I. SZÍN.
A tengeren. Hajó-fedélzet. Mennydörgés, villámlás, nagy vihar.
Hajós-kapitány, Kormányos két oldalról jönnek.
Hajós-kapitány, Kormányos két oldalról jönnek.
KAPITÁNY.
Hé, kormányos!
Hé, kormányos!
KORMÁNYOS.
Itt vagyok, uram. Hogy vagyunk?
Itt vagyok, uram. Hogy vagyunk?
KAPITÁNY.
Jól. Biztasd a legényeket. Gyorsan, rajta! különben parthoz vágódunk. Frisen, frisen!
Hajósok jönnek.
Jól. Biztasd a legényeket. Gyorsan, rajta! különben parthoz vágódunk. Frisen, frisen!
| (El.) |
KORMÁNYOS.
Hé, fiaim, vígan! Vígan, fiaim! Rajta, rajta! huzzátok össze az árbocz-vitorlát! A kapitány sípjára vigyázzatok. Csak fújj, ebadta, míg kipukkadsz, csak nekünk tág helyünk legyen!
Alonzo, Sebastiano, Antonio, Ferdinánd, Gonzalo s mások jőnek.
Hé, fiaim, vígan! Vígan, fiaim! Rajta, rajta! huzzátok össze az árbocz-vitorlát! A kapitány sípjára vigyázzatok. Csak fújj, ebadta, míg kipukkadsz, csak nekünk tág helyünk legyen!
Alonzo, Sebastiano, Antonio, Ferdinánd, Gonzalo s mások jőnek.
ALONZO.
Derék kormányos, vigyázz! – Hol a kapitány? – Ne hagyjátok magatokat!
Derék kormányos, vigyázz! – Hol a kapitány? – Ne hagyjátok magatokat!
KORMÁNYOS.
Maradjanak oda len, kérem, maradjanak!
Maradjanak oda len, kérem, maradjanak!
ANTONIO.
Hol a kapitány, ficzkó?
Hol a kapitány, ficzkó?
KORMÁNYOS.
Nem hallja az úr? – Láb alatt vannak itt, mondom. Maradjanak a hajószobában. Csak a viharnak segítnek!
Nem hallja az úr? – Láb alatt vannak itt, mondom. Maradjanak a hajószobában. Csak a viharnak segítnek!
GONZALO.
Kérlek, jó ember, csillapodjál.
Kérlek, jó ember, csillapodjál.
KORMÁNYOS.
Ha majd a tenger. – El! – Mit gondolnak ezek a dühöngők a királylyal! El, ha mondom, a szobáikba; itt útban vannak.
Ha majd a tenger. – El! – Mit gondolnak ezek a dühöngők a királylyal! El, ha mondom, a szobáikba; itt útban vannak.
)
GONZALO.
Gondold meg, ember, kit viszsz a hajón!
Gondold meg, ember, kit viszsz a hajón!
KORMÁNYOS.
| Senkit, a kit jobban szeretnék magamnál. Az úr tanácsos: ha rábírhatja a szeleket, hogy elhallgassanak, s béketanácsot adhat nekik: egy kötélhez se nyulunk többé. Használja tekintélyét az úr; de ha nem bírja: adjon hálát Istennek, hogy eddig élhetett, s tartsa készen magát szobájában, ha órája ütni talál. Érti az úr? – Vígan, fiaim. – Félre az útból, ha mondom! | (El.) |
GONZALO.
Kormányos visszajő.
| E ficzkó nagy vígasztalásomra szolgál. Nem úgy nézem, hogy a vízbe fuladjon; tökéletesen rajta van az akasztófa bélyege. Jó sors, csak a mellett állj, hogy akasztófára jusson: az ő hóhér-kötele legyen nekünk a mentő kötél, mert hajszálon függ az életünk. Ha ez nincs akasztófára szánva, úgy jaj nekünk. | (Mind el.) |
KORMÁNYOS.
Le a fő-árboczczal! – Frisen! – Lejebb, lejebb! Próbáljátok a kis vitorlával! (Ben kiáltás.) – Veszszen meg az ordítása! Túlkiáltják a vihart, meg a mi lármánkat is.
Sebastiano, Antonio, Gonzalo visszajönnek.
Ismét itt? Mit keresnek itt az urak? Abba hagyjuk s a tengerbe veszszünk? El akarnak tán sülyedni?
Le a fő-árboczczal! – Frisen! – Lejebb, lejebb! Próbáljátok a kis vitorlával! (Ben kiáltás.) – Veszszen meg az ordítása! Túlkiáltják a vihart, meg a mi lármánkat is.
Sebastiano, Antonio, Gonzalo visszajönnek.
Ismét itt? Mit keresnek itt az urak? Abba hagyjuk s a tengerbe veszszünk? El akarnak tán sülyedni?
SEBASTIANO.
Ördög bujjék a torkodba, te ugató, isten-káromló kutya, te!
Ördög bujjék a torkodba, te ugató, isten-káromló kutya, te!
KORMÁNYOS.
Hát fogja meg az úr a kötelet!
Hát fogja meg az úr a kötelet!
ANTONIO.
Akaszszanak fel, te kurafi, szemtelen lárma-harang te! Mi kevésbé félünk a vízbehalástól, mint te.
Akaszszanak fel, te kurafi, szemtelen lárma-harang te! Mi kevésbé félünk a vízbehalástól, mint te.
GONZALO.
Biztosítom, hogy vízbe nem hal, habár hajónk nem volna erősebb a dióhéjnál, s olyan lyukas volna, mint a rosta.
Biztosítom, hogy vízbe nem hal, habár hajónk nem volna erősebb a dióhéjnál, s olyan lyukas volna, mint a rosta.
KORMÁNYOS.
Szél alá, szél alá! Két vitorlát hozzatok fel! Csak kifelé! Szél alá!
Hajósok átázva jönnek.
Szél alá, szél alá! Két vitorlát hozzatok fel! Csak kifelé! Szél alá!
Hajósok átázva jönnek.
HAJÓSOK.
Mindennek vége! Imádkozzatok! Végünk van!
Mindennek vége! Imádkozzatok! Végünk van!
KORMÁNYOS.
Hideg lesz a lábvíz!
Hideg lesz a lábvíz!
GONZALO.
Király s királyfi térden. Imádkozzunk mi is.
Egyenlő sors vár valamennyiünkre!
Király s királyfi térden. Imádkozzunk mi is.
Egyenlő sors vár valamennyiünkre!
SEBASTIANO.
Magamon kívül vagyok!
Magamon kívül vagyok!
ANTONIO.
Miatt kell elveszítni életünket!
E nagy szájú gazember! – Fulj belé,
Hogy tízszer öblítsen ki a dagály!
| E vén iszákos |
E nagy szájú gazember! – Fulj belé,
Hogy tízszer öblítsen ki a dagály!
GONZALO.
Ez függni fog, bár minden csepp víz itt rá tátja száját s őt elnyelni zúdul.
(Ben zavaros lárma Irgalmazz! Elveszünk! Merülünk! – Nőm, gyermekim! – Öcsém, Isten veled! – Jaj, jaj! Sülyedünk! Elsülyedünk!)
Ez függni fog, bár minden csepp víz itt rá tátja száját s őt elnyelni zúdul.
(Ben zavaros lárma Irgalmazz! Elveszünk! Merülünk! – Nőm, gyermekim! – Öcsém, Isten veled! – Jaj, jaj! Sülyedünk! Elsülyedünk!)
ANTONIO.
| Veszszünk mindnyájan a királylyal együtt! | (El.) |
SEBASTIANO.
| Vegyünk hát tőle búcsút. | (El.) |
GONZALO.
| Ezer hold sík vizet adnék most egy hold szárazért, ha csupa sivány homok volna is. – Legyen meg Isten akaratja! – De mégis jobb szeretnék száraz halállal halni meg! | (El.) |
