77. A NÉPSZERŰ KISEPIKA (VARGA IMRE)

Teljes szövegű keresés

60977. A NÉPSZERŰ KISEPIKA
(VARGA IMRE)
Az elbeszélő irodalom, mely a művelt nemesség körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a rokokó évtizedekben, a széles olvasóréteg legkedveltebb olvasmány-anyagát alkotta. Míg azonban Faludi novella-átdolgozásai, illetve a magyarra fordított regények komoly morális és politikai tanítások hordozói, addig a népszerű epikából, szórványos eseteket nem tekintve, a nevelő célzat teljesen hiányzott. Az általános elvilágiasodásnak éppen az volt az egyik legszembetűnőbb jele, hogy a vallásos könyvek mellett, sőt azok helyett a merőben világi – gyakran korántsem erkölcsös – elbeszélések váltak közkedveltté. Formájuk egyaránt lehetett vers vagy próza, a prózai írások azonban többségben vannak az írni-olvasni tudás kiterjedésének természetes következményeként.
Műfaji tekintetben a szórakoztató epika igen változatos. Hosszabb elbeszélés csak egyetlen egy akad közöttük, az is még az előző periódus utolsó évtizedében látott napvilágot: Két krónika. Az első Stilfrid csehországi királyról. A másik Brunczvik Stilfrid fiáról csehek királyáról (Pozsony 1730). A német eredetű, középkori történetet csehből fordították; meséje, előadásmódja mindenben a 17. század második felének prózai elbeszéléseihez, a Fortunatushoz és a Szép Magelonához teszik hasonlóvá. Nem lehetetlen, hogy Stilfrid és Brunczvik történetét is amazokkal egy idő tájt fordították, s csupán megjelenésére került későn sor, vagy pedig régebbi kiadásai vesztek el. Bár ponyvakiadványok útján, miként más korábbi regényes történeteket, a 18. század második felében ezt is terjesztették, erre az időszakra a rokokó ízlésnek inkább megfelelő kisepikai formák a jellemzőek. Ez utóbbiak terén nagy a változatosság; a műfaji határok gyakran egymásba mosódnak, az egyes elbeszélés-típusok nem is választhatók el mindig egymástól.
A népszerű elbeszélő irodalom sokrétűsége összefügg közönségük igen szerteágazó voltával. A művészileg igénytelen, vagy pedig akkor alantasnak tartott olvasmányok ugyanis nemcsak egyszerű, kevésbé művelt emberek számára készültek, e nem szalonképes irodalom olvasására az előkelőbbek, kényesebb ízlésnek is szívesen szakítottak maguknak időt. Valóban népies és csupán komolytalan, vagy ahogy akkor nevezték: "elegy-belegy" írások ezért egyaránt vannak köztük, többnyire tarka összevisszaságban.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT