Műveinek hitelessége
Műveinek hitelessége
Gyöngyösi költői pályájáról, s különösen kezdeti szakaszáról, pontos képet az irodalomtörténetírás még nem alkotott, mert összes fellelhető művének megbízható és kritikailag ellenőrzött számbavétele nem történt meg. Művei közül 1690-ig csak a Murányi Venus (Kassa 1664) jelent meg nyomtatásban, s bár a század utolsó évtizedében sűrű egymásutánban adta sajtó alá korábbi és új munkáit, ezek életművének csak egy részét alkotják. A Rózsakoszorú (Lőcse 1690), a Kemény János emlékezete (Lőcse 1693), a Palinodia (Visszaéneklés) címen kiadott Kesergő Nympha (Lőcse 1695) és Chariclia (Lőcse 1700) ki is merítik a Gyöngyösi életében kinyomatott művek sorát. Ezeken felül egyedül a Csalárd Cupidónak maradt fenn Gyöngyösi nevét magán viselő egykorú (talán sajátkezű) kézirata; s végül a kétségtelen hitelességű költemények közé tartozik a Thököly Imre házassága is. De miként a két utóbbi, ugyanúgy más munkái is kéziratban maradhattak, s hátrahagyott, kiadatlan versekről a 18. századi hagyomány is tudott; a költő fia szintén ily értelemben nyilatkozott. További költemények létezését már csak azért is bizonyosra kell venni, mert a 34 éves korában írt Murányi Venus annyira érett költő munkája, hogy azt feltétlenül hosszabb költői gyakorlatnak kellett megelőznie.
A legszorgalmasabb Gyöngyösi-kutató, Badics Ferenc, nem ok nélkül járt el tehát, mikor Gyöngyösi-kiadásában (1914–1937) a kétségtelen hitelességű munkák mellé – filológiai megfontolások alapján – még jó néhányat sorolt. E neki tulajdonított művek, Az jó vitézeknek tüköre (melyről azóta kiderült, hogy Palothay Zsigmond 18. századi verselő alkotása) és az ún. Florentina-dráma kivételével, ókori latin költők (Ovidius, Vergilius, Claudianus) műveiből való fordítások vagy szabad átdolgozások. Latin költők, elsősorban a 17. században oly népszerű Ovidius utánzásáról Gyöngyösi hiteles művei is tanúskodnak: a Csalárd Cupido egyik nevezetes része (Tereus, Philomela és Prokné története) például a Metamorphoses egyik elbeszélésének az átköltése. A Gyöngyösinek tulajdonított fordításokat és átdolgozásokat Badics a Murányi Venus előtti időszak termékeinek tartja, s amennyiben valóban Gyöngyösi művei, feltétlenül itt is van a helyük.
Szinte bizonyos, hogy a sárospataki iskolában tanulgató ifjú Ovidius-fordításokon csiszolgatta tollát; a Cuma városában épített Daedalus temploma, valamint a Proserpina elrablása című antik tárgyú költői elbeszélések pedig jó átmenetet alkotnak a reneszánsz széphistóriák és Gyöngyösi nagyobb 187igényű verses elbeszélései között. E megfontolások és a hiteles költeményekkel egyező motívumok, fordulatok mégsem elégségesek ahhoz, hogy megnyugtató módon bizonyítsák Gyöngyösi szerzőségét. Ilyen Gyöngyösi modorú költemények ugyanis a poéta-alispán ügyes 18. századi utánzói kezén is létrejöhettek. A legtöbb érv a Florentina Gyöngyösitől való eredeztetése mellett szól. E verses dráma nem is volna méltatlan költői talentumához, s már Ráday Gedeon is az ő művének tartotta. De mivel 17. századi kézirata csak első részének van, a 18. században pedig másnak a neve alatt publikálták, kellő bizonyítékok hiányában egyelőre ez sem sorolható hiteles művei közé. Gyöngyösi költői életművének vizsgálatakor ezért a fentebb felsorolt vitathatatlanul hiteles munkákra kell szorítkoznunk.
