I. SZÍN.
Gyümölcsös, Oliver háza táján.
Orlando és Ádám jönnek.
ORLANDO.
A mint emlékszem, Ádám, olyanformán volt, hogy hagyott nekem atyám végrendeletileg, de csak árva ezer koronát, és, mint mondod, meghagyta bátyámnak, amint megáldotta, hogy engem jól neveljen, s itt kezdődik az én nyomorúságom. Jaques testvéremet iskoláztatja, s a hír aranyosan szól előmeneteléről; engemet pedig itthon tart parasztmódra, vagy jobban mondva itthon fog neveletlen: mert hát nevelés az egy oly születésü nemesnek, mint én vagyok, mely nem különbözik egy ökör istállózásától? Lovaival jobban bánnak: mert a mellett, hogy jól tartják, fogadnak melléjök drága lovászokat, kik betanítják; de én, édes testvére, egyebet sem nyerek nála, mint hogy növök, miért barmai a ganéjdombon csak úgy vannak lekötelezve, mint én. E semmin kívül, mivel oly bőségesen ellát, úgy látszik, bánásmódjával még azt a keveset is leszedi rólam, a mit a természet adott. Cselédeivel eszem egy asztalon, megfoszt a testvért illető helytől, és csökkenti, a hogy csak tőle telik, nevelésemmel nemességemet. Ez az, Ádám, a mi engemet bánt; és atyám szelleme, mely, úgy vélem, bennem lakik, kezd föllázadni e szolgaság ellen. Nem fogom tovább tűrni: bár még nem tudom módját, miként hárítsam el.
A mint emlékszem, Ádám, olyanformán volt, hogy hagyott nekem atyám végrendeletileg, de csak árva ezer koronát, és, mint mondod, meghagyta bátyámnak, amint megáldotta, hogy engem jól neveljen, s itt kezdődik az én nyomorúságom. Jaques testvéremet iskoláztatja, s a hír aranyosan szól előmeneteléről; engemet pedig itthon tart parasztmódra, vagy jobban mondva itthon fog neveletlen: mert hát nevelés az egy oly születésü nemesnek, mint én vagyok, mely nem különbözik egy ökör istállózásától? Lovaival jobban bánnak: mert a mellett, hogy jól tartják, fogadnak melléjök drága lovászokat, kik betanítják; de én, édes testvére, egyebet sem nyerek nála, mint hogy növök, miért barmai a ganéjdombon csak úgy vannak lekötelezve, mint én. E semmin kívül, mivel oly bőségesen ellát, úgy látszik, bánásmódjával még azt a keveset is leszedi rólam, a mit a természet adott. Cselédeivel eszem egy asztalon, megfoszt a testvért illető helytől, és csökkenti, a hogy csak tőle telik, nevelésemmel nemességemet. Ez az, Ádám, a mi engemet bánt; és atyám szelleme, mely, úgy vélem, bennem lakik, kezd föllázadni e szolgaság ellen. Nem fogom tovább tűrni: bár még nem tudom módját, miként hárítsam el.
ÁDÁM.
Amott jön gazdám, a bátyád.
Amott jön gazdám, a bátyád.
ORLANDO.
Menj félre, Ádám, s meg fogod látni, hogy förmed rám.
Oliver jön.
Menj félre, Ádám, s meg fogod látni, hogy förmed rám.
Oliver jön.
OLIVER.
Nos, sir, mit csinálsz itt?
Nos, sir, mit csinálsz itt?
ORLANDO.
Semmit sem. Nem tanítottak semmire!
Semmit sem. Nem tanítottak semmire!
OLIVER.
Hát mit rontasz, sir?
Hát mit rontasz, sir?
ORLANDO.
Bizony, uram, segítek neked rontani azt, mit az Isten csinált, egyik árva, érdemetlen testvéredet, semmittevéssel.
Bizony, uram, segítek neked rontani azt, mit az Isten csinált, egyik árva, érdemetlen testvéredet, semmittevéssel.
OLIVER.
Bizony, uram, keress jobb foglalkozást s légy egy darabig semmirevaló.
Bizony, uram, keress jobb foglalkozást s légy egy darabig semmirevaló.
ORLANDO.
Talán disznaidat őrizzem s egyem velök korpát? Mely pazar örökséget vertem el, hogy ily nyomorra jussak?
Talán disznaidat őrizzem s egyem velök korpát? Mely pazar örökséget vertem el, hogy ily nyomorra jussak?
OLIVER.
Tudod-e, uram, hol vagy?
Tudod-e, uram, hol vagy?
ORLANDO.
Ó, uram, nagyon jól: itt a te gyümölcsösödben.
Ó, uram, nagyon jól: itt a te gyümölcsösödben.
OLIVER.
Tudod-e, ki előtt?
Tudod-e, ki előtt?
ORLANDO.
Jobban, mint az ismer, a ki előtt állok. Tudom, te vagy legidősb testvérem, és a vér nemes köteléke szerint neked is úgy kellene ismerned engemet. A nemzetek szokása rád ruházza az én jogaimat, mert elsőszülött vagy; de ugyanez a törvény nem foszt meg véremtől, s ha húsz testvér volna is közöttünk. Bennem csak annyi van atyámból, mint benned, bár elismerem, te közelebb állsz azon tisztelethez, mely őt illeti, mert előttem vagy a sorban.
Jobban, mint az ismer, a ki előtt állok. Tudom, te vagy legidősb testvérem, és a vér nemes köteléke szerint neked is úgy kellene ismerned engemet. A nemzetek szokása rád ruházza az én jogaimat, mert elsőszülött vagy; de ugyanez a törvény nem foszt meg véremtől, s ha húsz testvér volna is közöttünk. Bennem csak annyi van atyámból, mint benned, bár elismerem, te közelebb állsz azon tisztelethez, mely őt illeti, mert előttem vagy a sorban.
OLIVER.
Mit? kölyök?
Mit? kölyök?
ORLANDO.
Rajta, rajta, idősb testvér! de erre még fiatal vagy!
Rajta, rajta, idősb testvér! de erre még fiatal vagy!
OLIVER.
Kezed’ emeled rám, gazember?
Kezed’ emeled rám, gazember?
ORLANDO.
Nem vagyok én gazember. Legifjabb fia vagyok sir de Bois Rolandnak; ő atyám volt, s háromszor gazember az, aki azt mondja, hogy atyám gazembert nemzett. Ha testvérem nem volnál, nem venném e kezet le torkodról, addig, míg e másik ki nem tépné a nyelvet, mely így beszél. Te magadat káromoltad.
Nem vagyok én gazember. Legifjabb fia vagyok sir de Bois Rolandnak; ő atyám volt, s háromszor gazember az, aki azt mondja, hogy atyám gazembert nemzett. Ha testvérem nem volnál, nem venném e kezet le torkodról, addig, míg e másik ki nem tépné a nyelvet, mely így beszél. Te magadat káromoltad.
ÁDÁM (előlép).
Édes uraim, legyetek türelemmel: atyátok emlékére, béküljetek meg!
Édes uraim, legyetek türelemmel: atyátok emlékére, béküljetek meg!
OLIVER.
Ereszsz, ha mondom!
Ereszsz, ha mondom!
ORLANDO.
Csak majd ha tetszik. hallgass meg. Atyám meghagyta végrendeletében, hogy engem részesíts jó nevelésben: te úgy neveltél fel, mint egy parasztot, elrejtve és eltakarva előlem minden nemesebb tulajdonságot; atyám szelleme hatalmasan kél fel bennem, s én nem tűröm tovább; azért engedj oly foglalatosságokat nekem, minők egy nemest megilletnek, vagy add ki szegényes részemet, melyet atyám végrendeletében rám hagyott: ezen elmegyek szerencsém után.
Csak majd ha tetszik. hallgass meg. Atyám meghagyta végrendeletében, hogy engem részesíts jó nevelésben: te úgy neveltél fel, mint egy parasztot, elrejtve és eltakarva előlem minden nemesebb tulajdonságot; atyám szelleme hatalmasan kél fel bennem, s én nem tűröm tovább; azért engedj oly foglalatosságokat nekem, minők egy nemest megilletnek, vagy add ki szegényes részemet, melyet atyám végrendeletében rám hagyott: ezen elmegyek szerencsém után.
OLIVER.
S mit akarsz tenni, ha ez elfogyott? koldulni? Jó, uram; eredj be; én nem akarok veled tovább czivódni; legyen meg részben a te akaratod. Kérlek, hagyj el.
S mit akarsz tenni, ha ez elfogyott? koldulni? Jó, uram; eredj be; én nem akarok veled tovább czivódni; legyen meg részben a te akaratod. Kérlek, hagyj el.
ORLANDO.
Én nem üldözlek tovább, mint javam kivánja.
Én nem üldözlek tovább, mint javam kivánja.
OLIVER.
Menj vele, vén eb!
Menj vele, vén eb!
ÁDÁM.
Vén eb hát a köszönet? Nagyon igaz: szolgálatodban hullott el fogam. Isten áldja meg jó régi gazdámat: tőle soha sem kaptam volna ilyen szót.
Vén eb hát a köszönet? Nagyon igaz: szolgálatodban hullott el fogam. Isten áldja meg jó régi gazdámat: tőle soha sem kaptam volna ilyen szót.
| (Orlando, Ádám elmennek.) |
OLIVER.
Így vagyunk? kezdesz fejemre nőni? Majd kigyógyítlak hóbortodból, és még sem adom az ezer koronát. Hej, Dennis!
Dennis jön.
Így vagyunk? kezdesz fejemre nőni? Majd kigyógyítlak hóbortodból, és még sem adom az ezer koronát. Hej, Dennis!
Dennis jön.
DENNIS.
Nagysád szólított?
Nagysád szólított?
OLIVER.
Nem keresett Charles, a herczeg bajvivója, hogy velem beszéljen?
Nem keresett Charles, a herczeg bajvivója, hogy velem beszéljen?
DENNIS.
Szolgálatodra, ő az ajtó előtt van s bebocsátásért alkalmatlankodik.
Szolgálatodra, ő az ajtó előtt van s bebocsátásért alkalmatlankodik.
OLIVER.
Hívd be! (Dennis el.) Ez jó lesz; s a birkózás már holnap lesz.
Charles jön.
Hívd be! (Dennis el.) Ez jó lesz; s a birkózás már holnap lesz.
Charles jön.
CHARLES.
Jó reggelt nagyságodnak!
Jó reggelt nagyságodnak!
OLIVER.
Jó uram, Charles, mi új újság az új udvaron?
Jó uram, Charles, mi új újság az új udvaron?
CHARLES.
Nincsen, sir, újság az udvaron, csak régiség, azaz: az öreg herczeget száműzte öcscse, az új herczeg s három vagy négy érzékeny lord önkéntes számkivetésbe ment vele; ezeknek birtokai s jövedelmei az új herczeget gazdagítják, ki is azért szerencsés útat kiván nekik.
Nincsen, sir, újság az udvaron, csak régiség, azaz: az öreg herczeget száműzte öcscse, az új herczeg s három vagy négy érzékeny lord önkéntes számkivetésbe ment vele; ezeknek birtokai s jövedelmei az új herczeget gazdagítják, ki is azért szerencsés útat kiván nekik.
OLIVER.
Nem tudom, Rozalinda, a herczeg leánya, szintén száműzve van atyjával?
Nem tudom, Rozalinda, a herczeg leánya, szintén száműzve van atyjával?
CHARLES.
Ó! nem, mert a herczeg leánya – unokatestvére – annyira szereti őt, minthogy bölcsejöktől fogva mindig együtt voltak, hogy még a száműzetésbe is követte volna, vagy utána halt volna itthon. Ő az udvaron van, s nagybátyja nem szereti kevésbé, mint saját leányát: soha két nőt, ki úgy szerette egymást, mint e kettő.
Ó! nem, mert a herczeg leánya – unokatestvére – annyira szereti őt, minthogy bölcsejöktől fogva mindig együtt voltak, hogy még a száműzetésbe is követte volna, vagy utána halt volna itthon. Ő az udvaron van, s nagybátyja nem szereti kevésbé, mint saját leányát: soha két nőt, ki úgy szerette egymást, mint e kettő.
OLIVER.
Hol fog az idősb herczeg élni?
Hol fog az idősb herczeg élni?
CHARLES.
Azt mondják, hogy már az ardennei erdőségben van, s vele egy sereg víg férfi, s úgy élnek ott, mint a vén angol Robin Hood. Mondják, naponkint szállingóznak hozzá ifjú nemesek, s az idő gondtalan foly, mint az arany korszakban.
Azt mondják, hogy már az ardennei erdőségben van, s vele egy sereg víg férfi, s úgy élnek ott, mint a vén angol Robin Hood. Mondják, naponkint szállingóznak hozzá ifjú nemesek, s az idő gondtalan foly, mint az arany korszakban.
OLIVER.
Holnap fogsz birkózni az új herczeg előtt?
Holnap fogsz birkózni az új herczeg előtt?
CHARLES.
Holnap, sir, s azért jöttem, hogy valamit tudtodra adjak. Titokban értesűltem, sir, hogy ifjabbik öcsédnek, Orlandónak, kedve kerekedett velem birokra kelni álöltözetben. Holnap, sir, hírnevemért birkózom, s jól jár, a ki lábtörés nélkül menekül tőlem. Öcséd még fiatal és gyönge s a kedvedért nem örömest teperném le; pedig le kell hírnevemért, ha kiáll; azért irántad való szeretetből jöttem ide, veled mindent tudatni, hogy vagy tartsd vissza szándékától, vagy tűrd a bajt, melybe rohan s melyet végre is maga keresett és semmiképen sem én okoztam.
Holnap, sir, s azért jöttem, hogy valamit tudtodra adjak. Titokban értesűltem, sir, hogy ifjabbik öcsédnek, Orlandónak, kedve kerekedett velem birokra kelni álöltözetben. Holnap, sir, hírnevemért birkózom, s jól jár, a ki lábtörés nélkül menekül tőlem. Öcséd még fiatal és gyönge s a kedvedért nem örömest teperném le; pedig le kell hírnevemért, ha kiáll; azért irántad való szeretetből jöttem ide, veled mindent tudatni, hogy vagy tartsd vissza szándékától, vagy tűrd a bajt, melybe rohan s melyet végre is maga keresett és semmiképen sem én okoztam.
OLIVER.
Charles, vedd köszönetemet szeretetedért, melyért, mint tapasztalni fogod, legszívesebb viszonszolgálatomra számolhatsz. Magam is tudtam öcsém e szándokáról, s kéz alatt dolgoztam is, hogy eltereljem tőle; de már ő el van határozva. Mondom, Charles: ő a legnyakasabb legény Francziországban, tele becsvágygyal, tele irígy féltékenységgel minden ember jó tulajdonságai iránt; titkos és aljas cselszövő ellenem, édes testvére ellen: azért tégy kedved szerint. Csak úgy szeretném, ha nyakát töröd, mint ha ujjait törnéd ki. Aztán jól összeszedd magadat: mert ha csak csekély szégyent tészsz rajta, avagy ha nem jut általad nagy tiszteletre, akkor méreggel fog ellened dolgozni, befon valami csalárd csellel, és el nem bocsát, míg valami kerülőn, vagy máskép meg nem fosztott életedtől: mert biztosítlak (s szinte könyek közt mondom), nincs ez élő világon, ki ily fiatal létére ily elvetemedett volna. De még testvériesen beszélek róla; hanem ha a szerint szedném előtted izről-izre, a milyen, pirulnom és sírnom kellene, Neked pedig sápadnod és álmélkodnod.
Charles, vedd köszönetemet szeretetedért, melyért, mint tapasztalni fogod, legszívesebb viszonszolgálatomra számolhatsz. Magam is tudtam öcsém e szándokáról, s kéz alatt dolgoztam is, hogy eltereljem tőle; de már ő el van határozva. Mondom, Charles: ő a legnyakasabb legény Francziországban, tele becsvágygyal, tele irígy féltékenységgel minden ember jó tulajdonságai iránt; titkos és aljas cselszövő ellenem, édes testvére ellen: azért tégy kedved szerint. Csak úgy szeretném, ha nyakát töröd, mint ha ujjait törnéd ki. Aztán jól összeszedd magadat: mert ha csak csekély szégyent tészsz rajta, avagy ha nem jut általad nagy tiszteletre, akkor méreggel fog ellened dolgozni, befon valami csalárd csellel, és el nem bocsát, míg valami kerülőn, vagy máskép meg nem fosztott életedtől: mert biztosítlak (s szinte könyek közt mondom), nincs ez élő világon, ki ily fiatal létére ily elvetemedett volna. De még testvériesen beszélek róla; hanem ha a szerint szedném előtted izről-izre, a milyen, pirulnom és sírnom kellene, Neked pedig sápadnod és álmélkodnod.
CHARLES.
Szivemből örülök, hogy eljöttem hozzád. Ha jön holnap, majd kifizetem én: ha valaha tud még járni a maga emberségéből, soha nem birkózom többet díjért. És most Istennek ajánlom nagyságodat. (Elmegy.)
Szivemből örülök, hogy eljöttem hozzád. Ha jön holnap, majd kifizetem én: ha valaha tud még járni a maga emberségéből, soha nem birkózom többet díjért. És most Istennek ajánlom nagyságodat. (Elmegy.)
OLIVER.
Isten veled, jó Charles! Most majd feltüzelem ezt a ficzkót. Reménylem, megérem a végét: mert lelkem, bár nem tudom, miért, mitsem gyűlöl úgy, mint őt. Mert kedves; nem iskolázott, s mégis tanult, tele nemes szellemmel; kit minden rend és rang csodálatosan szeret, és hitemre, úgy benne van az egész világ szivében, s főkép saját népeimében, kik legjobban ismerik, hogy én úgy vagyok mellette, mintha megvetnének. De ne maradjon ez sokáig így; e bajvivó hozzon tisztába mindent: nincs egyéb hátra, mint e fiút beleugratnom, mihez azonnal hozzálátok.
Isten veled, jó Charles! Most majd feltüzelem ezt a ficzkót. Reménylem, megérem a végét: mert lelkem, bár nem tudom, miért, mitsem gyűlöl úgy, mint őt. Mert kedves; nem iskolázott, s mégis tanult, tele nemes szellemmel; kit minden rend és rang csodálatosan szeret, és hitemre, úgy benne van az egész világ szivében, s főkép saját népeimében, kik legjobban ismerik, hogy én úgy vagyok mellette, mintha megvetnének. De ne maradjon ez sokáig így; e bajvivó hozzon tisztába mindent: nincs egyéb hátra, mint e fiút beleugratnom, mihez azonnal hozzálátok.
