvidéki Hírek vette át. Ezenkívül két nyelven, Őrségi Füzetek/Warter Hefte címmel is kiadnak egy rendszeresen megjelenő fűzött könyvecskét, amely általában egy-egy témával foglalkozik.
Az Őrség című folyóirat első nyomtatott példányán a címlapot Őrvidék-Burgenland legmagyarabb községeinek – Felsőőr, Alsóőr, Őrisziget és Felsőpulya – címerei díszítették. Az induló számban a szerkesztőség a következőképpen határozta meg céljait, feladatait: „Eltökélt szándékunk, hogy elsősorban a burgenlandi magyarság, de az életünk és munkánk iránt érdeklődők számára is lehetőleg pontos képet adjunk magunkról, múltunkról, jelenlegi munkánkról és terveinkről. Úgy véljük, több cikkünk dokumentációs jellegű.”
A folyóirat alapítóinak sikerült megvalósítaniuk céljaikat. Az Őrség hitelesen tudósít az őrvidéki magyarság mindenkori helyzetéről, életkörülményeinek változásáról. Jól érzékelhető a közleményekben az őrvidéki magyar értelmiség hősies, de gyakran kilátástalannak tűnő küzdelme nemzeti közösségünk megmaradásáért, azonosságtudatának a megőrzéséért.
Mindig nyíltan szóltak a Magyarországhoz fűződő ellentmondásos viszonyról. A folyóirat különös érdeme a helyi hagyományok következetes ápolása. Az őrvidéki magyar településekről többször jelentettek meg különszámokat, Alsóőrről például 1983-ban, illetve 1999-ben.
Természetesen jelentős a különbség az Őrség című két kiadvány – a Seper Károly-féle naptár és a BMKE-értesítő – között. Ez főként abban érzékelhető, hogy az elsőt a lokálpatriotizmus, a helyi hagyományok ébren tartása vezette, a másodiknak a magyar nemzettudat felélesztése és ápolása a fő célja. E kettősség egyébként mindig világosan jelen volt és jelen van Alsóőr művelődési életében, így egyesületi világában is.
A községben már a XIX. század végén működött a könyvtár, mellette külön egyesületként olvasókör. Ez utóbbit az 1970-es évek végén – vasárnap délutáni felolvasások és könyvtári órák formájában – Galambos atya kezdeményezésére szerveztek újjá.
Az Alsóőri Önkéntes Tűzoltóegylet gyakorlati céllal jött létre 1904-ben, ekkor harmincnyolc tagja és negyven egyenruhája volt. Nemcsak azért töltött be döntő szerepet, mert a helyi tűzvészek megfékezését vállalta. Azért is, mert alkalmassá tette a falut tűzvédelmi együttműködésre más környékbeli településekkel, például Felsőőrrel.
Az alsóőri tűzoltókat immár egy évszázada rendszeresen bevetik Alsóőrön kívül, ha viszont a községben üt ki nagyobb tűz, akkor számíthatnak a szomszéd falvak segítségére. A tűzoltók nemcsak a Szent Flórián-napi felvonuláskor, hanem mindennapi jelenlétükkel fontos – egyben jelképes – szerepet töltenek be a község életében. Az alsóőriek körében különös megtiszteltetést jelent a tűzoltóegylet tagjának lenni.
Tűzőrzők már korábban is tevékenykedtek a faluban, de önálló szervezetet, saját egyenruhával és jelképekkel csak a XX. század elején alakítottak. Akkor ezzel azt is hangsúlyozták, hogy Alsóőr olyan jelentős település, amely saját tűzoltósága működik. Nem véletlenül választották az egylet első elnökének annak idején Pulay József plébánost. A tűzoltók minden nagyobb községi eseményen egyenruhában jelennek meg. 1994-ben látványos külsőségek között ünnepelte a falu a szervezet fennállásának kilencvenedik évfordulóját, s erre alkalomra egy vaskos emlékkönyvet is kiadtak.
Ugyanebben az időben – hasonló megemlékezéssel, de jubileumi kiadvány nélkül – tartotta megalakulásának 75. évfordulóját a Dalárda. Az első világháború utolsó évében hozta létre Horváth János plébános olyan egyesületként, amely szorosan kötődött az egyházhoz. A Dalárdában zenei képesítés nélkül is bárki taggá válhatott, amennyiben jól tudott énekelni, és rászolgált a közvélemény megbecsülésére, mert hiszen a tagság jelentős társadalmi megtiszteltetést jelentett. A Dalárdához csak férfiak tartoztak, a nők a párhuzamosan működő asszonykórusban énekeltek. Jelentősebb falusi eseményre nem kerülhetett sor fellépésük nélkül. Ez lényegében ma is így van, de mindinkább nehezíti a szereplést a tagok egyre magasabb átlagéletkora. A 75. évfordulón több fiatal csatlakozott a karhoz, gyakori, hogy apák és fiak együtt énekelnek. Története fontos része a falu históriájának, az egyesület jegyzői gondosan vezették naplójukat: amióta 1926-ban az énekesek zászlóval vonultak fel a rendezvényeken, ez a közösség is jelentős mértékben hozzájárult a falu magyar azonosságtudatának a megőrzéséhez.
Az említett egyesületek elsősorban lokálpatriótai célokat szolgáltak és szolgálnak, de gyakorlatilag nem tudatosan. Valójában gyakorlati vagy művészeti igények alapján jöttek létre. Ilyen célok mozgatták például a két világháború között a kerékpáros-egyesületet is, amely az újabb világégés kitöréséig fennállt. Azért szűnt meg, mert minden tagját besorozták a Wehrmachtba. Szintén a két világháború között működött a falusi iparosokat tömörítő és szintén saját csoportidentitást teremtő Alsóőri Iparos és Önképző Egyesület, amelyet egy elektroműszerész, Ferber István szervezett. Az egylet elsősorban a mesteremberek szakmai önképzését szolgálta, újságokat, szakfolyóiratokat fizetett elő és vitákat tartott. Politikailag a faluban kisebbséget alkotó szociáldemokratákat tömörítette. Egy mészáros házában üléseztek. Az egyesület nyolc lámpást ajándékozott a templomnak, amelyeket az egyházi ünnepek alkalmával a tagok tartottak. Zászlójukat öten vitték a felvonulásokon.
Legújabb korunk nem ilyen célzatú, de valójában lokálpatriotikus egyesülete az 1964-ben alapított UFC–Unterwart sportegyesület, amelynek labdarúgócsapata a tágabb környezetben képviseli a községet. A szomszédos falvakkal szemben általában mindig sikeresen játszott, egy Felsőőr méretű település ellen azonban csak 1985 után lépett föl eséllyel, amikor Király Ferenc személyében egy magyarországi, gyakorlott játékost is bevettek maguk közé. Az 1980-as években válság fenyegette a csapatot, mert senki sem akarta vállalni az egyesületi elnökséget. Végül ezt a feladatot is a plébános vállalta, hogy a csapat fennmaradjon. A váltás olyan jól sikerült, hogy az alsóőri labdarúgók magasabb osztályba küzdötték fel magukat.
Szintén lokálpatriotikus intézményként alakult meg 1965-ben Alsóőrön a Múzeum Egyesület. Legfőbb céljaként azt tűzte ki, hogy hivatásos múzeummá szervezze azt a gyűjteményt, amelyet Farkas István és Szabó Tamás a második világháború végétől hangyaszorgalommal halmozott össze a falu múltját, néprajzát őrző tárgyakból. Az egyesületnek – melynek lelke és főszervezője Seper Károly volt – központi állami és tartományi pénzforrásokat is sikerült megmozgatnia céljai érdekében. Két jellegzetes alsóőri házat megvásárolt, ezekben nyílt meg 1973-ban az Alsóőri Otthon, gyakorlatilag egy helytörténeti, néprajzi falumúzeum. Ez az egyesület abban különbözött az előbbiektől, hogy nemcsak a község lakóit, de az idegenforgalmat is igyekezett sajátos művelődési eszközeivel szolgálni.
Az 1982-ben alakult Alsóőri Színjátszó Egyesület is fejezetet ír a község történetében. Mindenekelőtt azért, mert bár korábban is rendeztek műkedvelő előadásokat az alsóőriek, de 1982-ig nem szervezett keretek között. Az egyesület – mint jogi személy – már kaphatott állami és egyéb támogatást, és került pénz jelmezek, díszletek készítésére. Az egyik darabhoz így formáztak meg például papírmaséból egy alsóőri utcarészletet. Régi ruhadarabokat is gyűjtöttek a faluból, amelyekben szintén fölléptek a színpadon. A helyiek a sajátjuknak érzik, mert alsóőriek játszanak benne alsóőrieknek.
Egy évvel később jött létre gyermek citeracsoport, amelyet hamarosan a legsikeresebb magyar együttesként tartottak számon Burgenlandban. A fiatalok művészeti tevékenységét egy évtizeden keresztül Szeberényi Lajos (1926–1996) vezette, aki – mint a BMKE alelnöke – azért szorgalmazta a közösség létrehozását, hogy magyar népzenét játsszon, bizonyítva Alsóőr magyar jellegét.
Az együttes elismerést vívott ki magának, a tartományi rádióban is többször szerepelt, és meghívták a magyarországi citeratáborokba is. Amikor Szeberényi Lajos az irányító feladatnak súlyosbodó betegsége miatt már nem tudott eleget tenni, egy magyarországi tanár, Földesi János járt át rendszeresen az országhatár közeli Torony községből.
Szigorú követelményekkel fogadta a citerások közé jelentkezők fiatalokat, de akiket elfogadott tanítványának, azok megszerették, és Kenguru papának nevezték. A gyerekek elsősorban a különleges hangszer megszólaltatását élvezték. Szeberényi Lajos halála után, valamint az alsóőri gyerekek számának csökkenése miatt az együttes a felsőőri kétnyelvű gimnáziumban működött tovább. A csoportot jelenleg egy fiatal földrajz-testnevelés szakos tanár, Somogyi Attila vezeti, aki a felvidéki Mátyusföldről származó felsőlövői tudós geográfus, Somogyi László fia.
Alsóőrön az 1970-es években szerveződött a Virgonc táncegyüttes, amelyhez egy gyermekcsoport is kapcsolódik, a Kárpát-medence egész területéről gyűjtött magyar táncokat ad elő. Vezetője Farkas Vilmos, ősi alsóőri család sarja. Napjainkban ez a kör tölti be azt a feladatot, amelyet a régi Dalárda: elengedhetetlen szereplője az alsóőri rendezvénynek. A Virgonc táncosai között olyan fiatalok is vannak, akik nem alsóőriek, sőt nem is őrvidékiek, hanem magyarországi vagy erdélyi származásúak. A tánccsoport szoros kapcsolatot ápol a sárvári Regös együttessel.
A legfiatalabb, de immár a leghíresebb kulturális intézmény Alsóőrött az Őrvidéki Magyar Intézet, Galambos Ferenc Iréneusz atya működésének egyik meghatározó fontosságú alkotása. Dokumentációja és a községi könyvtárral közös könyvgyűjteménye olyan gazdag, hogy egyetlen kutató sem kerülheti meg, aki az őrvidéki magyarok történetével, helyzetével kíván foglalkozni.
Az intézet évente legalább egyszer tudományos tanácskozást és művészeti kiállítást rendez, amelyre az egész Kárpát-medencéből és a nyugati emigrációból érkeztek és érkeznek jeles magyar művészek, tudósok és politikusok. Így járt már a községben például Habsburg Ottó, Makovecz Imre, Andrásfalvy Bertalan. Az első tanácskozást 1988-ban Szent István-i örökségünk címmel tartották.
A rendezvények jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az utóbbi másfél évtizedben Alsóőr nemcsak hogy kitört korábbi elszigeteltségéből, de neve is közismertté vált.
A falu lakói közül sajnos, csak kevesen vettek részt e programokon, pedig büszkék lehetnének azokra.
Szívesen eljárnak viszont a helyi fiatalok olyan rendezvényekre, mint amilyen például az 1999 októberében tartott első felsőőri magyar mulatság volt. Közülük az értelmiségi pályákra készülő ifjak a városi magyar szabadegyetem előadásait is látogatják, amelyeket – miként a bált – Somogyi Attila szervez.
Népszerű kezdeményezés volt 1994-ben Alsóőr régen nem használt címerének a felújítása, majd avatása is. Freskóként a községháza homlokzatára is felkerült. A hajdani armális felirata – „Nobilitas Alsóőriensis” (Alsóőri nemesség) – az újból kimaradt. A kardot rántó, nemesi ruhába öltözött határőr azonban az új jelképen is a falu sok évszázados múltjára emlékeztet.
Nagy esemény volt a községi könyvtár megnyitása
A könyvtárban. Az ablaknál, illetve szemben Iréneusz atya
A gyermekszínjátszók fellépése napjainkban
A Virgonc néptánccsoport
