A históriás ének átalakulása

Teljes szövegű keresés

A históriás ének átalakulása
A hagyományos műfajoknak a közvetlen politikai propaganda érdekében való alkalmazása Erdélyben kezdődött, szoros összefüggésben az egyre erősödő központosítással. A fejedelem környezete a históriás ének nagy hatását felismerve, elsősorban ezt vette igénybe a maga céljaira. Legkorábbi emléke Báthori Zsigmond uralkodásához fűződik, s tárgya a főnemesi ellenzék 1594-ben szőtt összeesküvése. Ennek történetéről s a fejedelem bosszújáról szól Szerdahelyi Mihály históriája: Igön szép história, miképpen az áruló urak el akarták az erdélyi vajdát árulni és egész Erdély országot pogán kézben akarták ejteni, azoknak az uraknak veszödelmekről (Detsi-k.). Bár valószínűleg csak kéziratban terjesztették, hatása igen nagy lehetett, mert egy korabeli német nyelvű fordítása is fennmaradt. Abból a célból készült, hogy a fejedelem kegyetlen tetteit igazolja a közvélemény előtt és az 1595-i nagyobb törökellenes vállalkozáshoz hangulatot teremtsen. Ezért az összeesküvőket (köztük Kovacsóczy Farkast) elvetemültnek tünteti fel és meghamisítja a történeti eseményeket is. Bár az ének 1595 őszén keletkezett, a záróstrófa hamis évszámot, 1594-et tartalmaz, hogy ezzel is bizonyítsa szerzője jólértesültségét. A versfőkben szerzőként megnevezett Szerdahelyi Mihályról mitsem tudunk, lehetséges, hogy csak álnév. A históriás ének hagyományos sajátsága, a történeti események hiteles elmondásának követelménye itt tehát már háttérbe szorult a propagandisztikus cél mellett; s a műfaj két formai járuléka, a versfőszöveg és a záróversszak is elveszítették jelentőségüket, minthogy az előbbi a szerző személyének homályba burkolására, az utóbbi a tények meghamisítására szolgál.
A históriás ének politikai propaganda célokra való felhasználása különösen Báthori Gábor uralkodása alatt volt gyakori, ekkor már valószínűleg a fejedelmi kancellária foglalkozott szervezetten az ilyen énekek íratásával. Debreceni S. János alább említendő 1610. évi versén kívül 1611-ben három ilyen ének is készült (Kerek kék ég alatt bujdosó nemzetség…, Detsi-k.; Jó magyar nemzet nézd veszedelmedet…, Lipcsei-k.; Erdély országnak halljátok panaszát…, Lipcsei-k.), s további kettőnek is fennmaradt a híre. Az említett három ének célja elsősorban a hajdúk befolyásolása lehetett, ezek ugyanis a Habsburg-barát Forgách Zsigmond zsoldjába állva, részt vettek annak erdélyi expedíciójában. Az énekek hosszasan magyarázkodó, oktató modorával, a gyakori példabeszédekkel és közmondásokkal szerzőik az alacsonyabb néprétegek szemléletéhez próbáltak alkalmazkodni. Műfajilag alig nevezhetők már históriás éneknek, noha még a "Historia" címet viselik: a történeti eseményekre csak utalás történik, a legtöbb helyet az ellenséges tábor szereplőinek (köztük a Habsburgoknak és a klérusnak) gúnyos jellemzése foglalja el, – félig-meddig 96átvezetve ezáltal a paszkvillus műfajához. A katolikus egyháziakat támadó részek a protestáns vita-irodalomnak a politikai költészetre gyakorolt erős hatásáról is tanúskodnak.
A históriás ének átalakulásának egy másik útját a Csepreg városának siralmas romlásáról (1621) című ének szemlélteti. A Bethlen Gábor mellé állt Csepreg pusztulásának, több mint ezer protestáns lakó legyilkolásának, a templom felgyújtásának véres eseményeit "egy szegény deák" énekelte meg, elindítva ezzel a históriás énekeknek a jajongó jeremiádokkal való összeolvadását, az epikus elemeket is tartalmazó – később oly gyakori – panaszverseknek a kialakulását. Az ismeretlen szerző verselése kezdetleges, de a szemtanú beleélésével szemléletesen és megrázóan írja le a zsoldosok kegyetlenkedését. Az ének szövegét a protestánsok szívesen másolgatták, variálták egészen a múlt századig; számos kézirata maradt fenn.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT