III. SZÍN.
Utcza.
Sebastián és Antonio jönnek.
SEBASTIÁN.
Terhelni téged nem volt szándokom;
De minthogy a bajban kedved’ leled,
Többé nem gátollak.
Terhelni téged nem volt szándokom;
De minthogy a bajban kedved’ leled,
Többé nem gátollak.
ANTONIO.
El nem hagyhattalak: sarkantyuzott
Vágyam jobban, mint a kifent aczél;
S nem csak, hogy lássalak (habár ez is
Elég volt hosszabb útra vonzani),
De a féltés, hogy útadban mi érhet,
Nem ismerőst e tájon, a melyet
Vezér s barát nélkül gyakran tapasztalt
Ridegnek és zordnak az idegen:
Im, e féltő gyanúokok miatt
Annál inkább siettetett utánad
Ragaszkodásom.
El nem hagyhattalak: sarkantyuzott
Vágyam jobban, mint a kifent aczél;
S nem csak, hogy lássalak (habár ez is
Elég volt hosszabb útra vonzani),
De a féltés, hogy útadban mi érhet,
Nem ismerőst e tájon, a melyet
Vezér s barát nélkül gyakran tapasztalt
Ridegnek és zordnak az idegen:
Im, e féltő gyanúokok miatt
Annál inkább siettetett utánad
Ragaszkodásom.
SEBASTIÁN.
Jó Antoniom,
Én mindezért csak hálát mondhatok,
Hálát, örök hálát; s jó tettekért
Ily nem kelendő pénz gyakran a díj;
Ha olyan voln’ értékem, mint szivem,
Különb jutalmat adnék. Mit tegyünk?
Megnézzük e hely ritkaságait?
Jó Antoniom,
Én mindezért csak hálát mondhatok,
Hálát, örök hálát; s jó tettekért
Ily nem kelendő pénz gyakran a díj;
Ha olyan voln’ értékem, mint szivem,
Különb jutalmat adnék. Mit tegyünk?
Megnézzük e hely ritkaságait?
ANTONIO.
Holnap, uram; jobb most szállásra menned.
Holnap, uram; jobb most szállásra menned.
SEBASTIÁN.
Nem volnék fáradt s hosszú lesz az éj.
Kérlek, legeltessük szemünket az
Emlékek és hires tárgyak felett,
Melyek e várost ékitik.
Nem volnék fáradt s hosszú lesz az éj.
Kérlek, legeltessük szemünket az
Emlékek és hires tárgyak felett,
Melyek e várost ékitik.
ANTONIO.
Veszély ne’kül én itt nem járhatok:
A gróf gályái ellen tengeren
Csatáztam egykor, és úgy, hogyha most
Megkapnak itt, alig felelhetem be.
| Bocsánat! |
A gróf gályái ellen tengeren
Csatáztam egykor, és úgy, hogyha most
Megkapnak itt, alig felelhetem be.
SEBASTIÁN.
Talán sok emberét legyilkolád?
Talán sok emberét legyilkolád?
ANTONIO.
Hibáim nem oly véres természetű,
Bár a viszály s idő olyan vala,
Hogy véres tettre tárgyat adhatott.
Azóta elsimíthatám, ha vissza-
Téritjük, a mit tőlök elvevénk,
Mit városunkban a kereskedés
Végett sokan meg is tettek, csak én nem,
S drágán kell megfizetnem ezt, ha itt
Elcsípnek.
Hibáim nem oly véres természetű,
Bár a viszály s idő olyan vala,
Hogy véres tettre tárgyat adhatott.
Azóta elsimíthatám, ha vissza-
Téritjük, a mit tőlök elvevénk,
Mit városunkban a kereskedés
Végett sokan meg is tettek, csak én nem,
S drágán kell megfizetnem ezt, ha itt
Elcsípnek.
SEBASTIÁN.
Ily nyilván tehát ne járj.
Ily nyilván tehát ne járj.
ANTONIO.
Nem is tanácsos. – A tárczám nesze!
A déli külvárosban lakni legjobb
Az Elefántnál; étket rendelek,
Míg te mulatsz s ismereted gyarapszik
A várost nézve; engem ott találsz.
Nem is tanácsos. – A tárczám nesze!
A déli külvárosban lakni legjobb
Az Elefántnál; étket rendelek,
Míg te mulatsz s ismereted gyarapszik
A várost nézve; engem ott találsz.
SEBASTIÁN.
Minek a tárczád?
Minek a tárczád?
ANTONIO.
Talán szemedbe ötlik valami,
A mit megvenni kívánsz; s gondolom,
Nincs értéked ilyes holmikra most.
Talán szemedbe ötlik valami,
A mit megvenni kívánsz; s gondolom,
Nincs értéked ilyes holmikra most.
SEBASTIÁN.
Tárczahordód leszek s elhagylak egy órára.
Tárczahordód leszek s elhagylak egy órára.
ANTONIO.
Az Elefánthoz.
Az Elefánthoz.
SEBASTIÁN.
| Nem felejtem el. |
| (El mind.) |
