I. SZÍN.
Majd keritünk rá időt. Juczi; türelem, kedves Juczi.
Bizony a pap elég jó volt, akármit beszélt is az az öreg úr.
Istentelen egy sir Oliver, Juczi, fölöttébb silány egy Szövegronthó. De, Juczi, van itt az erdőben egy fiatal ember, a ki igényt tart rád.
Ah, tudom, kicsoda; semmi követelése sincs rajtam a világon. Itt jön az az ember, a kit értettél.
Vilmos jön.
Étel és ital az nekem, ha bolondot látok. Hitemre! nekünk, már mint a kik elmések vagyunk, sokért kell felelnünk; kell ingerkednünk, nem tudjuk megállani a nélkül.
Jó estét, Juczi.
Adjon Isten, Vilmos.
Jó estét neked is, sir.
Jó estét, derék barátom. Tedd fel a sapkádat, tedd fel a sapkádat; no, kérlek, tedd fel. Hány esztendős vagy, barátom?
Huszonöt, sir.
Érett kor. Neved Vilmos?
Vilmos, sir.
Szép név! Itt az erdőben születtél?
Itt, sir, hál’ Istennek.
Hál’ Istennek: jó felelet. Gazdag vagy?
Bizony, sir, csak félig meddig.
Félig meddig, ez jó, nagyon jó; igen nagyon jó; de mégsem az; csakis félig meddig az. Bölcs vagy?
Igen, sir, van egy kis eszem.
Már ezt jól mondod. Eszembe jut egy mondás: „A bolond bölcsnek tartja magát; de a bölcs tudja magáról, hogy bolond.” A pogány bölcs, ha megkivánta a szőlőt, föltátotta a száját, midőn bedugta a szőlőt, s ez által annyit mondott, hogy a szőlő enni, a száj föltátni való. Szereted ezt a hajadont?
Szeretem, sir.
Add ide kezedet. Tanultál-e valamint?
Nem én, sir.
Nos akkor tanuld meg tőlem ezt: a mi az enyim, az nem a tied: mert a rhetorikai figura, hogy az italtól, ha a palaczkból pohárba öntik, megtelik az egyik, megürül a másik: mert minden író egyetért abban, hogy ipse annyi mint ő; már pedig az ipse nem te vagy, mert én vagyok ő.
Miféle ő, sir?
Ő, sir, a ki el fogja venni ezt a nőt. Azért, buksi, kerüld – a mi a köznyelven annyi, mint hagyd el – ezen hölgy – a mi a mindennapi beszédben annyi, mint asszony – körét – a mi parasztosan annyi, mint társaságát. A mi együtt véve annyi, hogy kerüld e hölgy körét, különben elvesztél, buksi; vagy hogy jobban megértsed: meghalsz; azaz: megöllek, elteszlek láb alól, halálra váltom életedet, tömlöczre szabadságodat. Méreggel látlak el, vagy bottal, vagy vassal: pártokat uszítok rád, politikával rohanlak meg és százötven uton foglak megölni: azért reszkess és hordd el magad’.
Eredj, jó Vilmos.
Az Isten tartson meg jókedvedben, sir.
(Elmegy.) |
Gazdánk és asszonyunk keresnek: jer, el, el!
Tipegj, Juczi, tipegj, Juczi. Én megyek veled, megyek veled.
(Elmennek.) |