A nemesi hagyomány átalakulása

Teljes szövegű keresés

488A nemesi hagyomány átalakulása
A küzdelem legelején szerzett politikai tendenciájú versekben a népszerű énekformák a nemesi költészettől örökölt nemzeti-politikai mondanivalóval ötvöződnek. A hagyományos műfajok továbbélő képviselői között krónikás ének számol be naiv hangon Rákóczi Ferenc csodálatos megmeneküléséről, némely magyarországi úr sorsáról, a megindult harcok eseményeiről, hogy összefogásra, a németek igájának lerázására serkentsen (Emlékezem szegény Magyarországrul…, 1703. Szentsei-dk.). Egy másik ének a jeremiádok stílusában könyörög istenhez, hogy szabadítson meg bennünket a kegyetlen ellenségtől, és adjon egyességet az urak között (Magyar nemzetnek az Úristenhez való könyörgése, 1703). Szatmár megvételével kapcsolatban a vitézi költészetnek Balassi Bálintra emlékeztető hangján, tőle vett reminiszcenciákkal dicsérik a fejedelmet és a vezéreket, a "vitéz kapitányokat", "bátor főhadnagyokat", vajdákat és tizedeseket vigyázásukért, a rácokon aratott sikereikért (Rácok veszedelmiről és Szakmár megvételiről, 1704. Újváry Tamás énekfüzete).
Ezek az énekek azonban már nem a nemesi osztály szemléletében gyökereznek; szerzőik mint kívülállók biztatják bennük a nemeseket, hogy álljanak Rákóczi mellé, ne rebelláljanak ellene, hanem vele együtt fogjanak fegyvert. Mintegy a nép érdekében akarják rábeszélni az urakat az egyetértésre, összefogásra, hogy a porciót kivethessék az országból, hogy amit a "bátorszívű két nagy úr" (Rákóczi és Bercsényi) elkezdett, szerencsésen elvégezhessék. Különösen a Cantio de Francisco Rakoczi (Ének Rákóczi Ferencről), 1704. Szentsei-dk.) című ének hangsúlyozza erőteljesen a nemzeti összefogás gondolatát. Nemeshez, paraszthoz egyaránt fordulva fejtegeti: Rákóczi Ferenc azért kötötte fel szablyáját, mert látta a sok siralmat, "az nagy sarcoltató adót", ami miatt "majdan sós kenyeret ti enni nem tudtok",
Az exekúciót már nem tarthatjátok,
Mert javaitokból immár kifogytatok.
Mind egész országul nyomorultak vagytok,
Németnek, papoknak, mert jobbágyi vagytok.
 
Az ének a porció kivetésével és behajtásával megbízott megyei nemes, a "porcióvizsgáló megrostálásával" fenyegetődzik, a "hamis arbiterek" ellen emeli fel szavát, s a népet azzal biztatja fegyverfogásra, hogy "Vannak mi mellettünk sok grófi úri rendek, Nemes szabadságon tanult jó vitézek". Az utóbbi ének számos részlete, a magyarság sérelmeinek a bemutatása, Rákóczi kiáltványainak mondanivalójával mutat rokonságot; az ezekből merített érveket formálta az énekszerző a népi felkelők igényeit tolmácsoló ének tartalmává. Még erőteljesebben s egyúttal költőileg jóval sikeresebben szemlélhető ugyanez a folyamat a Ricsány német főgenerális töredelmes gyónása (1704. Újváry Tamás énekfüzete) című versben. A vers szerzője kitűnő leleménnyel, a szomolányi győzelem alkalmával elfogott Ritschan német tábornok gyónásaként adja elő mondanivalóját. E nélkül a fogás nélkül
489szerzeménye gravameneket felsoroló vers lett volna csupán, de minthogy a magyarság sérelmei itt mint a fogoly generális bűnbánó vallomásának elemei kerülnek előszámlálásra, az ének különös atmoszférát teremt, s ezáltal a sérelmek egyszerű megverseléséből költészetté, panaszáradatból a győzelmi hangulat kifejezésévé válik. Még jobban elmélyíti a költemény mondanivalóját, hogy a németek vereségét részben az 1697. évi hegyaljai felkelőkön elkövetett kegyetlenkedések méltó büntetésének vallja a német tábornok.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT