II. SZÍN.
Szoba a „Térdszalag”-ban.
Falstaff és Pistol jőnek.
FALSTAFF.
Egy fillért sem adok.
Egy fillért sem adok.
PISTOL.
Ugy osztrigám a nagy világ legyen,
Mit kardommal nyitok ki.
Ugy osztrigám a nagy világ legyen,
Mit kardommal nyitok ki.
FALSTAFF.
Egy fillért sem. Elég volt beleegyeznem, uram, hogy becsületes ábrázatomat használhattad zálogképen; eléggé megdolgoztam jó barátimat háromszori halasztásért miattad s rudas pajtásod Nym miatt, különben most úgy kukucsálnátok ki a rostély megől, mint pávián ikrek. Pokolra kárhoztam, mert megesküdtem rá nemes barátaimnak, hogy jó katonák és derék ficzkók vagytok, s midőn Brigitta kisasszony legyezőjének fogantyúja eltünt, a lelkemre vettem s azt mondtam, hogy nem a te réveden ment el.
Egy fillért sem. Elég volt beleegyeznem, uram, hogy becsületes ábrázatomat használhattad zálogképen; eléggé megdolgoztam jó barátimat háromszori halasztásért miattad s rudas pajtásod Nym miatt, különben most úgy kukucsálnátok ki a rostély megől, mint pávián ikrek. Pokolra kárhoztam, mert megesküdtem rá nemes barátaimnak, hogy jó katonák és derék ficzkók vagytok, s midőn Brigitta kisasszony legyezőjének fogantyúja eltünt, a lelkemre vettem s azt mondtam, hogy nem a te réveden ment el.
PISTOL.
Nem osztozál velünk? nem kaptál tizenöt pencet?
Nem osztozál velünk? nem kaptál tizenöt pencet?
)
FALSTAFF.
És joggal, ficzkó, joggal? Vagy azt hiszed, én csak amugy grátis döntöm lelkemet veszélybe? Szóval, ne akaszd magadat belém, nem akarok akasztófád lenni: menj. Egy kurta kés, tolongás: – menj ősi váradba, Tolvajvárra. Nem akartad levelemet elvinni, bitang: becsületedre hivatkoztál. Mit, te meghatározhatlan elvetemedettség, ez mind a mit tehetek, becsületem határainak szigoru megőrzése mellett. Én magam is, én, én, balkézre hagyom hébe hóba az isteni félelmet, becsületemet szükségem rongyaiba takarom, s rászánom magamat fintákra, fogásokra és cselekre; s te, bitang, te még rongyaidat, vadmacska szemeidet, csapszékizü beszédeidet s bunkós káromkodásaidat becsületed eresze alatt akarod elsánczolni. Vagy nem teszed, te?
És joggal, ficzkó, joggal? Vagy azt hiszed, én csak amugy grátis döntöm lelkemet veszélybe? Szóval, ne akaszd magadat belém, nem akarok akasztófád lenni: menj. Egy kurta kés, tolongás: – menj ősi váradba, Tolvajvárra. Nem akartad levelemet elvinni, bitang: becsületedre hivatkoztál. Mit, te meghatározhatlan elvetemedettség, ez mind a mit tehetek, becsületem határainak szigoru megőrzése mellett. Én magam is, én, én, balkézre hagyom hébe hóba az isteni félelmet, becsületemet szükségem rongyaiba takarom, s rászánom magamat fintákra, fogásokra és cselekre; s te, bitang, te még rongyaidat, vadmacska szemeidet, csapszékizü beszédeidet s bunkós káromkodásaidat becsületed eresze alatt akarod elsánczolni. Vagy nem teszed, te?
PISTOL.
Szános bünöm’: ember még mit tehet?
Robin jő.
Szános bünöm’: ember még mit tehet?
Robin jő.
ROBIN.
Uram, egy asszony van itt, a ki beszélni akar veled.
Uram, egy asszony van itt, a ki beszélni akar veled.
FALSTAFF.
Hadd jőjön.
Fürgéné jön.
Hadd jőjön.
Fürgéné jön.
FÜRGÉNÉ.
Szép jó reggelt kivánok uraságodnak.
Szép jó reggelt kivánok uraságodnak.
FALSTAFF.
Jó reggelt, jó asszony!
Jó reggelt, jó asszony!
FÜRGÉNÉ.
Nem az, ha nagyságod megengedi.
Nem az, ha nagyságod megengedi.
FALSTAFF.
Jó, lányasszony tehát.
Jó, lányasszony tehát.
FÜRGÉNÉ.
A milyen anyám is volt születésem első órájában; akár megesküdjem rá.
A milyen anyám is volt születésem első órájában; akár megesküdjem rá.
FALSTAFF.
Az eskünek hinni szoktam. Mi dolgod van velem?
Az eskünek hinni szoktam. Mi dolgod van velem?
FÜRGÉNÉ.
Méltóztassam uraságodhoz egy-két szót szólani?
Méltóztassam uraságodhoz egy-két szót szólani?
FALSTAFF.
Akár egy-két ezeret, szép asszony; s én méltóztatlak meghallgatni.
Akár egy-két ezeret, szép asszony; s én méltóztatlak meghallgatni.
FÜRGÉNÉ.
Bizonyos Habnéról akarok szólani, uram; kérem, jőjön kissé idébb. Én magam Cajus doktornál vagyok.
Bizonyos Habnéról akarok szólani, uram; kérem, jőjön kissé idébb. Én magam Cajus doktornál vagyok.
FALSTAFF.
Jó, tehát Habné, mondod –
Jó, tehát Habné, mondod –
FÜRGÉNÉ.
Igaza van uraságodnak: kérem uraságodat, jőjön kissé ide közelebb.
Igaza van uraságodnak: kérem uraságodat, jőjön kissé ide közelebb.
FALSTAFF.
Biztositlak, senki sem hallja: csak a magam cselédei, saját cselédeim.
Biztositlak, senki sem hallja: csak a magam cselédei, saját cselédeim.
FÜRGÉNÉ.
Uraságod cselédei? – Az ég áldja meg őket, s tegye szolgáivá.
Uraságod cselédei? – Az ég áldja meg őket, s tegye szolgáivá.
FALSTAFF.
Jó; de Habné; mi lesz vele?
Jó; de Habné; mi lesz vele?
FÜRGÉNÉ.
Jaj, uram, áldott egy lélek ő. Uram, uram! jaj hamis az úr: ám kérem az eget, bocsássa meg az úrnak, s mindnyájunknak.
Jaj, uram, áldott egy lélek ő. Uram, uram! jaj hamis az úr: ám kérem az eget, bocsássa meg az úrnak, s mindnyájunknak.
FALSTAFF.
Habné –? Halljuk, Habné?
Habné –? Halljuk, Habné?
FÜRGÉNÉ.
Igazán: ime a vége és hossza a dolognak. Hej, úgy bele ugratta őt a tánczba, hogy kész csoda; a legjava gavallér mind közül, a ki csak szokott az udvarral Windsorban mulatni, bele nem ugrathatta volna úgy a tánczba; pedig ám voltak itt lovagok, urak, nemesek, saját fogataikon: biztositom: kocsi kocsit ért, levelet levél, ajándék ajándékot; s oly édes illatu volt mind, csupa pézsma, és ugyancsak suhogott, biztositom, csupa selyem és arany; és oly alligans kifejezésekkel; és az a bor, és az a czukor, a szinéből, javából, hogy megejtette volna akármely asszony szivét is, és biztositom, csak egyetlen szemhunyoritást sem nyerhettek tőle. Magamnak is még e mái reggel husz angyalost adtak; de én ellentállok minden angyalnak (az efféle teszem veszemnél, a mint mondani szokás), ha csak tisztességes uton és módon nem történik, és biztositom, csak annyit sem érhettek el vele, hogy valamennyi közül a legelőbbkelővel egy pohárból szörpentett volna; pedig hát voltak köztök grófok is, de többet mondok, voltak penzionisták is; hanem biztositom, neki az mindegy.
Igazán: ime a vége és hossza a dolognak. Hej, úgy bele ugratta őt a tánczba, hogy kész csoda; a legjava gavallér mind közül, a ki csak szokott az udvarral Windsorban mulatni, bele nem ugrathatta volna úgy a tánczba; pedig ám voltak itt lovagok, urak, nemesek, saját fogataikon: biztositom: kocsi kocsit ért, levelet levél, ajándék ajándékot; s oly édes illatu volt mind, csupa pézsma, és ugyancsak suhogott, biztositom, csupa selyem és arany; és oly alligans kifejezésekkel; és az a bor, és az a czukor, a szinéből, javából, hogy megejtette volna akármely asszony szivét is, és biztositom, csak egyetlen szemhunyoritást sem nyerhettek tőle. Magamnak is még e mái reggel husz angyalost adtak; de én ellentállok minden angyalnak (az efféle teszem veszemnél, a mint mondani szokás), ha csak tisztességes uton és módon nem történik, és biztositom, csak annyit sem érhettek el vele, hogy valamennyi közül a legelőbbkelővel egy pohárból szörpentett volna; pedig hát voltak köztök grófok is, de többet mondok, voltak penzionisták is; hanem biztositom, neki az mindegy.
FALSTAFF.
De hát mit szól ő énhozzám? S légy rövid, jó nőnemü Mercuriusom.
De hát mit szól ő énhozzám? S légy rövid, jó nőnemü Mercuriusom.
FÜRGÉNÉ.
Valóban, vette önnek levelét és köszöni ezerszer is, és ezennel tudtára adatja önnek, hogy férje tiz és tizenegy közt nem lesz otthon.
Valóban, vette önnek levelét és köszöni ezerszer is, és ezennel tudtára adatja önnek, hogy férje tiz és tizenegy közt nem lesz otthon.
FALSTAFF.
Tiz és tizenegy közt?
Tiz és tizenegy közt?
FÜRGÉNÉ.
Igen, valóban, s akkor tájt csak tessék jönni, s megnézni a képet, azt mondta, uraságod már tudja, melyiket érti. Férje, Hab úr, akkor nem lesz otthon. Uram én Istenem, az édes asszonyka rosszúl él vele: szörnyü féltékeny egy ember; igazán keserves életet él vele a szivem.
Igen, valóban, s akkor tájt csak tessék jönni, s megnézni a képet, azt mondta, uraságod már tudja, melyiket érti. Férje, Hab úr, akkor nem lesz otthon. Uram én Istenem, az édes asszonyka rosszúl él vele: szörnyü féltékeny egy ember; igazán keserves életet él vele a szivem.
FALSTAFF.
Tiz és tizenegy közt hát. Asszony, ajánlj neki, rajtam ne muljék.
Tiz és tizenegy közt hát. Asszony, ajánlj neki, rajtam ne muljék.
FÜRGÉNÉ.
Ez aztán helyes beszéd. De egyéb hirem is van uraságod számára: Pázsiné asszony is tisztelteti tiszta szivéből, és, hadd sugjam csak a fülébe, ő oly despectabilis szerény, szemérmes egy asszony, a ki (mondhatom) úgy el nem mulasztaná reggeli és esteli imádságát, mint akárki más Windsorban, ha még olyan is: és hát meghagyta, hogy megmondjam nagyságodnak, hogy férje csak ritkán távozik a háztól, hanem reményli, egyszer majd mégis csak megesik. Soha sem láttam még asszonyt, a ki ugy utána esett volna férfiunak: bizonyára, úgy hiszem, önnek valami bűbája van, az, Isten bizony, az van.
Ez aztán helyes beszéd. De egyéb hirem is van uraságod számára: Pázsiné asszony is tisztelteti tiszta szivéből, és, hadd sugjam csak a fülébe, ő oly despectabilis szerény, szemérmes egy asszony, a ki (mondhatom) úgy el nem mulasztaná reggeli és esteli imádságát, mint akárki más Windsorban, ha még olyan is: és hát meghagyta, hogy megmondjam nagyságodnak, hogy férje csak ritkán távozik a háztól, hanem reményli, egyszer majd mégis csak megesik. Soha sem láttam még asszonyt, a ki ugy utána esett volna férfiunak: bizonyára, úgy hiszem, önnek valami bűbája van, az, Isten bizony, az van.
FALSTAFF.
Nem nekem, biztositlak, nincs: leszámitva szép tulajdonságaim vonzóerejét; egyéb bűbájom nincs.
Nem nekem, biztositlak, nincs: leszámitva szép tulajdonságaim vonzóerejét; egyéb bűbájom nincs.
FÜRGÉNÉ.
Ég áldja meg érte a szivét.
Ég áldja meg érte a szivét.
FALSTAFF.
De szólj csak, kérlek, Habné és Pázsiné tudtára adták egymásnak, hogy belém szerettek?
De szólj csak, kérlek, Habné és Pázsiné tudtára adták egymásnak, hogy belém szerettek?
FÜRGÉNÉ.
Ez volna ám csak a tréfa, igazán! Reménylem, van arra való eszök: jaj valóban, ez volna ám csak a jó finta! Hanem Pázsiné, mindenek fölött, a mit kedvére tehetsz, arra kéret, engedd át neki kicsike apródodat: férje csodálatos infectiót érez az iránt a kis pázsi iránt, és valóban, Pázsi úr emberséges egy ember; nincs asszony Windsorban, ki jobb életet élne, mint felesége: kénye szerint tesz, vesz, beszél és költekezik; fekszik, mikor kedve tartja; minden az ő akarata szerint történik; és valóban, meg is érdemli: mert ha van Windsorban kedves asszony, úgy ő az. Nincs mit tenni, el kell küldeni apródját.
Ez volna ám csak a tréfa, igazán! Reménylem, van arra való eszök: jaj valóban, ez volna ám csak a jó finta! Hanem Pázsiné, mindenek fölött, a mit kedvére tehetsz, arra kéret, engedd át neki kicsike apródodat: férje csodálatos infectiót érez az iránt a kis pázsi iránt, és valóban, Pázsi úr emberséges egy ember; nincs asszony Windsorban, ki jobb életet élne, mint felesége: kénye szerint tesz, vesz, beszél és költekezik; fekszik, mikor kedve tartja; minden az ő akarata szerint történik; és valóban, meg is érdemli: mert ha van Windsorban kedves asszony, úgy ő az. Nincs mit tenni, el kell küldeni apródját.
FALSTAFF.
Hogyne! Elküldöm.
Hogyne! Elküldöm.
FÜRGÉNÉ.
Igen, csak küldje el: és lássa, ő jöhet mehet kettejök között, és szükség esetén, válaszszanak valami jelszót, hogy egymás szándékát megértsék és a fiunak ne kelljen akármit is megtudnia: mert hát nem helyes, hogy a gyermekeknek holmi istentelenségekről tudomása legyen; az öregek, hiszen tudja, értenek a discretióhoz, a mint mondani szokták, és ismerik a világ folyását.
Igen, csak küldje el: és lássa, ő jöhet mehet kettejök között, és szükség esetén, válaszszanak valami jelszót, hogy egymás szándékát megértsék és a fiunak ne kelljen akármit is megtudnia: mert hát nem helyes, hogy a gyermekeknek holmi istentelenségekről tudomása legyen; az öregek, hiszen tudja, értenek a discretióhoz, a mint mondani szokták, és ismerik a világ folyását.
FALSTAFF.
Isten veled, tehát: ajánlj mindkettőnek. Itt van tárczám: még adósod maradok. Fiu, kisérd el ez asszonyt. (Fürgéné és Robin el.) Ujdonságaim felizgatnak.
Isten veled, tehát: ajánlj mindkettőnek. Itt van tárczám: még adósod maradok. Fiu, kisérd el ez asszonyt. (Fürgéné és Robin el.) Ujdonságaim felizgatnak.
PISTOL.
Ámor gályái egyike e ringyó:
Hej, több vitorlát! Fegyverre! kövesd!
Tüzet! Vagy elcsipem, vagy nyeld el, oceán!
Ámor gályái egyike e ringyó:
Hej, több vitorlát! Fegyverre! kövesd!
Tüzet! Vagy elcsipem, vagy nyeld el, oceán!
| (Elmegy.) |
FALSTAFF.
Nos, mit szólasz hozzá, vén Jankó? Csak rajta! Ezen tul többet adok vén testedre, mint eddig adtam. Feléd kacsintanak? következik végre annyi sok kész kiadás után a bevétel? Köszönöm, jó poczok, hadd mondják, hogy zsiros munka; csak szép munka legyen, s vége!
Bardolph jő.
Nos, mit szólasz hozzá, vén Jankó? Csak rajta! Ezen tul többet adok vén testedre, mint eddig adtam. Feléd kacsintanak? következik végre annyi sok kész kiadás után a bevétel? Köszönöm, jó poczok, hadd mondják, hogy zsiros munka; csak szép munka legyen, s vége!
Bardolph jő.
BARDOLPH.
Sir John, bizonyos Csermely úr van itt, a ki szeretne önnel beszélni s megismerkedni, s egy ital sert küld uraságodnak reggelire.
Sir John, bizonyos Csermely úr van itt, a ki szeretne önnel beszélni s megismerkedni, s egy ital sert küld uraságodnak reggelire.
FALSTAFF.
Csermely, ez a neve?
Csermely, ez a neve?
BARDOLPH.
Igen, uram.
Igen, uram.
FALSTAFF.
Hivd be. (Bardolph elmegy.) Mindig örömmel üdvözlök oly csermelyt, mely ilyetén nedütől árad ki. Habné s Pázsiné asszonyaim, megkeritettelek benneteket? Rajta, csak előre!
Bardolph az álruhába öltözött Habbal visszajő.
Hivd be. (Bardolph elmegy.) Mindig örömmel üdvözlök oly csermelyt, mely ilyetén nedütől árad ki. Habné s Pázsiné asszonyaim, megkeritettelek benneteket? Rajta, csak előre!
Bardolph az álruhába öltözött Habbal visszajő.
HAB.
Adjon Isten, uram.
Adjon Isten, uram.
FALSTAFF.
Uram, fogadj Isten: velem óhajt ön beszélni?
Uram, fogadj Isten: velem óhajt ön beszélni?
HAB.
Bátorkodom minden előzmény nélkül feltolakodni, uram.
Bátorkodom minden előzmény nélkül feltolakodni, uram.
FALSTAFF.
Hozta Isten, uram; mivel szolgálhatok? – Pinczér, hagyj magunkra.
Hozta Isten, uram; mivel szolgálhatok? – Pinczér, hagyj magunkra.
| Bardolph elmegy.) |
HAB.
Uram, én nemes ember vagyok és szép összegnek hágtam már a nyakára: nevem Csermely.
Uram, én nemes ember vagyok és szép összegnek hágtam már a nyakára: nevem Csermely.
FALSTAFF.
Derék Csermely uram, óhajtom bővebb ismeretségét.
Derék Csermely uram, óhajtom bővebb ismeretségét.
HAB.
Derék Falstaff uram, én kérem az önét: nem azért, hogy terhére legyek, mert, értésére kell adnom, én inkább hiszem magamat oly helyzetben, hogy pénzt adhassak kölcsön, mint önt; s ez bátoritott fel némileg arra, hogy igy időn kívűl rohanjon meg: mert, a mint mondani szokás: küldd előre pénzed’, s szabad a járásod.
Derék Falstaff uram, én kérem az önét: nem azért, hogy terhére legyek, mert, értésére kell adnom, én inkább hiszem magamat oly helyzetben, hogy pénzt adhassak kölcsön, mint önt; s ez bátoritott fel némileg arra, hogy igy időn kívűl rohanjon meg: mert, a mint mondani szokás: küldd előre pénzed’, s szabad a járásod.
FALSTAFF.
A pénz jó katona, uram, s szabaddá teszi.
A pénz jó katona, uram, s szabaddá teszi.
HAB.
Az már igaz, s ime, itt van egy zacskó pénzem, mely nyugtalanná tesz; ha vinnem segited, John úr, tartsd meg felét, vagy akár mind, azért, hogy terhemen könnyitesz.
Az már igaz, s ime, itt van egy zacskó pénzem, mely nyugtalanná tesz; ha vinnem segited, John úr, tartsd meg felét, vagy akár mind, azért, hogy terhemen könnyitesz.
FALSTAFF.
Uram, nem tudom, hogyan érdemlem meg, hogy teherhordód legyek.
Uram, nem tudom, hogyan érdemlem meg, hogy teherhordód legyek.
HAB.
Megmondom én, uram, ha kész vagy meghallgatni.
Megmondom én, uram, ha kész vagy meghallgatni.
FALSTAFF.
Szólj, Csermely uram: örvendeni fogok, ha szolgálatodra lehetek.
Szólj, Csermely uram: örvendeni fogok, ha szolgálatodra lehetek.
HAB.
Ugy hallom, uram, tudós vagy. Röviden fogok veled végezni. Már nagyon régen ismerlek, jóllehet mindig több volt a vágyam, mint alkalmam veled megismerkedhetni. Bizonyos dolgot fogok előtted feltárni, melyben nagyon is ki kellend mutatnom saját gyarlóságomat: azonban, jó sir John, míg fél szemmel az én botorságomat vizsgálod, ha leleplezendem előtted, addig forditsd a másikat a magadéinak lajstromára, hogy annál könnyebben eshessem tul a gáncson, a mennyiben magad is tudod, mily könnyü dolog ilyetén bünbe keveredni.
Ugy hallom, uram, tudós vagy. Röviden fogok veled végezni. Már nagyon régen ismerlek, jóllehet mindig több volt a vágyam, mint alkalmam veled megismerkedhetni. Bizonyos dolgot fogok előtted feltárni, melyben nagyon is ki kellend mutatnom saját gyarlóságomat: azonban, jó sir John, míg fél szemmel az én botorságomat vizsgálod, ha leleplezendem előtted, addig forditsd a másikat a magadéinak lajstromára, hogy annál könnyebben eshessem tul a gáncson, a mennyiben magad is tudod, mily könnyü dolog ilyetén bünbe keveredni.
FALSTAFF.
Nagyon helyes, uram: folytasd.
Nagyon helyes, uram: folytasd.
HAB.
Egy urhölgy van itt a városban, férjének neve Hab.
Egy urhölgy van itt a városban, férjének neve Hab.
FALSTAFF.
Igen, uram.
Igen, uram.
HAB.
Sokáig szerettem őt, és esküszöm, sokat költöttem rá; gyöngéd figyelemmel kisértem; kerestem a véletlent, hogy találkozhassam vele, s kövérré hizlaltam minden sovány alkalmat, mely csak félig-meddig is látnom engedé; hanem adtam bőven nem egynek csak azért, hogy megtudjam, mily ajándékot szeretne ő. Szóval: Üldöztem őt, mint üldözött engem a szerelem, azaz szárnyain minden alkalomnak; azonban, bármely jutalmat érdemeltem légyen is, akár szerelmemért, akár költekezésemért: annyi bizonyos, hogy semmitsem kaptam, ha csak nem drágakő a tapasztalás, mit roppant összegeken vásároltam meg, s mely arra tanitott, hogy:
„A szerelem szerelmest árnyaként követ:
Követ, ha tőle futsz, és fut, ha követed.”
Sokáig szerettem őt, és esküszöm, sokat költöttem rá; gyöngéd figyelemmel kisértem; kerestem a véletlent, hogy találkozhassam vele, s kövérré hizlaltam minden sovány alkalmat, mely csak félig-meddig is látnom engedé; hanem adtam bőven nem egynek csak azért, hogy megtudjam, mily ajándékot szeretne ő. Szóval: Üldöztem őt, mint üldözött engem a szerelem, azaz szárnyain minden alkalomnak; azonban, bármely jutalmat érdemeltem légyen is, akár szerelmemért, akár költekezésemért: annyi bizonyos, hogy semmitsem kaptam, ha csak nem drágakő a tapasztalás, mit roppant összegeken vásároltam meg, s mely arra tanitott, hogy:
„A szerelem szerelmest árnyaként követ:
Követ, ha tőle futsz, és fut, ha követed.”
FALSTAFF.
Nem kaptál tőle semmi megnyugtató igéretet?
Nem kaptál tőle semmi megnyugtató igéretet?
HAB.
Soha.
Soha.
FALSTAFF.
Nem is alkalmatlankodtál nála ily czélból?
Nem is alkalmatlankodtál nála ily czélból?
HAB.
Soha.
Soha.
FALSTAFF.
Hát milynemü volt akkor szerelmed?
Hát milynemü volt akkor szerelmed?
HAB.
Hasonlitott egy idegen telekre épitett házhoz, ugy, hogy eltévesztve az épitkezési helyet, elvesztettem házamat.
Hasonlitott egy idegen telekre épitett házhoz, ugy, hogy eltévesztve az épitkezési helyet, elvesztettem házamat.
FALSTAFF.
S mi czélból fedezted fel ezt előttem?
S mi czélból fedezted fel ezt előttem?
HAB.
Avval, ami elmondtam, mindent megmondtam. Azt beszélik, hogy ha irányomban rátartós is, azért egyéb helyeken vigságában annyira megy, hogy nagyon is csintalan hirét kelti. Hát, John úr, czélom lelke ez: te igen kitünő nevelésü ember vagy, csodálatra méltó társalgó, széles összeköttetésü, rangod- és személyednél fogva tekintélyes, és általánosan magasztalt többrendü hadi, udvari s tudományos készültségedért.
Avval, ami elmondtam, mindent megmondtam. Azt beszélik, hogy ha irányomban rátartós is, azért egyéb helyeken vigságában annyira megy, hogy nagyon is csintalan hirét kelti. Hát, John úr, czélom lelke ez: te igen kitünő nevelésü ember vagy, csodálatra méltó társalgó, széles összeköttetésü, rangod- és személyednél fogva tekintélyes, és általánosan magasztalt többrendü hadi, udvari s tudományos készültségedért.
FALSTAFF.
Oh uram!
Oh uram!
HAB.
Hidd, mert tudod. Ime, pénz: költsd rá; költsd rá; költs rá többet is; költsd rá minden vagyonomat; cserébe érte nekem csak annyit szánj idődből, a mennyi kell, hogy egy szerelmi ostromot intézz e Hab feleségének tisztessége ellen: vedd hasznát csábitási művészetednek, s bird rá, hogy meghallgasson: ha valaki, te birhatod rá, csak oly hamar mint akárki más.
Hidd, mert tudod. Ime, pénz: költsd rá; költsd rá; költs rá többet is; költsd rá minden vagyonomat; cserébe érte nekem csak annyit szánj idődből, a mennyi kell, hogy egy szerelmi ostromot intézz e Hab feleségének tisztessége ellen: vedd hasznát csábitási művészetednek, s bird rá, hogy meghallgasson: ha valaki, te birhatod rá, csak oly hamar mint akárki más.
FALSTAFF.
Hát megegyezne-e szenvedélyed hevével az, hogy én nyerjem meg azt, minek élvezetére magad vágysz? Nekem ugy tetszik, neked lesz keserü az orvosság.
Hát megegyezne-e szenvedélyed hevével az, hogy én nyerjem meg azt, minek élvezetére magad vágysz? Nekem ugy tetszik, neked lesz keserü az orvosság.
HAB.
Oh csak értsd meg czélomat: ő oly biztosan tanyáz becsületének magaslatán, hogy lelkem bohósága mutatkozni sem mer: fényesebb, semhogy a szeme közé lehetne nézni. Már most, ha kezemben némi felfedezésekkel állhatnék elébe, akkor vágyaim alappal és okkal birnának szószólókul s én kiszorithatnám szeplőtlensége, hirneve, házassági esküje s egyéb ezernyi védvei megől, melyek most fölötte hevesen harczolnak ellenem. Mit szólasz ehhez, sir John?
Oh csak értsd meg czélomat: ő oly biztosan tanyáz becsületének magaslatán, hogy lelkem bohósága mutatkozni sem mer: fényesebb, semhogy a szeme közé lehetne nézni. Már most, ha kezemben némi felfedezésekkel állhatnék elébe, akkor vágyaim alappal és okkal birnának szószólókul s én kiszorithatnám szeplőtlensége, hirneve, házassági esküje s egyéb ezernyi védvei megől, melyek most fölötte hevesen harczolnak ellenem. Mit szólasz ehhez, sir John?
FALSTAFF.
Csermely uram, először is bátorkodom pénzedért nyulni, azután add kezedet; és végre, nemesi voltomra, ha akarod, Hab felesége kényedre legyen.
Csermely uram, először is bátorkodom pénzedért nyulni, azután add kezedet; és végre, nemesi voltomra, ha akarod, Hab felesége kényedre legyen.
HAB.
Ah, jó uram!
Ah, jó uram!
FALSTAFF.
Azt mondom, kényedre legyen.
Azt mondom, kényedre legyen.
HAB.
A pénzen ne muljék, sir John; a pénzen nem fog mulni.
A pénzen ne muljék, sir John; a pénzen nem fog mulni.
FALSTAFF.
Habnén ne muljék, Csermely uram, Habnén nem fog mulni. Ő maga (már csak megmondom), ő tüzött ki nekem találkozót; épen midőn beléptél, távozott tőlem asszistense vagy közbenjárója; mondom, tiz és tizenegy közt lesz vele találkozóm: mert akkor az a bitang, féltékeny ficzkó, férje, nem lesz otthon. Jőj hozzám az éjjel, s meglátod, mennyire mentem.
Habnén ne muljék, Csermely uram, Habnén nem fog mulni. Ő maga (már csak megmondom), ő tüzött ki nekem találkozót; épen midőn beléptél, távozott tőlem asszistense vagy közbenjárója; mondom, tiz és tizenegy közt lesz vele találkozóm: mert akkor az a bitang, féltékeny ficzkó, férje, nem lesz otthon. Jőj hozzám az éjjel, s meglátod, mennyire mentem.
HAB.
Ismerteséged rám nézve valódi áldás. Ismered, uram, Habot?
Ismerteséged rám nézve valódi áldás. Ismered, uram, Habot?
FALSTAFF.
Akaszszák fel a szegény vaksi ficzkót! Nem ismerem; hanem igaztalan vagyok, ha szegénynek mondom: azt beszélik, hogy a féltékeny, felcsufolt ficzkónak özönével van pénze, s ép azért tetszik nekem felesége oly szörnyen. Én őt a vaksi bitang szekrényének kulcsa gyanánt fogom használni: s ez lesz az én aratásom.
Akaszszák fel a szegény vaksi ficzkót! Nem ismerem; hanem igaztalan vagyok, ha szegénynek mondom: azt beszélik, hogy a féltékeny, felcsufolt ficzkónak özönével van pénze, s ép azért tetszik nekem felesége oly szörnyen. Én őt a vaksi bitang szekrényének kulcsa gyanánt fogom használni: s ez lesz az én aratásom.
HAB.
Ohajtanám, uram, ösmernéd Habot, hogy kitérhetnél előle, ha látod.
Ohajtanám, uram, ösmernéd Habot, hogy kitérhetnél előle, ha látod.
FALSTAFF.
Akaszszák fel a mesteremberes, vajallán hizott bitangját! Majd kipiszkálom én őt elménczségéből; majd megtartom őt a tiszteletben fütykösömmel; függjön meteorként a vaksi szarvai fölött. Csermely uram, meglásd, hogy nyakára hágok a parasztnak; te pedig feleségével fogsz hálni. Csak jer estére azonnal hozzám: Hab egy bitang, s én még nyomósabb czimekkel fogom őt ellátni; te, Csermely uram, ismerni fogod őt, mint bitangot és vaksit. Csak jőj estére mentül elébb hozzám.
Akaszszák fel a mesteremberes, vajallán hizott bitangját! Majd kipiszkálom én őt elménczségéből; majd megtartom őt a tiszteletben fütykösömmel; függjön meteorként a vaksi szarvai fölött. Csermely uram, meglásd, hogy nyakára hágok a parasztnak; te pedig feleségével fogsz hálni. Csak jer estére azonnal hozzám: Hab egy bitang, s én még nyomósabb czimekkel fogom őt ellátni; te, Csermely uram, ismerni fogod őt, mint bitangot és vaksit. Csak jőj estére mentül elébb hozzám.
| (Elemegy.) |
HAB.
| Miféle átkozott epikurei sehonnai ez? Majd hogy a türelmetlenség meg nem pukkasztja szivemet. Ki mondja még, hogy meggondolatlan féltékenység! Feleségem üzent neki, az óra ki van tűzve, a csere-bere kész! – Gondolta volna-e ezt valaki? – Ime, minő pokol, ha csalfa felesége van az embernek! Ágyamat meggyalázni, szekrényeimet kirabolni, jó hirnevemet megmarni készülnek; és nem csak ez aljas sérelmeket türnöm, hanem a legelvetemedettebb czimeket kell elfogadnom, s attól, kitől e sérelmeket szenvedem. Czimeket! neveket! Amaimon, jól hangzik; Lucifer, jól; Barbason, jól; pedig ördögök predikatumai, a gonosz nevei: de vaksi! czimeres vaksi! Az ördögnek magának sincs ilyen neve. Pázsi szamár! gondtalan szamár; ő hisz feleségének; ő nem féltékeny: inkább flamandira bizom vajamat; Hugora, a walesi papra, sajtomat, irlandira pálinkás kulacsomat, mint feleségemet magára: mert ő cselt sző, tőrökön evődik s álnokságon rágódik, s a mit ezek szivökben gondolnak, azt meg is teszik, s ha szivök törik bele, megteszik. – Ég, áldalak féltékenységemért! Tizenegykor van az órájok. Meg fogom előzni: leálczázom feleségemet, boszut állok Falstaffon s kinevetem Pázsit. Hozzá látok. Jobb három órával előbb, mint egy perczczel utóbb. Pfui, pfui, pfui! Vaksi! vaksi! vaksi. | (Elmegy.) |
