GYAGYOVSZKY EMIL (1881–1961)
GYAGYOVSZKY EMIL (1881–1961)
A nemzedék legidősebb tagjainak pályája még a század első évtizedében indult. Gyagyovszky Emil (1881–1961) a századelőtől vett részt a munkásmozgalomban, s számos poszton szolgálta a munkásművelődés ügyét. Költészetében a munkássors, a nyomor képeit rajzolta, majd a győzelembe vetett hit hangjait szólaltatta meg Csizmadia Sándor nyomdokain haladva, de annál kevesebb eredetiséggel.
A 20. század modern törekvései kevés nyomot hagytak költészetén. A felszabadulás után megjelent Dércsípte bimbók (1960) című kötet összefoglalja Gyagyovszky Emil félévszázados költői munkásságát, s tartalmazza a felszabadulás utáni évek termését is. Az újabb versek sem lépnek túl a sematikus tanköltészet szűk határain, a sztereotip témák közhelyes megverselésén. A háború utáni sebek felpanaszolása, az újrainduló élet, a dolgozók helytállása, a jövő perspektívái, a béke dicsérete – ezek Gyagyovszky költői témái; verseiben az egyén érzelmei, hangulatai, élményei csak ritkán bukkannak fel.
