JOBBÁGY KÁROLY (1921) (ERDŐDY EDIT, R. TAKÁCS OLGA)

Teljes szövegű keresés

JOBBÁGY KÁROLY (1921)
(ERDŐDY EDIT, R. TAKÁCS OLGA)
Jobbágy Károly (1921) tizennyolcéves kora óta ír verset, a Népszava, a Híd, a Kelet Népe adott helyet első, a szocialista eszmeiség jegyében fogant költeményeinek. A biztató indulás után a háború, majd a hadifogság évei sokáig lehetetlenné tették költői pályája kibontakozását. 1953-ban kapcsolódott be ismét az irodalmi életbe.
1955-ös első kötetétől, az új társadalmi rend születését ünneplő Feltámadástól kezdve költészetének fő motívuma a szocialista közösségi elkötelezettség, a közéletiség. Bevallottan "világmegváltó", nagyratörő célokat tűzött maga elé, hite és meggyőződése szerint a költészet, a művészet erejével változtatni lehet az életen. Azt kívánja a költőktől: "Villantsd fel, ami szép lehet még!", aki verset ír, "szépre intsen". "Hősi, örök élet"-ről ábrándozott, sokáig hitt abban, hogy rendkívüli, hibátlan, nagyszerű korban él. 1955 végétől–1956 elejétől azonban a krónikás lelkesült hangjába már kétely is vegyül. A nagy távlatok, az örökké virágzó fák, a fényes üstökösök metaforáit időnként a "sötétben, sárban, messzi" képei váltják fel. 1956. április 20-án keltezett Világosságot! című, a politikai élet torzulásait, visszásságait felismerő úttörő művek közé tartozó versében már ilyen sorok olvashatók:
Nem látok mást, csak önkényt mindenütt…
S mindent befed az "éberség" palástja;
bújnak benne bámész bürokraták…
 
József Attila emlékét idézi, Török Erzsi népdalaiból merít erőt a gondterhelt hétköznapok elviseléséhez. Juhász Ferenchez írott hosszú, előző, egyszerűbb versformáitól eltérő poétikai sajátságokat felmutató költeménye az ötvenes évek 694költői termésének egyik figyelemre méltó dokumentuma. Juhász Ferenc merész újításait, új költői nyelv megteremtésére irányuló kísérleteit gyanakvással szemléli. Saját magától megköveteli, hogy amit ír, "érthető legyen", s szemére lobbantja Juhász Ferencnek:
… egedről a szépet letörölted
és csak a pokol tüze villan ott.
(Verses vívódás és vita Juhász Ferenccel s önmagammal)
De elismeri, hogy költőtársa "úttalan úton vág a szakadéknak". "Az egyik felem véd, a másik támad" – vallja meg őszintén. A korszakban divatos elbeszélő költemény műfaját is szívesen választja élményei elősorolására. A társadalom, az ember hibáit indulattal ostorozó versek mellett nagy szenvedély fűti más témájú költeményeit is: a szerelem himnuszait, a testi, érzéki gyönyör vegetatív örömeit dalolja. Meglepően szókimondó, a szexualitást központi emberi értéknek tartó szerelmes versei a magyar költészetben eléggé ritka nyíltsággal tárják fel két ember intim kapcsolatának számos titkát. A hétköznapi gondokat is feledtetni tudó szerelem testi kísérőjeleit szívesen részletezi, helyenként népdalszerű formákat, másutt bonyolult poétikai alakzatokat öltenek zaklatott, túlfűtött érzelmei (Bajai nóta, Versek az elkeseredés percnyi őrületében, Szonett – kedvesem melléről, Intés lányoknak, asszonyoknak). Versre ihletik utazásai, az Ural, a tenger, a moszkvai metró, Krakkó régi városrésze, a mongol pusztai lovak betörése mind-mind versalkotó motívummá válik. Megdöbbentő élménye volt az auschwitzi látogatás (Sírok). Verset formál a tanítás varázsából is (Lányosztályban, Szeptemberi utazás). A 20. századi értelmiségi magatartás, felelős gondolkodás tükröződik verseiben. Gyűjteményes kötete, a Háló nélkül (1965) pontosan adja vissza ezt a szándékot. A társadalom jobbításának, az ember nevelhetőségének, a tudás hatalmának kérdései későbbi köteteiben is foglalkoztatják (Éjszakai vetítés, 1967; Papírszárnyak, 1970; Szentendrei búcsú, 1978). A versek között több lesz a magánéleti, a saját helyét kereső, meghatározó versek száma, hangulatuk intimebbe válik. A közszereplés gesztusait töprengőbb, a természettel közelebbi kapcsolatát rögzítő "realista vallomások" váltják fel, az idő múlásának fájdalmát is érzékeli.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT