II. SZÍN.
Ugyanott.
Orlando és Oliver jönnek.
ORLANDO.
Lehetséges-e, hogy ily rövid ismeretség után szeresd? alighogy láttad, szeresd? s szeretvén meg is kérd? s ő megkérve, bele is egyezzen? S megmaradsz a mellett, hogy a tied legyen?
Lehetséges-e, hogy ily rövid ismeretség után szeresd? alighogy láttad, szeresd? s szeretvén meg is kérd? s ő megkérve, bele is egyezzen? S megmaradsz a mellett, hogy a tied legyen?
OLIVER.
Ne törődjél se az elhamarkodással, se szegénységével, se kurta ismeretségünkkel, se hirtelen kérésemmel, se hirtelen beegyezésével, hanem mondd velem, hogy szeretem Alienát; mondd vele, hogy ő meg engem szeret; egyezz meg mindkettőnkkel abban, hogy egymáséi legyünk: nem lesz károdra; atyám házát s a mi jövedelme csak volt az öreg sir Rolandnak, neked engedem át s itt élek és halok mint pásztor.
Ne törődjél se az elhamarkodással, se szegénységével, se kurta ismeretségünkkel, se hirtelen kérésemmel, se hirtelen beegyezésével, hanem mondd velem, hogy szeretem Alienát; mondd vele, hogy ő meg engem szeret; egyezz meg mindkettőnkkel abban, hogy egymáséi legyünk: nem lesz károdra; atyám házát s a mi jövedelme csak volt az öreg sir Rolandnak, neked engedem át s itt élek és halok mint pásztor.
ORLANDO.
Beegyezem.
Tartsd nászod’ holnap: meghivom reá
A herczeget s egész vidám kiséretét.
Rozalinda jön.
Menj, készítsd el a lányt: mert ime itt
Jő Rozalindám.
Beegyezem.
Tartsd nászod’ holnap: meghivom reá
A herczeget s egész vidám kiséretét.
Rozalinda jön.
Menj, készítsd el a lányt: mert ime itt
Jő Rozalindám.
ROZALINDA.
Fogadj, Isten, bátyám.
Fogadj, Isten, bátyám.
OLIVER.
| Isten veled, szép hugom. | (Elmegy.) |
ROZALINDA.
Oh, édes Orlandóm, mint fáj látnom, hogy szivedet kötésben viseled.
Oh, édes Orlandóm, mint fáj látnom, hogy szivedet kötésben viseled.
ORLANDO.
Hisz karomat viselem benne.
Hisz karomat viselem benne.
ROZALINDA.
Azt gondoltam, szivedet sebzette meg oroszlán.
Azt gondoltam, szivedet sebzette meg oroszlán.
ORLANDO.
Meg van sebezve, de hölgy szeme sebezte meg.
Meg van sebezve, de hölgy szeme sebezte meg.
ROZALINDA.
Megmondta testvéred, mily jól szinleltem az ájulást, midőn kendődet megmutatta?
Megmondta testvéred, mily jól szinleltem az ájulást, midőn kendődet megmutatta?
ORLANDO.
Meg, s ennél nagyobb csodát is mondott.
Meg, s ennél nagyobb csodát is mondott.
ROZALINDA.
Ó, tudom mire czélzasz. Már az igaz: nem esett ily hirtelen semmi sem, kivéve két kos butizása és Caesar thrasói „jöttem-láttam-győztem”-féle kérkedése: mert testvéred és hugom nem is találkoztak még, csak látták egymást; nem is látták már szerették egymást; nem is szerették egymást, már sóhajtoztak; nem sóhajtoztak, már kérdezték egymástól az okát; még nem is tudták az okát, már keresték az orvosságát; s ezen lépcsőkből létrát raktak a házassághoz, melyen tartózkodás nélkül felkapaszkodnak, ellenkező esetben még a lakodalom előtt mondanak le a tartózkodásról. Igazi szerelmi düh fogta el őket, összekerülnek, és nincs ék, mely elválaszsza őket.
Ó, tudom mire czélzasz. Már az igaz: nem esett ily hirtelen semmi sem, kivéve két kos butizása és Caesar thrasói „jöttem-láttam-győztem”-féle kérkedése: mert testvéred és hugom nem is találkoztak még, csak látták egymást; nem is látták már szerették egymást; nem is szerették egymást, már sóhajtoztak; nem sóhajtoztak, már kérdezték egymástól az okát; még nem is tudták az okát, már keresték az orvosságát; s ezen lépcsőkből létrát raktak a házassághoz, melyen tartózkodás nélkül felkapaszkodnak, ellenkező esetben még a lakodalom előtt mondanak le a tartózkodásról. Igazi szerelmi düh fogta el őket, összekerülnek, és nincs ék, mely elválaszsza őket.
ORLANDO.
Holnap lesz lakodalmok s én a herczeget meghivom az esküvőre. De, oh! mily keserves dolog más szemével nézni a boldogságot. Szivem keservének annál inkább legtetején leszek, holnap, mentül inkább gondolom, hogy bátyám boldog, övé levén, a mit boldogságához kívánt.
Holnap lesz lakodalmok s én a herczeget meghivom az esküvőre. De, oh! mily keserves dolog más szemével nézni a boldogságot. Szivem keservének annál inkább legtetején leszek, holnap, mentül inkább gondolom, hogy bátyám boldog, övé levén, a mit boldogságához kívánt.
ROZALINDA.
Hát aztán, én neked nem mehetek holnap Rozalinda számba?
Hát aztán, én neked nem mehetek holnap Rozalinda számba?
ORLANDO.
Én nem élhetek többé képzelésből.
Én nem élhetek többé képzelésből.
ROZALINDA.
No, úgy nem foglak többé hiú fecsegéssel terhelni. Tudd meg tehát (mert most bizonyos czélzattal beszélek), hogy én téged szép képességü nemes embernek ismerlek. Ezt nem azért mondom, hogy ismereteim iránt jó véleményre bírjalak; azon vagy, tudom, úgy is; nem fáradozom nagyobb tiszteletért sem, mint a mennyit némi hit szerény mértékben tőled – nem a magam kedveért, hanem a te jóvoltodra – kierőszakolhat. Hidd el, kérlek, hogy én különös dolgokhoz értek. Én három éves koromtól fogva ismertem egy varázslót, a ki mesterségét nagyon alaposan űzte ugyan, de nem volt kárhozatos. Ha úgy szivből szereted Rozalindát, a hogy magadviselete hirdeti, úgy akkor, mikor bátyád elveszi Alienát, ő is a tied lesz. Én tudom, mily szorongatott sorsra jutott, és megtehetem, ha nincsen ellene kifogásod, hogy holnap mindenestül és minden veszély nélkül szemed elé idézem.
No, úgy nem foglak többé hiú fecsegéssel terhelni. Tudd meg tehát (mert most bizonyos czélzattal beszélek), hogy én téged szép képességü nemes embernek ismerlek. Ezt nem azért mondom, hogy ismereteim iránt jó véleményre bírjalak; azon vagy, tudom, úgy is; nem fáradozom nagyobb tiszteletért sem, mint a mennyit némi hit szerény mértékben tőled – nem a magam kedveért, hanem a te jóvoltodra – kierőszakolhat. Hidd el, kérlek, hogy én különös dolgokhoz értek. Én három éves koromtól fogva ismertem egy varázslót, a ki mesterségét nagyon alaposan űzte ugyan, de nem volt kárhozatos. Ha úgy szivből szereted Rozalindát, a hogy magadviselete hirdeti, úgy akkor, mikor bátyád elveszi Alienát, ő is a tied lesz. Én tudom, mily szorongatott sorsra jutott, és megtehetem, ha nincsen ellene kifogásod, hogy holnap mindenestül és minden veszély nélkül szemed elé idézem.
ORLANDO.
S józanul beszélsz?
S józanul beszélsz?
ROZALINDA.
Józanul, életemre! melyet pedig sokra becsülök, noha azt mondom, hogy varázsló vagyok. Azért öltsd fel legjobb ruhádat, hívd meg barátaidat: mert ha akarsz esküvőt tartani, fogsz is, és Rozalindával, ha úgy akarod.
Silvius és Phoebe jönnek.
Nézd, itt jön két szerető: az egyik az enyim, a másik meg az enyimé.
Józanul, életemre! melyet pedig sokra becsülök, noha azt mondom, hogy varázsló vagyok. Azért öltsd fel legjobb ruhádat, hívd meg barátaidat: mert ha akarsz esküvőt tartani, fogsz is, és Rozalindával, ha úgy akarod.
Silvius és Phoebe jönnek.
Nézd, itt jön két szerető: az egyik az enyim, a másik meg az enyimé.
PHOEBE.
Nagyon gyöngédtelen valál irántam:
Másnak mutatni meg levelemet.
Nagyon gyöngédtelen valál irántam:
Másnak mutatni meg levelemet.
ROZALINDA.
Mi gondom, tettem-e; czélom csak az,
Hogy gőgösnek s gyöngédtelennek lássam.
Ím, téged itt egy hű juhász követ:
Tekints reá s szeresd, ő könyörög.
Mi gondom, tettem-e; czélom csak az,
Hogy gőgösnek s gyöngédtelennek lássam.
Ím, téged itt egy hű juhász követ:
Tekints reá s szeresd, ő könyörög.
PHOEBE.
Mondd meg neki, mit tesz szeretni, pásztor.
Mondd meg neki, mit tesz szeretni, pásztor.
SILVIUS.
Csupa sóhajból s könnybül állani:
S én így vagyok Phoebeért.
Csupa sóhajból s könnybül állani:
S én így vagyok Phoebeért.
PHOEBE.
S én Ganymedért így.
S én Ganymedért így.
ORLANDO.
S én Rozalindért így.
S én Rozalindért így.
ROZALINDA.
És én – nem asszonyért.
És én – nem asszonyért.
SILVIUS.
Csupa hűségből s szolgálatbul állni,
Csak szenvedélyből és merő vágyakból,
Merő imádat, hűség, engedés,
Alázat, türelem s türelmetlenség,
Szeplőtelenség, próba s engedésből:
S én így vagyok Phoebeért.
Csupa hűségből s szolgálatbul állni,
Csak szenvedélyből és merő vágyakból,
Merő imádat, hűség, engedés,
Alázat, türelem s türelmetlenség,
Szeplőtelenség, próba s engedésből:
S én így vagyok Phoebeért.
PHOEBE.
S én Ganymedért így.
S én Ganymedért így.
ORLANDO.
S én Rozalindért így.
S én Rozalindért így.
ROZALINDA.
És én – nem asszonyért.
És én – nem asszonyért.
PHOEBE.
Ha így van ez, mért szidsz szerelmemért?
Ha így van ez, mért szidsz szerelmemért?
| (Rozalindhoz.) |
SILVIUS.
Ha így van ez, mért szidsz szerelmemért?
Ha így van ez, mért szidsz szerelmemért?
| (Phoebéhez.) |
ORLANDO.
Ha így van ez, mért szidsz szerelmemért?
Ha így van ez, mért szidsz szerelmemért?
ROZALINDA.
Miért mondod te is, hogy „mért szidsz szerelmemért?”
Miért mondod te is, hogy „mért szidsz szerelmemért?”
ORLANDO.
Neki, ki nincsen itt s ki nem is hall.
Neki, ki nincsen itt s ki nem is hall.
ROZALINDA.
Kérlek, elég ebből ennyi: mintha csak irlandi farkasok üvöltenének a holdra. Segitek rajtad (Silviushoz), ha segithetek. Szeretnélek (Phoebéhez), ha szerethetnélek. Holnap találkozzunk mindnyájan. Elveszlek (Phoebéhez), ha valaha veszek feleséget, pedig holnap tartok esküvőt. – Neked elégséget fogok tenni ((Orlandóhoz), ha valaha tettem elégséget férfinak és holnap meg fogsz házasodni. Kielégítlek (Silviushoz), ha kielégít az, a mi kedvedre van, és holnap meg fogsz házasodni. (Orlandóhoz.) Ha Rozalindát szereted, eljöjj. (Silviushoz). Ha Phoebét szereted, eljöjj, és én oly igazán eljövök, mint igazán nem szeretek asszonyt. Így Isten veletek: ezek rendeleteim.
Kérlek, elég ebből ennyi: mintha csak irlandi farkasok üvöltenének a holdra. Segitek rajtad (Silviushoz), ha segithetek. Szeretnélek (Phoebéhez), ha szerethetnélek. Holnap találkozzunk mindnyájan. Elveszlek (Phoebéhez), ha valaha veszek feleséget, pedig holnap tartok esküvőt. – Neked elégséget fogok tenni ((Orlandóhoz), ha valaha tettem elégséget férfinak és holnap meg fogsz házasodni. Kielégítlek (Silviushoz), ha kielégít az, a mi kedvedre van, és holnap meg fogsz házasodni. (Orlandóhoz.) Ha Rozalindát szereted, eljöjj. (Silviushoz). Ha Phoebét szereted, eljöjj, és én oly igazán eljövök, mint igazán nem szeretek asszonyt. Így Isten veletek: ezek rendeleteim.
SILVIUS.
Ha élek, ott leszek.
Ha élek, ott leszek.
PHOEBE.
| Ott én is. |
ORLANDO.
| Én is. |
| (Elmennek.) |
